Ugrás a fő tartalomra

Még több polenta

Ami a polentát illeti, általában akkor szoktam elővenni, amikor már unom a hagyományos köreteket. Az alábbi receptben a szósz tulajdonképpen tetszés szerint variálható, a lényeg a kukoricadarán van. Ráadásul a polentát ily módon általában még az is megeszi, aki egyébként nem nagy barátja. Pl. F.
______________________________________
Hozzávalók: 1 bögrényi polenta (kukoricadara) 1/2 kg. gomba zöldborsó 4-5 ek. főzőtejszín fehér bor mustár friss petrezselyem vaj parmezán só bors olaj
A gombát, és zölborsót megfuttatom egy kis vajon, majd hozzáadok fél pohárnyi fehér bort, és így párolom, amíg puha nem lesz. Közben sózom, borsozom. Amikor puha hozzáadok egy kis mustárt, a főzőtejszínt, és a végén az apróra vágott petrezselymet. Közben diónyi vjat olvasztok, majd hozzáadom a kukoricadarát, sózom és felöntöm egy kis vízzel. Amikor a polenta kellően megdagad és kész a végén még adok hozzá egy kis reszelt parmezánt. A kész polentát kerek peremes tálba töltöm, és hagyon kihűlni. Amikor megszilárdult cikkekre vágom, és a cikkeket forró olajban kisütöm, ezzel tálalom a gombás zöldborsós szószt.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!
13 megjegyzés
További információk

Csirkés curry, vagy amit akartok

Imádom a curryt, néhány alapfűszer birtokában szinte bármilyen zöldségből elő lehet állítani. Az alapokat Jahm Kulvinder Singh tanította meg, aki a Maharaja és a Himalaya éttermekben bolondítja az egzotikumra vágyók ízlelőbimbóit, és azóta is igyekszem - legalábbis magamhoz mérten nagyjából - követni a nála tanultakat. A különféle zöldséges curryk rendszeres fellépők nálunk, ma ugyan éppen egy kis hússal, de az a szép ebben az ételben, hogy hús nélkül is remek. Ez a mai curry azonban kifejezetten különleges, mert kellő tisztelettel a Nagy Ismeretlen Ételkritikusnak szeretném ajánlani, aki amint látom rendszeres olvasómmá vált - remélem nem tévedek a kilétét illetően :-) . Ami a mai ebéd köretét illeti, az hagymás-mazsolás rizs volt, amit most külön bejegyzésben rakok fel, mert terveim vannak vele. _________________________________ Hozzávalók: 2 szép csirkemell filé, 2 maréknyi zöldbab - erdetileg zöldborsóval gondoltam el, de az nem volt itthon, szóba jött volna a karfiol is...
21 megjegyzés
További információk

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.
3 megjegyzés
További információk