Ugrás a fő tartalomra

Gimnáziumi melegszendvics felturbózva

Ennek a szendvicsnek az eredetijét a gimi büféjében ettem számtalanszor, ezért híresült el a családban gimnáziumi melegszendvics néven. Szerintem minden szülő megérte azt a pillanatot, amikor a lelkét kitette a finomabbnál finomabb ételek elkészítésével, és a drága gyermek az orrát húzva a büfé olcsó, és feltehetőleg meglehetősen vacak kínálatát sírja vissza, esetleg a padtárs uzsonnáját, a förtelmes menzai levest, vagy a szomszéd néni befőtjét, stb. (Ilyenkor persze a találékony szülő véd- és dacszövetséget köt a szomszéd nénivel, átadva neki a saját befőttjeit, amelyeket azután a gyermek tudtán kívül visszakérincsél, és mély megelégedéssel fogyaszt, és mindenki jól jár - ez egyébként esetünkben konkrét családi példa). Visszatérve a szendvicsre, az eredetije némi tejföllel összekutyult reszelt sajt lehetett egy fél kiflire kenve, de nekem azóta is kedves emlék, persze azóta már jelentősen alakítottam rajta. Tulajdonképpen ez nem is igazi recept, hanem eg kis reggeliötlet.
Először is jó minőségű óriáskiflit kell hozzá szerezni, amelyet félbevágok, és meglocsolok egy kis fehérborral, de csak nagyon kicsit, majd a reszelt sajtot - a legjobb erre a célra valamilyen gruyer típusú sajt -kikeverem tejföllel, sóval, borssal, és egy kicsi szerecsendióval. Csak kevés tejföl kell sajt lazításához, mert ha sokat teszünk bele, akkor nagyon folyós lesz. Ha kész a massza, rákenem a kiflire, és megy a sütőbe. Amikor jól megolvadt sajt a tetjén, a kifli pedig ropogós, akkor már ehető is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max