Ugrás a fő tartalomra

Szarvas tagine kuszkusszal

Sajnos tagine-t, mármint az ételnek nevet adó edényt nem kaptam - és ezúton kérem, ha valaki tud róla, hogy Budapesten merre lelhető fel ilyen, akkor szóljon - de ez nem tartott vissza a főzőcskétől, miután tettem egy kis fűszerbeszerző körutat az Ázsia boltban. Sajnos a mennyiségeket illetően már megint nem vagyok megbízható, legalábbis a hús terén, de hát ez van. Még valami, két nappal a tervezett főzés előtt negyedeljünk fel egy kisebb, szép héjú citromot, és olyan alaposan sózzuk meg, hogy csak úgy fürödjön a sóban, azután két napra felejtsük a hűtőben. Ez lesz ugyanis a tagine egyik alap alkotó eleme. Készen is kapható, de nem mindig, szóval a saját készítésű sózott citrom a biztos. Ami a köretet illeti, jómagam is nemrég döbbentem rá, hogy a gríz (lánynevén búzadara), a bulgur, meg a kuszkusz egy és ugyanaz a búza, csak a szemcsenagyságban különbözik a dolog. Ilyen értelemben tehát tejbepapi címén kicsiny aprónépem már 6 hónapos kora óta kuszkuszt nyammog reggelente, és én erre csak most jöttem rá.
_________________________________
Hozzávalók 4 főre:

szarvashús,

1 fej vöröshagyma,

1 konzerv darabolt paradicsom,

1 sűrített paradicsom,

1 kisebb sózott citrom (vagy konzerv),

1 tk. harissa (ez tulajdonképpen csípőspaprika paszta),

1 tk. Ras el hanout (marokkói fűszerkeverék, az Ázsia boltban kapható),

1 citrom leve,

vörösbor ecet,

fél maroknyi pisztácia,

8-10 magozott olivabogyó,

2-3 friss zöldhagyma,

2 gerezd fokhagyma,

kurkuma,

babérlevél,

só,

bors,

olivaolaj

kuszkusz

1 ek. vaj,

1/2 l húsleves.

A szarvashúst kockára vágom, és egy kis ras el hanouttal fűszerezett sűrített paradicsomba pácolom egy napra. Egy kicsi olivaolajon megfuttatom az apró kockára vágott hagymát, majd rádobom a húskockákat és hagyom, hogy egy kicsit megkapja a tűz, majd felöntöm a darabolt paradicsommal, hozzáadom a négy nagyobb cikkre vágott előkészített sózott citromot, sőt még egyébként is facsarok hozzá egy kis citromlevet, és néhány csepp vörösbor ecetet is, hozzáadom a babérlevelet, egy kis harissát (attól függően, hogy ki mennyire csípősen szereti), egy tk. kurkumát, ras el hanoutot, valamint az egész fokhagyma gerezdeket. Ha szükséges mert túl sűrű, akkor felöntöm egy kicsi - de tényleg csak kicsi - vízzel. Mikor már majdnem puha a hús, akkor még kiigazítom az ízeket, sózom, borsozom, belehajítom a pisztáciát, a magozott olivabogyót kisebb darabokra vágva, valamint a karikára vágott zöldhagymát, és még néhány percig főzöm. Az eredmény egy paradicsomos, citromos aromájú, nagyon pikáns és finom ragu lesz. Aki szereti, a végén némi petrezselyemmel is megszórhatja, csak jót tesz neki.

Kuszkusz:

A kuszkuszt egy nagy tálba teszem ( nagyjából egy bögre kuszkusz/fő, ahogy én számoltam), ráöntöm az 1 ek. olvasztott vajat, és felöntöm a húsleves egy részével, ras el hanouttal, meg sóval fűszerezem - de ezen a téren a variációk száma végtelen - majd 5 percre magára hagyom. Utána megint öntök hozzá húslevest, és megint hagyom egy időre, hogy beszívja, ezt addig folytatom, amíg el nem fogy a húsleves, és a kuszkusz teljesen meg nem szívta magát. Támponttul annyi, hogy a végére nagyjából 1:1 arányban elegyítettem a kuszkuszt a húslevessel, de mindezt fokozatosan.

Megjegyzések

  1. itt tudsz tagine edényt venni. igaz, nem budapest, de közel van.

    http://fazekasbolt.hu/index.html

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszi, már bele is szerettem az egyikbe!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max