Ugrás a fő tartalomra
Csicseriborsós oregánós csirke

Ha csirkéről van szó, az ember hajlamos a rántott csirke, rizses csirke dimenzióban gondolkodni, holott valójában a csirkehús fehér vászon, a variációk száma végtelen. Ebben a receptben bár megjelenik a narancs karakteres íze, bátran ajánlom azoknak is, akik kicsit ódzkodnak a sós és édes ízek párosításától, a narancstól egyszerűen csak pikáns lesz az étel.
__________________________________________________
Hozzávalók:

A mártáshoz:
1 db. citrom
3 db. narancs
3-4 gerezd préselt fokhagyma
1 EK méz (elhagyható)
őrölt római kömény

valamint:
1 doboz konzerv csicseriborsó
4-6 db. csirkecomb, vagy csirkemell, tetszés szerint
3-4 sárgarépa, vagy 6-8 bébirépa (utóbbi semmiképpen nem konzerv)
1 vöröshagyma
olivaolaj
1-2 ág friss oregánó
só
cirtombors
chilipehely
petrezselyem a tálaláshoz

A mártáshoz a citrom, és két narancs levét kifacsarom, és elkeverem a többi hozzávalóval, majd a felével bepácolom egy fél órára a csirkehúst. Ha ez megvan, alaposan besózom, és kissé borsozom húst. Ezt követően fogom az imádott vasserpenyőm (Pujadas, semmi más, legalábbis nálam), és egy kevés olivaolajon alaposan körbepirítom a húst. Utána hozzáadom a hasábokra vágott sárgarépát, a megmaradt narancsot hámozva, felkarikázva, a hámozott, ugyancsak felkarikázott hagymát, nyakon öntöm a megmaradt mártással, ha szükséges egy kis alaplével is felengedem, megszóróm az oregánóval, beborítom alufóliával, és serpenyőstől mehet a sütőbe 180 fokra. Általában egy óra elég neki, de az a lényeg, hogy mind a csirke, mind a sárgarépa puha legyen. Ha ez megvan, hozzáadom a lecsöpögtetett csicseriborsót, megszóróm a chilipehellyel, és immár alufólia nélkül tovább sütöm a húst 15-20 percig, időről időre meglocsolva a hús tetejét a mártással. Tálalás előtt megszóróm friss petrezselyemmel. Köretet nem igényel, a csicseriborsó kitűnően ellátja ezt a szerepet.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik
3 megjegyzés
További információk

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.
Megjegyzés küldése
További információk

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max
2 megjegyzés
További információk