Ugrás a fő tartalomra

Töki pompos, az örök kedvenc

Töki Pompossal legelőször úgy négy éve futottam össze, egy hűvös októberi napon, egy borfesztiválon. Éppen a kemencéből lépett ki, és azonnal megfogott rusztikus külseje, de legfőképpen az illata. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, és a baráti kör is azonnal befogadta. Olyannyira, hogy egyszer egy szimpla közös kávézás is úgy végződött, miután T.P. szóba került, hogy az egész banda felugrott hozzánk, és rövid úton bedobott mintegy három tepsi pompost. A borfesztiválokon azóta több változatával találkoztam már, de nálunk a már nem kapható - mi legalábbis már több éve nem találkoztunk vele - eredeti változat a favorit. Az eredete homályba vész a számomra, fogalmam sincs, hogy ez valóban egy eredeti tájjelegű étel reneszánsza, vagy csak ügyes borfesztiváli magyarosch kreáció, de mindegy is, a lényeg, hogy nagyon kapós. Ami azt illeti kicsit utánnanéztem, és úgy tűnik, hogy többen sérlmezik, amiért Tök - úgyis mint a pompos hivatalos szülőhelye - a sajátjának vallja a receptet, noha a kenyértészta különféle feltétekkel történő tálalása országszerte ismert, különböző neveken, mint például langalló, vakarék, stb., de ezzel ne foglalkozzunk, végül is Petőfi értékéből se von le, hogy nem tudjuk pontosan hol született. Ha több időt szánok rá, akkor magam készítem a tésztáját, de mivel ez jellemzően a váratlan baráti lerohanások bevált étele, így szánom-bánom, de gyakran kész pizzatésztából készítem az alapját, de közzéteszem az eredeti tészta receptjét, ami tulajdonképpen egy kenyérlángos féle képződmény, ami kemencében készül, de természetsen sütőben is első osztályúan működik. A receptet a töki pompos hivatalos (!) honlapján találtam.

A tészta:

1 kg finomliszt,

0,5 kg félfogós búzaliszt,

0,07 kg élesztő,

0,30 kg burgonya,

0,05 kg asztali só,

0,5 l langyos víz,

A nyers kenyértésztát 10 adagra számolva egy 40x60cm-es, enyhén olajozott vas sütő tepsire helyezzük, majd egyenletes vastagságúra, kb. 1-1,5cm-re nyújtjuk. 200C-on elősütjük, időtartama kb. 7-9 perc. A félig kész pompost kivesszük, tetejére - az eredeti recept szerint - fokhagymás tejfölt kenünk 1-2mm vastagságban, és rászórjuk a darabolt anyagokat: a félfőre vágott vöröshagymát, a kockára vágott húsos angolszalonnát és a durvára reszelt pannonia sajtot. A megdíszített pompost visszahelyezzük a kemencébe és a tartókonzol felső részén további 5 percig pirítást végzünk. Miután a kenyértészta készresült, valamint a tetejére helyezett anyagok megpirultak, a sütő tepsiről egy vágódeszkára csúsztatva adagokra vágjuk.

És egy egyszerűbb változat, amit magam is használok:

50 dkg fehér liszt,

1 csomag friss élesztő,

2 közepes főtt burgonya,

só,

csipetnyi cukor,

2 dl langyos víz

2-ek. langyos tej.

A krumplit felkockázva sós vízben megfőzöm, és a liszthez adom öszetörve, amikor kihűlt. Közben az élesztőt 2-3 ek. meleg tejbe teszem, kicsi cukorral hagyom felhabosodni, majd a langyos vízzel együtt a többi hozzávalóhoz adom, az egészet sózom, és tésztává gyúrom. Ha kész, kelesztem, amíg kb. a duplájára nem nő, majd kinyújtom, és kivajazott, lisztezett tepsibe teszem. Először elősütöm kissé a tésztát, majd néhány perc múlva kiveszem, megkenem a feltéttel, és megy vissza a sütőbe. A receptem alapja innen van.

További feltét lehetőségek:

  • saját változat: fokhagymás tejföl, házi mangalica sonka vékony csíkokra vágva, és lilahagyma, mint a képen;
  • más: fokhagymás tejföl, vöröshagyma, libatepertő;
  • más II.: fokhagymás tejföl, vöröshagyma, angol szalonna, csíkokra vágott káposzta.

Megjegyzések

  1. Képzeld,hírneve is van már a blogodnak:) Egyik közös ismerősünk beszélgetett valakivel a töki pomposról és az illető közölte,hogy mostanság olvasta a receptjét valami sárkány-blogban. :) Erre közös ismerősünk büszkén felfedte kilétedet és az ismerettség szálait:)
    Puszi.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max