Ugrás a fő tartalomra

Inkább mint a csokimikulás - házi praliné

Mikuláskor immár hagyomány nálunk, hogy a barátainknak, ismerőseinknek saját készítésű pralinékat ajándékozunk a bolti csokoládé helyett. Kicsit macerásabb, de mindenképpen megéri. Számomra az ötlet akkor körvonalazódott, amikor egyszer a kozmetikusom megkínált néhány aprócska remekművel, amelyeket az egyik nyugdíjas cukrász vendége készített neki. Még a fél kiló pakolás alatt is érezhető volt a csodás illatuk, az ízük pedig...
Nem vagyok cukrász, úgyhogy csak próbálkozom, és minden évben fejlődik, változik valami az összetevőkben, módszerekben. Az alábbiakban néhány egyszerű receptet közlök, tényleg nagyon könnyen elkészíthetőek, és látványosak, úgyhogy a legnagyobb probléma minden évben a megfelelő számú és méretű doboz beszerzése. Ez utóbbi esetében az időzítés rendkívül fontos, mivel tavaly úgy jártam, hogy már csak pettyes dobozkák voltak kaphatóak a megfelelő méretben, méghozzá olyan ordenáré mintázattal, hogy arra semmiképpen nem lehetett a karácsinyi hangulatot ráfogni. A megoldás az lett, hogy magát a dobozokat is csokoládéba mártottam, és cukormázzal lettek megcímezve, óriási sikerük volt, de ha lehet még egyszer nem vállalnám, mert a végén már bokáig jártam az elcsöpögtetett csokimasszában, és bár jót tesz a bőrnek, legközelebb kihagyom. Szóval vegyük meg időben a dobozokat, ez a baráti jótanácsom. A gesztenyés praliné részletei tegyenlőre nem közlöm, mert még fejlesztés alatt áll.
Whiskys narancsos praliné
2,5 tábla étcsokoládé
250 gramm mascarpone
2 narancs reszelt héja
némi vaj - nagyjából 10 dkg.
3 ek whisky
egy csomag finom keksz darálva
A csokoládét vízgőz felett felolvasztom, hozzáadom a whiskyt, az olvasztott vajat, a reszelt narancshéjat, valamint a mascarponét, kikeverem, majd néhány órára a hűtőbe teszem. Amikor kiveszem, apró golyócskákat fomálok belőle, és a darált kekszbe forgatom. Kakaóporba is forgathatnám, de szerintem úgy nem olyan finom.
Fügés-datolyás praliné
1 csomag szárított füge
1 csomag datolya
keserű mandula likőr
kókusz reszelék
A datolyát és a fügét összeturmixolom, és az így kapott ragacsos masszához annyi likőrt adok, amennyit csak felvesz, és amennyit még nem szégyenlek. Hűtést nem igényel, rögtön golyócskákat formálhatunk belől, majd kókuszreszelékbe forgathatóak.

Megjegyzések

  1. Csokiügyben mindenképpen nekem kell az első megjegyzést tennem: jöhet a mogyorós, gyümölcsös, kávés, gesztenyés, fűszeres, likőrös, émelygős, keserű, folyékony, gömbölyű, töltött, mártott... mindenféle.
    Szerintem ez a legszebb ajándék!
    Én idén karácsonyra nem készítettem el a szokásos bonbonjaimat, és már nagyon bánom.

    VálaszTörlés
  2. Szia Gombócartúr! Majd bepótolod. Különben Húsvétra meg valami tavasziasabb gasztroajándékot kellene kitalálnunk.

    VálaszTörlés
  3. Hááát, mit szólnál a csokitojáshoz? Esetleg csokinyúl? Vagy vannak azok a nagyon érdekes cukrozott virágok, ibolya meg rózsaszirom... mondjuk díszíthetnénk azzal a csokitojást(vagy a csokinyulat).

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.