Ugrás a fő tartalomra

Libamell narancsos-gyömbéres édesburgonya pürével

Az ünnepi asztalra szántam ezt a finomságot, és bár a libamell régi kedvencem, ezúttal az édesburgonya püré vitte el a pálmát. Az alapját egy francia főzőtanfolyamon tanultam, és csak egy kicsit módosítottam rajta. Ereredetileg halakhoz ajánlott, azonban szerintem nagyjából mindenhez beválik, de én elfogult vagyok az édeburgonya irányába. Ami a libamellett illeti ezt most tengeri sóval készítettem, de egy nemrég hallott módszer alapján legközelebb a Hunza sóból fogok 6%-os sóoldatot készíteni, és a sóval történő bedörzsölés helyett az oldatban fogom áztatni a húst néhány órára.

Hozzávalók:
libamell
libazsír
1 közepes édesburgonya/fő
1 kisebb narancs facsart leve/édesburgonya
1 db. citrom
vaj
reszelt gyömbér
só, csipetnyi fekete bors (elhagyható)
néhány gerezd fokhagyma
szecsuáni bors
A libamell zsíros oldalát beirdalom, és bedörzsölöm egy kis sóval, valamint szecsuáni borssal. A húst a tűzálló tálba helyezem, jön mellé néhány gerezd fokhagyma, és bors is egészben, majd libazsír, és egy kis víz is, úgy, hogy nagyjából 2/3-ig elfedje a húst. Alufóliát teszek a húsra és megy a sütőbe 160 fokra. Ami az időt illeti, az a hús mérretétől is függ. Én rendszerint egy vékony kést szúrok bele, és ha megfelelőnek érzem, akkor leveszem az alufóliát a tálról, és megpirítom a hús zsíros tetejét, mert mi ropogósan szeretjük. Ha kész, a tálban hagyok 2-3 evőkanál forró libazsírt a pörzsanyagokkal, és belefacsarok egy egész narancs levét, és tűz fölött egy kicsit sűrítek rajta. Ez lesz a szósz a húshoz.
Az édesburgonya püré:
Az édesburgonyát sütőben héjastól megsütöm, Nagyjából 1 órát vesz igénybe, amikr már úgy gondolom, hogy jó, egy éles kést szúrok bele, és ha már teljesen puha, akkor van kész. Amikor már langyos a burgonya, akkor meghámozom, a héja ilyenkor már könnyedén, puszta kézzel is lehúzható. Forró vajat olvasztok fel a serpenyőben, beleszóróm a reszelt gyömbért, majd beleteszem az édeburgonyát, és egy villával összetöröm. Narancslevelt adok hozzá, és egy kis citromlevet is. A lényeg, hogy a narancslé, és a gyömbér íze domináljon, a citromlé csak a harmónia kiegyensúlyozásához kell. Kicsit sózom, és már kész is. Mint már mondtam, halakhoz is remek köret.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max