Ugrás a fő tartalomra

Karácsonyi vásár, forralt bor és bögre mustra

Nem tudom más hogy van vele, de nekem a karácsonyi hangulat szerves része a forralt bor, és a karácsonyi vásárban való nézelődés. Tavaly mindkettőből kijutott bőven, mivel sikerült végre az adventi időszakban is eljutni Bécsbe, figyelemmel arra, hogy nagyon kíváncsi voltam a híres Rathaus Platzon megtekinthető vásárra. A hangulattal nem is volt baj - ezt összeszokott baráti társaságunk már eleve garantálta - de maga a vásár nagy csalódás volt. Azon túl, hogy a háttér, a Rathaus mint adventi kalendárium, valóban gyönyörű, de egyébként bóvli bóvli hátán. Semmiféle vásárfián nem akadt meg a szemem, pedig F. a megmondhatója, hogy ilyen szituációban ez szinte sosem fordult még elő velem. Nagyon sajnálom a dolgot, mert bár rendszeresen megforulok arrafelé, a bécsi karácsonyi vásárról mindig is valamiféle idealizált képet dédelgettem, amiről kiderült, hogy semmi köze a valósághoz. Azért sokáig nem lógattuk az orrunkat, a Kartner Strasse kávéházai, és süteményei mindig kellő vigaszt nyújtanak, különösen kedvencem a Gerstner Cukrászda. Annyit azonban meg kell hagyni, hogy a forralt bor kínálat illatra és ízre is kifogástalan volt, és azért egy apróságot mégis hoztunk magunkkal, nevezetesen a forralt boros bögréket.
Az előzményekre tekintettel azonban - valamint idő hiányában is - idén maradtunk a Vörömarty tér vonzáskörzetében, és ami a karácsonyi vásárt illeti, egy percig sem bántam meg. A kínálat sokkal színvonalasabb, össze sem lehet hasonlítani a bécsivel, és inkább az volt a probléma, hogy mit hagyjak ott, nem pedig az, hogy mit vigyek haza. A forralt bort viszont senkinek nem ajánlom. Nem állítom, hogy mindenhol ilyen, de több helyen is kipróbáltuk a téren, és leginkább cukrozott melegvízre emlékeztetett, abból is a rosszabbik fajtából, és bort valószínűleg csak annyit látott, mint az antialkoholista liga elnöke. Szóval borzalmas volt. De legalább a bögrék idén jól néznek ki.
Ami a forralt bort illeti, idén arra a következtetésre jutottam, hogy csakis otthon iszunk, saját készítésűt, az a biztos. Ezzel kapcsolatosan több variációt is ismerek, van aki arra esküszik, hogy csak vörösből, van aki szerint csak fehéből az igazi, és olyat is hallottam, hogy a vöröset és a fehéret keverni kell. Én bevallom a klasszikus jó minőségű vörösborból készültre esküszöm, egy rész víz, két rész bor arányban. Idén a forralt bor ihlette ajándék is készült, szerintem elég mutatós lett.
Hozzávalók:
sötét nádcukor
világos nádcukor
fahéj
szárított gyömbér
apró szárított chili paprika egészben
szegfűszeg
szegfűbors
aszalt gyümölcsök
Az üveg aljára jön a kétfajta cukor a képen látható módon, majd a tetejükre tetszés szerinti sorrendben a többi fűszer és az aszalt gyümölcsök. Talán a chili igényel némi magyarázatot, állítólag kitűnően kiegészíti a többi hagyományos fűszert, kipróbáltuk, és valóban így van, azóta a repertoár része.

Megjegyzések

  1. Szilveszterkor egy szuperjó helyen voltunk Mátészalkán, és a vendéglátóink ott is chilivel fűszerezett forralt borral szórakoztattak (igen sikeresen). A bögrére illeszkedő fémrácsra pedig rumban áztatott kockacukrok kerültek, amit fogyasztás előtt meggyújtottak. A látvány fantasztikus, az illatos borba belecsordogáló karamellizált rumos cukor pedig...

    VálaszTörlés
  2. Ezt ki kell próbálnunk! Különben azt hiszem most a forró alkoholos italok kitanulmányozására akarok ráállni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.