Sajnos tagine-t, mármint az ételnek nevet adó edényt nem kaptam - és ezúton kérem, ha valaki tud róla, hogy Budapesten merre lelhető fel ilyen, akkor szóljon - de ez nem tartott vissza a főzőcskétől, miután tettem egy kis fűszerbeszerző körutat az Ázsia boltban. Sajnos a mennyiségeket illetően már megint nem vagyok megbízható, legalábbis a hús terén, de hát ez van. Még valami, két nappal a tervezett főzés előtt negyedeljünk fel egy kisebb, szép héjú citromot, és olyan alaposan sózzuk meg, hogy csak úgy fürödjön a sóban, azután két napra felejtsük a hűtőben. Ez lesz ugyanis a tagine egyik alap alkotó eleme. Készen is kapható, de nem mindig, szóval a saját készítésű sózott citrom a biztos. Ami a köretet illeti, jómagam is nemrég döbbentem rá, hogy a gríz (lánynevén búzadara), a bulgur, meg a kuszkusz egy és ugyanaz a búza, csak a szemcsenagyságban különbözik a dolog. Ilyen értelemben tehát tejbepapi címén kicsiny aprónépem már 6 hónapos kora óta kuszkuszt nyammog reggelente, és én erre ...
Nem házi, de főz. Gasztroblog szelídeknek is.