Töki Pompossal legelőször úgy négy éve futottam össze, egy hűvös októberi napon, egy borfesztiválon. Éppen a kemencéből lépett ki, és azonnal megfogott rusztikus külseje, de legfőképpen az illata. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, és a baráti kör is azonnal befogadta. Olyannyira, hogy egyszer egy szimpla közös kávézás is úgy végződött, miután T.P. szóba került, hogy az egész banda felugrott hozzánk, és rövid úton bedobott mintegy három tepsi pompost. A borfesztiválokon azóta több változatával találkoztam már, de nálunk a már nem kapható - mi legalábbis már több éve nem találkoztunk vele - eredeti változat a favorit. Az eredete homályba vész a számomra, fogalmam sincs, hogy ez valóban egy eredeti tájjelegű étel reneszánsza, vagy csak ügyes borfesztiváli magyarosch kreáció, de mindegy is, a lényeg, hogy nagyon kapós. Ami azt illeti kicsit utánnanéztem, és úgy tűnik, hogy többen sérlmezik, amiért Tök - úgyis mint a pompos hivatalos szülőhelye - a sajátjának vallja a receptet, noha a ke...
Nem házi, de főz. Gasztroblog szelídeknek is.