Chili chili hátán - marharagu banánlevélben, banángombóccal

Már régóta szemezek azokkal a receptekkel, amihez valamilyen módon banánlevél szükségeltetik. Még az sem tartott vissza, hogy sokáig nem tudtam honnan szerezhetném meg ezt a hozzávalót. A szomszéd lépcsőházban tartott banánpálmája nem tűnt a megfelelő megoldásnak. Most azonban rám mosolygott a szerencse, a Vásárcsarnok alagsori Ázsia boltjában akadt néhány levél, így semmi sem állhatott az utamba.

Egy mexicói receptet vettem elő, aminek külön előnye, hogy többfajta chili paprika szerepel a hozzávalók között, ráadásul üdítő változatosságot képvisel a taco és burrito tengely mentén leragadt gringo ízlelőbimbók számára. Korábban a chili az chili, csíp és kész állásponton helyezkedtem el, de mára már felülbíráltam ezt az elavult hozzáállást. Valóban van különbség ízben is - és nem csak erősségben - a különböző chilik között. Ez a téma olyannyira felkeltette az érdeklődésem, hogy külön szeretnék majd írni róla, de egyenlőre csak a kóstolás, és tapasztalatszerzés szintjére jutottam, így ezt még érlelném egy kicsit. Ami a receptet illeti, a markáns chili jelenlét ellenére csak kellemesen csípős, köszönhetően annak, hogy mind az ancho chili, mind pedig a guajillo chili 3/10 fokozatú, úgyhogy kevésbé merész vendégeink is nagytételben fogyasztották. A banángombócot eredetileg csak frappáns ráadásnak szántam, de majdnem akkora sikere lett mint magának a húsnak. Fotó most nem készült, mert még a szokásosnál is rosszabb lett a kép, ha megint készítek ilyet, akkor igyekszem ezt a hiányosságot pótolni. A fotók színvonalán különben még dolgozom a többi recept vonatkozásában is, de hát minden kezdet nehéz. Még valami, ha mégsem találtok banánlevelet, a dolog alufóliával is működik. Nem egészen ugyanaz az íz, de úgy is nagyon finom.

Elkészítési idő: fél nap pácolás, és hústól függően 1,5 óra sütés

A banángombóc: 20 perc

Hozzávalók a marhahúshoz:

1 kg. marhahús

1 db. ancho chili

1 db. gujillo chili (vagy ha dobozban kapunk csak, akkor egy jó evőkanálnyi)

néhány szem zöld bors

1 rúd fahéj

1 tk római kömény

1 nagy narancs leve

1 tk kakukkfű

4-5 gerezd fokhagyma

1 nagy fej vöröhagyma

4-5 db. hámozott paradicsom, vagy egy konzervnyi

Hunza só

A chiliket - a magok kivételével - a borssal, római köménnyel, és a kakukkfűvel összeturmixolom, majd a turmixgépbe teszem a felkockázott paradicsomokat, apróra vágott vöröshagymát, és a narancslevet. Az egészet még egyszer összemixelem, sózom, és ha szükséges, kiigazítom az ízeket. A felkockázozz marhahúst összekeverem a fenti páccal, teszek mellé fahéjat, és fél napra hűtőbe rakom. Előkészítem a banánleveleket. Alaposan lemosom őket, és ollóval kivágom belőle a főeret, hogy könnyen tudjak velük csomagolni. Amikor előveszem, a sütőedényt kibélelelem a banánlevéllel, beleteszem a húst a páccal, és a tetejére is banánlevelet teszek, és már mehet is a sütőbe, 180 fokon nahgyjából 1,5 óráig sütöm, vagy amíg a hús omlós nem lesz. A sütőbe teszek egy tűzálló edényben egy adag vizet is a jobb párolódás érdekében. A banánlevelet én végig rajta tartottam a húson. Köretként banángombóc dukál hozzá.

Banángombóc hozzávalói:

4 főzőbanán, vagy 4 nagy éretlenebb banán

reszelt gyömbér

kukoricaliszt

csipetnyi só, cukor, bors

mogyoróolaj

A banánt villával összetöröm, és hozzáadok annyi kukoricalisztet, hogy kézzel gombócokat tudjak formázni belőle. A pontos mennyiséget nem tudom, szerintem az enyémbe kevesebb liszt is elég lett volna, szóval csak óvatosan. Utána jönnek a fűszerek. A megformázott gombócokat mogyoróolajban sütöm ki. Ez utóbbi nem elengedhetetlen, de ad egy kellemes utóízt a banán mellé. A gombóc egy másik változata zsemlemorzsával készül, és a belsejébe egy kis darab mozzarella kerül.