Ennek a szendvicsnek az eredetijét a gimi büféjében ettem számtalanszor, ezért híresült el a családban gimnáziumi melegszendvics néven. Szerintem minden szülő megérte azt a pillanatot, amikor a lelkét kitette a finomabbnál finomabb ételek elkészítésével, és a drága gyermek az orrát húzva a büfé olcsó, és feltehetőleg meglehetősen vacak kínálatát sírja vissza, esetleg a padtárs uzsonnáját, a förtelmes menzai levest, vagy a szomszéd néni befőtjét, stb. (Ilyenkor persze a találékony szülő véd- és dacszövetséget köt a szomszéd nénivel, átadva neki a saját befőttjeit, amelyeket azután a gyermek tudtán kívül visszakérincsél, és mély megelégedéssel fogyaszt, és mindenki jól jár - ez egyébként esetünkben konkrét családi példa). Visszatérve a szendvicsre, az eredetije némi tejföllel összekutyult reszelt sajt lehetett egy fél kiflire kenve, de nekem azóta is kedves emlék, persze azóta már jelentősen alakítottam rajta. Tulajdonképpen ez nem is igazi recept, hanem eg kis reggeliötlet.Először is jó minőségű óriáskiflit kell hozzá szerezni, amelyet félbevágok, és meglocsolok egy kis fehérborral, de csak nagyon kicsit, majd a reszelt sajtot - a legjobb erre a célra valamilyen gruyer típusú sajt -kikeverem tejföllel, sóval, borssal, és egy kicsi szerecsendióval. Csak kevés tejföl kell sajt lazításához, mert ha sokat teszünk bele, akkor nagyon folyós lesz. Ha kész a massza, rákenem a kiflire, és megy a sütőbe. Amikor jól megolvadt sajt a tetjén, a kifli pedig ropogós, akkor már ehető is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése