Ugrás a fő tartalomra

Chili chili hátán - marharagu banánlevélben, banángombóccal

Már régóta szemezek azokkal a receptekkel, amihez valamilyen módon banánlevél szükségeltetik. Még az sem tartott vissza, hogy sokáig nem tudtam honnan szerezhetném meg ezt a hozzávalót. A szomszéd lépcsőházban tartott banánpálmája nem tűnt a megfelelő megoldásnak. Most azonban rám mosolygott a szerencse, a Vásárcsarnok alagsori Ázsia boltjában akadt néhány levél, így semmi sem állhatott az utamba.
Egy mexicói receptet vettem elő, aminek külön előnye, hogy többfajta chili paprika szerepel a hozzávalók között, ráadásul üdítő változatosságot képvisel a taco és burrito tengely mentén leragadt gringo ízlelőbimbók számára. Korábban a chili az chili, csíp és kész állásponton helyezkedtem el, de mára már felülbíráltam ezt az elavult hozzáállást. Valóban van különbség ízben is - és nem csak erősségben - a különböző chilik között. Ez a téma olyannyira felkeltette az érdeklődésem, hogy külön szeretnék majd írni róla, de egyenlőre csak a kóstolás, és tapasztalatszerzés szintjére jutottam, így ezt még érlelném egy kicsit. Ami a receptet illeti, a markáns chili jelenlét ellenére csak kellemesen csípős, köszönhetően annak, hogy mind az ancho chili, mind pedig a guajillo chili 3/10 fokozatú, úgyhogy kevésbé merész vendégeink is nagytételben fogyasztották. A banángombócot eredetileg csak frappáns ráadásnak szántam, de majdnem akkora sikere lett mint magának a húsnak. Fotó most nem készült, mert még a szokásosnál is rosszabb lett a kép, ha megint készítek ilyet, akkor igyekszem ezt a hiányosságot pótolni. A fotók színvonalán különben még dolgozom a többi recept vonatkozásában is, de hát minden kezdet nehéz. Még valami, ha mégsem találtok banánlevelet, a dolog alufóliával is működik. Nem egészen ugyanaz az íz, de úgy is nagyon finom.
Elkészítési idő: fél nap pácolás, és hústól függően 1,5 óra sütés
A banángombóc: 20 perc
Hozzávalók a marhahúshoz:
1 kg. marhahús
1 db. ancho chili
1 db. gujillo chili (vagy ha dobozban kapunk csak, akkor egy jó evőkanálnyi)
néhány szem zöld bors
1 rúd fahéj
1 tk római kömény
1 nagy narancs leve
1 tk kakukkfű
4-5 gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröhagyma
4-5 db. hámozott paradicsom, vagy egy konzervnyi
Hunza só
A chiliket - a magok kivételével - a borssal, római köménnyel, és a kakukkfűvel összeturmixolom, majd a turmixgépbe teszem a felkockázott paradicsomokat, apróra vágott vöröshagymát, és a narancslevet. Az egészet még egyszer összemixelem, sózom, és ha szükséges, kiigazítom az ízeket. A felkockázozz marhahúst összekeverem a fenti páccal, teszek mellé fahéjat, és fél napra hűtőbe rakom. Előkészítem a banánleveleket. Alaposan lemosom őket, és ollóval kivágom belőle a főeret, hogy könnyen tudjak velük csomagolni. Amikor előveszem, a sütőedényt kibélelelem a banánlevéllel, beleteszem a húst a páccal, és a tetejére is banánlevelet teszek, és már mehet is a sütőbe, 180 fokon nahgyjából 1,5 óráig sütöm, vagy amíg a hús omlós nem lesz. A sütőbe teszek egy tűzálló edényben egy adag vizet is a jobb párolódás érdekében. A banánlevelet én végig rajta tartottam a húson. Köretként banángombóc dukál hozzá.
Banángombóc hozzávalói:
4 főzőbanán, vagy 4 nagy éretlenebb banán
reszelt gyömbér
kukoricaliszt
csipetnyi só, cukor, bors
mogyoróolaj
A banánt villával összetöröm, és hozzáadok annyi kukoricalisztet, hogy kézzel gombócokat tudjak formázni belőle. A pontos mennyiséget nem tudom, szerintem az enyémbe kevesebb liszt is elég lett volna, szóval csak óvatosan. Utána jönnek a fűszerek. A megformázott gombócokat mogyoróolajban sütöm ki. Ez utóbbi nem elengedhetetlen, de ad egy kellemes utóízt a banán mellé. A gombóc egy másik változata zsemlemorzsával készül, és a belsejébe egy kis darab mozzarella kerül.

Megjegyzések

  1. Jajj ez a banános cucc nagyon finom ám, bár jó szokás szerint ezt is a sokadik feles után tették elém,hogy ne érezzem az ízeket:)

    Bihary Gabi

    VálaszTörlés
  2. Már megint ez a hülye duma! Legközelebb egy kortyot sem kapsz, hogy ne lehessen okod a panaszra :-)

    VálaszTörlés
  3. Én ilyet nem kaptam :-( Kénytelen leszek megsütni magamnak...

    VálaszTörlés
  4. Ezek szerint Lilla többet ivott,mint én,mert már nem is emlékszik rá,hogy evett ilyet... Ez van,ilyen ez a Sárkánylány,leitat,utána meg elvárja,hogy ódákat zengjél a főzőtudományáról:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max