A recept a következő. Végy egy méteres csukát. Irdald be fél centinként. Fogj egy mangalica szalonnát, meg egy kolozsvári szalonnát, vágd vékony csíkokra, és tömködd a bevágásokba. Most már csak egy akkora kemence kell, amibe belefér, és már sínen is vagy. Na jó, szóval ez nem egy igazi recept, mivel nem az én alkotásom, de muszáj közzétennem ezt a fotót, ami a karácsonyi családi asztalra kerülő csukát ábrázolja, szerintem elég impozáns. Nagyon finom volt, csak kissé szálkás, szóval én továbbra is harcsapárti vagyok, de az ízére nem lehet panasz.
Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik
Megjegyzések
Megjegyzés küldése