Zöldséges muffin medvehagymával

Be kell vallanom, hogy a hagyományos muffinok nem tartoznak a kedvenceim közé, de ez a sós példány nagy karrier futott be nálunk, mint köret. A hozzávaló zöldségek tetszőlegesen variálhatóak, most például némi medvehagyma is szerephez jutott. Ízének kulcsa a zöldségek, és a tésztához adott reszelt parmezán összhatása. Elsősorban húsokhoz kitűnő - például az almával tűzdelt szűzpecsenyéhez - de az is előfordult már, hogy különféle sajtszósszal önmagában fogyasztottuk, vagy kissé pizzás hatásúra fűszereztem, és paradicsomszósszt kínáltam hozzá.

_________________________________

Hozzávalók (12 nagyobb muffinhoz ):

összesen 25-30 dkg. zöldség, az alábbiak szerint:

póréhagyma,

medvehagyma (utóbbi elhagyható),

cukkini,

sárgarépa,

spenót,

kelkáposzta,

3 ek. olivaolaj,

8 dkg. vaj,

25 dkg. liszt,

2 tojás,

3 dkg. reszelt parmezán,

2 dl. tej,

1 zacskó sütőpor,

só,

bors.

A zöldségeket 1-2 cm.es darabokra vágom, majd egy kis olivaolajon lepirítom, miközben sózom, borsozom. Az összes többi hozzávalót egy edényben tésztává keverem, a reszelt parmezánt utoljára adom hozzá, ha kész a mappa, akkor hozzáadom a pirított zöldségeket, ha szükséges sózom, borsozom. A tésztát a sütőformákba kanalazom, és 180 fokon 15-20 percig sütöm.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...

További információk

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.

További információk

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!

További információk

sáfránysárkány

Keresés ebben a blogban