sáfránysárkány

Az ünnepi asztalra szántam ezt a finomságot, és bár a libamell régi kedvencem, ezúttal az édesburgonya püré vitte el a pálmát. Az alapját egy francia főzőtanfolyamon tanultam, és csak egy kicsit módosítottam rajta. Ereredetileg halakhoz ajánlott, azonban szerintem nagyjából mindenhez beválik, de én elfogult vagyok az édeburgonya irányába. Ami a libamellett illeti ezt most tengeri sóval készítettem, de egy nemrég hallott módszer alapján legközelebb a Hunza sóból fogok 6%-os sóoldatot készíteni, és a sóval történő bedörzsölés helyett az oldatban fogom áztatni a húst néhány órára. Hozzávalók: libamell libazsír 1 közepes édesburgonya/fő 1 kisebb narancs facsart leve/édesburgonya 1 db. citrom vaj reszelt gyömbér só, csipetnyi fekete bors (elhagyható) néhány gerezd fokhagyma szecsuáni bors A libamell zsíros oldalát beirdalom, és bedörzsölöm egy kis sóval, valamint szecsuáni borssal. A húst a tűzálló tálba helyezem, jön mellé néhány gerezd fokhagyma, és bors is egész...

Már régóta szemezek azokkal a receptekkel, amihez valamilyen módon banánlevél szükségeltetik. Még az sem tartott vissza, hogy sokáig nem tudtam honnan szerezhetném meg ezt a hozzávalót. A szomszéd lépcsőházban tartott banánpálmája nem tűnt a megfelelő megoldásnak. Most azonban rám mosolygott a szerencse, a Vásárcsarnok alagsori Ázsia boltjában akadt néhány levél, így semmi sem állhatott az utamba. Egy mexicói receptet vettem elő, aminek külön előnye, hogy többfajta chili paprika szerepel a hozzávalók között, ráadásul üdítő változatosságot képvisel a taco és burrito tengely mentén leragadt gringo ízlelőbimbók számára. Korábban a chili az chili, csíp és kész állásponton helyezkedtem el, de mára már felülbíráltam ezt az elavult hozzáállást. Valóban van különbség ízben is - és nem csak erősségben - a különböző chilik között. Ez a téma olyannyira felkeltette az érdeklődésem, hogy külön szeretnék majd írni róla, de egyenlőre csak a kóstolás, és tapasztalatszerzés szintjére jut...

Nem tudom más hogy van vele, de nekem a karácsonyi hangulat szerves része a forralt bor, és a karácsonyi vásárban való nézelődés. Tavaly mindkettőből kijutott bőven, mivel sikerült végre az adventi időszakban is eljutni Bécsbe, figyelemmel arra, hogy nagyon kíváncsi voltam a híres Rathaus Platzon megtekinthető vásárra. A hangulattal nem is volt baj - ezt összeszokott baráti társaságunk már eleve garantálta - de maga a vásár nagy csalódás volt. Azon túl, hogy a háttér, a Rathaus mint adventi kalendárium, valóban gyönyörű, de egyébként bóvli bóvli hátán. Semmiféle vásárfián nem akadt meg a szemem, pedig F. a megmondhatója, hogy ilyen szituációban ez szinte sosem fordult még elő velem. Nagyon sajnálom a dolgot, mert bár rendszeresen megforulok arrafelé, a bécsi karácsonyi vásárról mindig is valamiféle idealizált képet dédelgettem, amiről kiderült, hogy semmi köze a valósághoz. Azért sokáig nem lógattuk az orrunkat, a Kartner Strasse kávéházai, és süteményei mindig kellő vigaszt nyújtanak...

Ennek a szendvicsnek az eredetijét a gimi büféjében ettem számtalanszor, ezért híresült el a családban gimnáziumi melegszendvics néven. Szerintem minden szülő megérte azt a pillanatot, amikor a lelkét kitette a finomabbnál finomabb ételek elkészítésével, és a drága gyermek az orrát húzva a büfé olcsó, és feltehetőleg meglehetősen vacak kínálatát sírja vissza, esetleg a padtárs uzsonnáját, a förtelmes menzai levest, vagy a szomszéd néni befőtjét, stb. (Ilyenkor persze a találékony szülő véd- és dacszövetséget köt a szomszéd nénivel, átadva neki a saját befőttjeit, amelyeket azután a gyermek tudtán kívül visszakérincsél, és mély megelégedéssel fogyaszt, és mindenki jól jár - ez egyébként esetünkben konkrét családi példa). Visszatérve a szendvicsre, az eredetije némi tejföllel összekutyult reszelt sajt lehetett egy fél kiflire kenve, de nekem azóta is kedves emlék, persze azóta már jelentősen alakítottam rajta. Tulajdonképpen ez nem is igazi recept, hanem eg kis reggeliötlet. Először is ...

Különösebb konyhatudományt nem igénylő reggeli, esetleg könnyű vacsora. Az ízesítése kedvünkre variálható, én a szardellás változatot közlöm. Hozzávalók: 10 db. kemény tojás 6 gramm vaj 1 tubus szardellapaszta 1 citrom leve dijoni mustár 1 doboz kaviár só, leheletnyi cukor, bors friss petrezselyem jégsaláta póréhagyma A főtt tojásokat kettévágom, a tojások sárgáját a vajjal, a szardllapasztával, mustárral és a fűszerekkel kikeverem, és visszatöltöm a fehérjékbe. A tetejükre egy kis kaviárt kanalazok. Apróra vágott póréhagymás jégsalátával tálalom, amit előtte citromléval lespicceltem.

Mikuláskor immár hagyomány nálunk, hogy a barátainknak, ismerőseinknek saját készítésű pralinékat ajándékozunk a bolti csokoládé helyett. Kicsit macerásabb, de mindenképpen megéri. Számomra az ötlet akkor körvonalazódott, amikor egyszer a kozmetikusom megkínált néhány aprócska remekművel, amelyeket az egyik nyugdíjas cukrász vendége készített neki. Még a fél kiló pakolás alatt is érezhető volt a csodás illatuk, az ízük pedig... Nem vagyok cukrász, úgyhogy csak próbálkozom, és minden évben fejlődik, változik valami az összetevőkben, módszerekben. Az alábbiakban néhány egyszerű receptet közlök, tényleg nagyon könnyen elkészíthetőek, és látványosak, úgyhogy a legnagyobb probléma minden évben a megfelelő számú és méretű doboz beszerzése. Ez utóbbi esetében az időzítés rendkívül fontos, mivel tavaly úgy jártam, hogy már csak pettyes dobozkák voltak kaphatóak a megfelelő méretben, méghozzá olyan ordenáré mintázattal, hogy arra semmiképpen nem lehetett a karácsinyi hangulatot ráfogni. A m...

Régóta lapult a hűtőben ez a vadnyúl comb, és bevallom kicsit féltem is tőle, mert F. nem igazán szereti az erőteljes vad ízeket, de végül is kellett a hely a fagyasztóban, így hát sorra került. Szerencsére pont egy héttel korábban kaptam meg Joanne Harris és Fran Warde Francia piacát , és ez kellő inspirációt nyújtott, különösen, hogy van benne egy nagyjából hasonló vadnyúl recept. Én némiképp eltértem az alaprecepttől, az alábbiakban a saját változatomat közlöm. A főzés előkészületei már egy nappal korábban megkezdődtek a vadhúsok esetében már jól bevált módszerrel, nevezetesen a borban pácolással. Erre a célra leginkább a rokonság Vas megyei ágától beszerzett házi bor a legjobb. Inni csak bátraknak ajánlanám - nekem kicsit éles az íze - de pácolásra kiváló, úgy olvad tőle a hús, mint a vaj. A comb is eltöltött benne egy napot. Az aszalt szilvát pedig jófajta száraz vörösborban ugyancsak áztattam egy éjszakát. A folytatás: Ezúttal nem írok pontos mennyiségeket, egyrész...

A Szilveszter mindig az év gasztronómiai kihívása, mivel rendszerint barátaink körében töltjük, és ugyancsak rendszerint én szolgáltatom az étkeket. Ennek körében gyakorlatilag a party falatkák mentén szoktam gondolkodni, de igyekszem a hagyományos szilveszteri ételekre is figyelemmel lenni. Tudom, hogy kezdő gasztrobloggerként kockázatos dolog a virsli dicsőségét zengeni - mivel az köztudottan az élelmiszertermelés legalja - de. Az vesse rám az első követ, akinek még nem esett jól egy hideg téli estén egy jó kis forró, roppanós bécsi virsli (persze az igazi!), friss, reszelt tormával. Különben is, a virsliket utóbb kicseréltem kolbászkákra. Tehát a hozzávalók: néhány pár virsli, vagy Pick Snack kolbászka - ebből javaslom a csípőset csalamádé - nálunk ez házi volt, de jó helyette savanyú káposzta is friss, reszelt torma reszelt sajt lilahagyma karikára szelve dijoni mustár ajvar - ez is házi volt, később megírom a receptjét, csak előbb meg kell szereznem, mert nem a mi há...

Mértékadó divatguruk szerint minden nő ruhatárának része kell legyen az a bizonyos kis fekete. Véleményem szerint ugyanez vonatkozik a konyhai repertoárra is. Nálunk ezt a szerepet a fenti csokoládétorta tölti be. Hogy az alapreceptet honnan szedtem, arra már nem emlékszem, és az is befolyásolta a végeredményt, hogy milyen hozzávalókat találtam otthon, ez ugyanis egy előre nem tervezett csokoládékészlet aktiválás volt. A dolog úgy kezdődött, hogy Karácsonyra gesztenye mousse tortát akartam készíteni. Erre nincs recept, mert ezt én szándékoztam kitalálni, de időközben rájöttem, hogy az ötlet további forralása szükséges, ugyanakkor desszertkészítési kedvem elragadott, ami nem sűrűn fordul elő, és ezért mindenképpen ki kell használni az ilyen alkalmakat. Szóval így. És ez lett belőle. Csak pár óráig élt, mert irtóra finom lett. A tortához: 3 tábla écsokoládé (én Szerencsit használtam) nagyjából 10-15 dkg. vaj 20 dkg. sötét nádcukor 1/4 dl. habtejszín 15 dkg. ő...