Ugrás a fő tartalomra

Barátság-díj tálalva

Adéle Barátság-díjat küldött nekem - ami nagyon jól esett! Izgalmas pillanat ez, az első "hivatalos" kapcsolatfelvétel egy másik gasztrobloggerrel :-) Jó kis találmány ez a gasztroblog, összehozza az embereket. Hiszem, hogy egy kedvvel elkészített étel, együtt elfogyasztva, szilárd alapja lehet egy barátság kezdetének, és ez talán virtuálisan is működik. Mivel a blogtémában még zöld vagyok, mint a friss hagyma tavasszal, így - egy kivételével - azoknak küldöm tovább a díjat, akik a legkedvesebb ihletforrásaim lettek a receptvadászatokon:
És végül, de semmiképpen nem utolsó sorban - a mindörökké gombaimádat jegyében:
Ígérem, hogy most már főzni is fogok, csak mostanában egy kissé sok a dolgom, de mindent pótlok!

Megjegyzések

  1. Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
  2. nagyon köszönjük! meglepő és megtisztelő, köszönöm barátom :-))

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük, megtisztelő a barátságod, még ha sárkánytól való is...:))
    A Közösgomba - nomen est omen - abban különbözik a többi gasztro-blogtól, hogy bár az egyes bejegyzések egyéni akciók, alapvetően csapatmunka.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Sárkány, köszönöm, igazán kedves vagy.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Nagypapi! Ez a sárkány nem harap, csak ha kajáról van szó :-)
    Tudom, hogy csapatmunka, méghozzá remek. Nálunk is van gombász a családban, és ha még nincs is fent sok gombás recept, de azért rendszeresen szerepel az étlapunkon, és előtte általában teszek egy kört Nálatok, ihletet keresve...most épp vargányapudingon töröm a fejem, de még kiforratlan.

    VálaszTörlés
  6. Rengeteg gombás ételrecept olvasható a netgombász recepttárban is: http://www.netgombasz.hu

    VálaszTörlés
  7. szia kedves Sáfrány :), nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám és rákerültem erre az illusztris listára. LF

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max