Ugrás a fő tartalomra
Csicseriborsós oregánós csirke

Ha csirkéről van szó, az ember hajlamos a rántott csirke, rizses csirke dimenzióban gondolkodni, holott valójában a csirkehús fehér vászon, a variációk száma végtelen. Ebben a receptben bár megjelenik a narancs karakteres íze, bátran ajánlom azoknak is, akik kicsit ódzkodnak a sós és édes ízek párosításától, a narancstól egyszerűen csak pikáns lesz az étel.
__________________________________________________
Hozzávalók:

A mártáshoz:
1 db. citrom
3 db. narancs
3-4 gerezd préselt fokhagyma
1 EK méz (elhagyható)
őrölt római kömény

valamint:
1 doboz konzerv csicseriborsó
4-6 db. csirkecomb, vagy csirkemell, tetszés szerint
3-4 sárgarépa, vagy 6-8 bébirépa (utóbbi semmiképpen nem konzerv)
1 vöröshagyma
olivaolaj
1-2 ág friss oregánó
cirtombors
chilipehely
petrezselyem a tálaláshoz

A mártáshoz a citrom, és két narancs levét kifacsarom, és elkeverem a többi hozzávalóval, majd a felével bepácolom egy fél órára a csirkehúst. Ha ez megvan, alaposan besózom, és kissé borsozom húst. Ezt követően fogom az imádott vasserpenyőm (Pujadas, semmi más, legalábbis nálam), és egy kevés olivaolajon alaposan körbepirítom a húst. Utána hozzáadom a hasábokra vágott sárgarépát, a megmaradt narancsot hámozva, felkarikázva, a hámozott, ugyancsak felkarikázott hagymát, nyakon öntöm a megmaradt mártással, ha szükséges egy kis alaplével is felengedem, megszóróm az oregánóval, beborítom alufóliával, és serpenyőstől mehet a sütőbe 180 fokra. Általában egy óra elég neki, de az a lényeg, hogy mind a csirke, mind a sárgarépa puha legyen. Ha ez megvan, hozzáadom a lecsöpögtetett csicseriborsót, megszóróm a chilipehellyel, és immár alufólia nélkül tovább sütöm a húst 15-20 percig, időről időre meglocsolva a hús tetejét a mártással. Tálalás előtt megszóróm friss petrezselyemmel. Köretet nem igényel, a csicseriborsó kitűnően ellátja ezt a szerepet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!