Ugrás a fő tartalomra

Vadnyúl aszaltszilva-mártásban, vargányával

Régóta lapult a hűtőben ez a vadnyúl comb, és bevallom kicsit féltem is tőle, mert F. nem igazán szereti az erőteljes vad ízeket, de végül is kellett a hely a fagyasztóban, így hát sorra került. Szerencsére pont egy héttel korábban kaptam meg Joanne Harris és Fran Warde Francia piacát, és ez kellő inspirációt nyújtott, különösen, hogy van benne egy nagyjából hasonló vadnyúl recept. Én némiképp eltértem az alaprecepttől, az alábbiakban a saját változatomat közlöm.
A főzés előkészületei már egy nappal korábban megkezdődtek a vadhúsok esetében már jól bevált módszerrel, nevezetesen a borban pácolással. Erre a célra leginkább a rokonság Vas megyei ágától beszerzett házi bor a legjobb. Inni csak bátraknak ajánlanám - nekem kicsit éles az íze - de pácolásra kiváló, úgy olvad tőle a hús, mint a vaj. A comb is eltöltött benne egy napot. Az aszalt szilvát pedig jófajta száraz vörösborban ugyancsak áztattam egy éjszakát.
A folytatás:
Ezúttal nem írok pontos mennyiségeket, egyrészt mert fogalmam sincs róla, másrészt mert zömében intuíció alapján szoktam adagolni a hozzávalókat.
vadnyúl comb - úgy 1 kg. körül
aszalt szilva - két maroknyi
vargánya - ugyancsak két maroknyi
fél liter vörösbor a pácoláshoz
liszt
füstölt szalonna
rozmaring ág
egy negyed zellergumó meghámozva
vöröshagyma
fokhagyma
borókabogyó
babérlevél
só, bors
Fogtam egy adag füstölt szalonnát, és apró kockákra szeleteltem, a zsírját kiolvasztottam, és azon lepirítottam az apróra vágott vöröshagymát, utána ezeket kiszedtem egy külön tálba. Ezt követően a falatnyi kockákra vágott húst megforgattam az edényben maradt zsíron - de a szalonna elhagyása mellett ugyanez olivaolajjal is működik -épp hogy csak egy kis színt kapjon, megszórtam egy kis liszttel, majd ráöntöttem a páclevet. Utána következett bele a húsokkal megegyző méretre vágott vargánya, majd az aszaltszilva, a zellergumó, és a fűszerek, valamint a korábban kiemelt hagyma, és néhány fokhagyma gerezd is csatlakozott a társasághoz. Lassú tűzön, fedő alatt egy óra 20 percet igényelt, hogy a hús omlós legyen. Ha elfövi a levét borral, vagy vízzel pótoljuk. Köretként krokett, vagy rizs illik hozzá.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!
13 megjegyzés
További információk

Csirkés curry, vagy amit akartok

Imádom a curryt, néhány alapfűszer birtokában szinte bármilyen zöldségből elő lehet állítani. Az alapokat Jahm Kulvinder Singh tanította meg, aki a Maharaja és a Himalaya éttermekben bolondítja az egzotikumra vágyók ízlelőbimbóit, és azóta is igyekszem - legalábbis magamhoz mérten nagyjából - követni a nála tanultakat. A különféle zöldséges curryk rendszeres fellépők nálunk, ma ugyan éppen egy kis hússal, de az a szép ebben az ételben, hogy hús nélkül is remek. Ez a mai curry azonban kifejezetten különleges, mert kellő tisztelettel a Nagy Ismeretlen Ételkritikusnak szeretném ajánlani, aki amint látom rendszeres olvasómmá vált - remélem nem tévedek a kilétét illetően :-) . Ami a mai ebéd köretét illeti, az hagymás-mazsolás rizs volt, amit most külön bejegyzésben rakok fel, mert terveim vannak vele. _________________________________ Hozzávalók: 2 szép csirkemell filé, 2 maréknyi zöldbab - erdetileg zöldborsóval gondoltam el, de az nem volt itthon, szóba jött volna a karfiol is...
21 megjegyzés
További információk

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.
3 megjegyzés
További információk