Ugrás a fő tartalomra

Szilveszterre - főtt virsli helyett

A Szilveszter mindig az év gasztronómiai kihívása, mivel rendszerint barátaink körében töltjük, és ugyancsak rendszerint én szolgáltatom az étkeket. Ennek körében gyakorlatilag a party falatkák mentén szoktam gondolkodni, de igyekszem a hagyományos szilveszteri ételekre is figyelemmel lenni. Tudom, hogy kezdő gasztrobloggerként kockázatos dolog a virsli dicsőségét zengeni - mivel az köztudottan az élelmiszertermelés legalja - de. Az vesse rám az első követ, akinek még nem esett jól egy hideg téli estén egy jó kis forró, roppanós bécsi virsli (persze az igazi!), friss, reszelt tormával. Különben is, a virsliket utóbb kicseréltem kolbászkákra.

Tehát a hozzávalók:

néhány pár virsli, vagy Pick Snack kolbászka - ebből javaslom a csípőset

csalamádé - nálunk ez házi volt, de jó helyette savanyú káposzta is

friss, reszelt torma

reszelt sajt

lilahagyma karikára szelve

dijoni mustár

ajvar - ez is házi volt, később megírom a receptjét, csak előbb meg kell szereznem, mert nem a mi házink

bolti leveles tészta

A kolbászkákat megfőzöm, majd hosszában bevágom, vigyázva arra, hogy azért ne szeljem félbe. Ezek után jön bele a mustár, az ajvar, majd a csalamádé, vagy helyette a frissen reszelt torma, és végül a lilahagyma. Ennél a pontnál azt fogjuk tapasztalni, hogy egyes alkatrészek szükni próbálnak, tehát legyünk résen. Most jön a neheze. A leveles tésztából nagyjából másfél centis csíkot vágunk le, és az egészet megpróbáljuk betekerni vele. Amikor kész vagyunk, leginkább egy miniatür múmiára fog emlékeztetni a végeremény. Na ekkor ráreszeljük a sajot, és nagyjából 15 percre mehet a sütőbe. Jó étvágyat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max