Ugrás a fő tartalomra

Az a bizonyos kis fekete - avagy csokoládétorta whiskys mascarpone habbal minden alkalomra

Mértékadó divatguruk szerint minden nő ruhatárának része kell legyen az a bizonyos kis fekete. Véleményem szerint ugyanez vonatkozik a konyhai repertoárra is. Nálunk ezt a szerepet a fenti csokoládétorta tölti be.
Hogy az alapreceptet honnan szedtem, arra már nem emlékszem, és az is befolyásolta a végeredményt, hogy milyen hozzávalókat találtam otthon, ez ugyanis egy előre nem tervezett csokoládékészlet aktiválás volt. A dolog úgy kezdődött, hogy Karácsonyra gesztenye mousse tortát akartam készíteni. Erre nincs recept, mert ezt én szándékoztam kitalálni, de időközben rájöttem, hogy az ötlet további forralása szükséges, ugyanakkor desszertkészítési kedvem elragadott, ami nem sűrűn fordul elő, és ezért mindenképpen ki kell használni az ilyen alkalmakat. Szóval így. És ez lett belőle. Csak pár óráig élt, mert irtóra finom lett.
A tortához:
3 tábla écsokoládé (én Szerencsit használtam)
nagyjából 10-15 dkg. vaj
20 dkg. sötét nádcukor
1/4 dl. habtejszín
15 dkg. őrölt pirított mandula
5 tojás
Az étcsokoládét apró kockákra töröm, és vízgőz felett felolvasztom. Amikor már majdnem minden kocka felolvadt, akkor leveszem, és belekeverem az olvasztott vajat, majd a tejszínt. Közben a cukorral felverem a tojásokat, és végül a két masszát óvatosan elegyítem, majd jöhet bele a darált mandula. Egységes, viszonylag folyós masszát kapunk. 160 fokon 45-50 percig sütöm. Még melegen is finom, de én 1 órára hűtőbe tettem, miután a tetejét olvasztott csokoládéval megkentem.
A mascarpone habhoz:
2 tojás fehérje
150 gramm mascarpone
nádcukor ízlés szerint
whisky ugyancsak ízlés szerint
Felverem a tojásfehérjéket a cukorra, belezúdítom a mascarponét, majd a whiskyt, és kikeverem őket. Nem lesz teljesen kemény állagú, inkább olyan ínycsiklandóan olvadozó. A torta önmagában is finom, de F.-nek, meg nekem is kiegyensúlyozottabb ízű volt a habbal. Ráadásul nekem a csokoládéhoz nagyon passzol a whisky.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik
3 megjegyzés
További információk

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.
Megjegyzés küldése
További információk

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max
2 megjegyzés
További információk