Sütőtökös pite vargányával

Az a helyzet, hogy az édes sütőtököt nem szeretem. Ez okoz némi problémát az általam alkalmazott sütőtök receptek kapcsán, révén az említett tökféle eredendően édes. A dilemma azonban megoldódni látszott, amikor találtam egy vargányás sütőtök receptet, amit kissé átvariálva kipróbáltam, és működik! Eredetileg arra gondoltam, hogy az előzőleg kockára vágott, és megsütött tököt hozzáadom vargányához, egy kis vajon lepirítom, és megvan a feltét, de ez annyiban módosult, hogy két kavarás után már vargányás sütőtökkrémről beszélhettünk, de ez mit sem vont le az értékéből. A tanúság az, hogy ha darabosabbra akarom, akkor a tök csak a legvégén jöhet a feltétbe. Arról most ne ejtsünk szót, hogy a sütőtök nyersen történő hámozása micsoda heroikus küzdelmet eredményezett, végül is a lényeg, hogy megoldottam.

_________________________________________

Hozzávalók:

1/4 közepes méretű sütőtök

1/2 kg. vargánya

3-4 ek. tejszín

1 ek. reszelt parmezám

vaj

1 tk. mustár

1 bögrényi polenta (kukoricadara)

sajt

só

bors

A sütötököt meghámozom - már amennyiben esetében hámozásról beszélhetünk, és nem közelharcról - majd felkockázom, és mehet a sütőbe. Közben diónyi vajat olvasztok, majd megfuttatom rajta a polentát, majd egy kis vízzel felöntöm, sózom. Amikor puha, és kész, a végén még hozzákeverem a parmezánt. Egy tortaformát kikenek vajjal, majd kukoricaliszttel. Ebbe a formába töltöm a kész polentát, és egy kicsit hagyom hűlni. Egy kis vajon lepirítom a vargányát, hozzáadom sütőtököt, a tejszínt, a mustárt, sózom, borsozom, és egy kicsit tovább főzöm, de csak amíg az ízek összeállnak. Amikor kész, ráöntöm a polentára, és a tetejére reszelt sajtot teszek. A sütőben kb. 20-30 percet tölt, és már tálalható is.

Az eredeti receptet itt találtam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

További információk

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

További információk

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max

További információk

sáfránysárkány

Keresés ebben a blogban