Ugrás a fő tartalomra

Maláj oldalas wokban elkészítve

Azért választottam a mai ebédre ezt a receptet, mert mostanában volt nálunk disznóvágás, és ez egy kitűnő példa arra, hogy egy tipikus, magyaros alapanyagból mást is csinálhatunk, mint a hagyományos sült oldalas. A recept eredete a homályba vész, annyira emlékszem, hogy valamilyen TV-műsorban láttam, de hogy melyik adón, meg ki??? Ráadásul már ez is évekkel ezelőtt volt, a recept viszont stabilan a repertoár részévé vált. Azért is szeretem, mert wokban lehet készíteni, ami az egyik kedvenc módszerem, annyira, hogy a mostani konyhánk tervezésénél már wok-égőt kértem a tűzhelyre. Persze nem azt a rakéta hajtóművet, amit mondjuk Kínában alkalmaznak a kifőzdékben, de azért elég tüzes. :-) Maga a hús kicsit ugyan időigényes, de mindenképpen megéri. A képen ugyan nem látszik, de rizzsel ettük, és a végén friss koriander levéllel is megszórtam volna a húst, ha kaptam volna, de ez most sajnos elmaradt.
_______________________________
Hozzávalók:
1/2 kg. oldalas,
3 közepes méretű vöröshagyma,
kb. 5 cm. reszelt gyömbér,
4-5 gerezd fokhagyma,
balzsamecet,
1 kisebb chili paprika
1/2 lime leve,
barna cukor
sötét szójaszósz,
só,
mogyoróolaj,
1 csokor friss koriander zöld (elhagyható).
Az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, és a reszelt gyömbért egy kis forró mogyoróolajon - lehetőség szerint egy termetes wokban - az apróra vágott chilivel kicsit pirítgatjuk, majd mielőtt teljesen lepirulna, hozzáadjuk az oldalasokat, és azokat megszórva egy kis barnacukorral rákaramellizáljuk a húsra, ha ez kész, adunk hozzá balzsamecetet - 2-3 evőkanálnyit - valamint egy kis szójaszószt, és a szükséges sózzuk is, bár ez rendszerint a szójaszósz miatt már nem szükséges. Felöntjük annyi vízzel, hogy elfedje, és facsarunk bele némi lime levet. Addig pároljuk fedő alatt, amíg az oldalas omlós nem lesz. Hústól, és mennyiségtől függően ez meghaladhatja akár az egy-másfél órát is, ha szükséges közben pótoljuk alatta a vizet. Ha puha a hús, akkor hagyjuk, hogy szinte teljesen elfője a levét, és sűrű, sötét szószt kapjunk, és kész. Rizzsel, de akár banángombóccal is ehetjük. A végén szórjuk meg friss koriander levéllel.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csirkés curry, vagy amit akartok

Imádom a curryt, néhány alapfűszer birtokában szinte bármilyen zöldségből elő lehet állítani. Az alapokat Jahm Kulvinder Singh tanította meg, aki a Maharaja és a Himalaya éttermekben bolondítja az egzotikumra vágyók ízlelőbimbóit, és azóta is igyekszem - legalábbis magamhoz mérten nagyjából - követni a nála tanultakat. A különféle zöldséges curryk rendszeres fellépők nálunk, ma ugyan éppen egy kis hússal, de az a szép ebben az ételben, hogy hús nélkül is remek. Ez a mai curry azonban kifejezetten különleges, mert kellő tisztelettel a Nagy Ismeretlen Ételkritikusnak szeretném ajánlani, aki amint látom rendszeres olvasómmá vált - remélem nem tévedek a kilétét illetően :-) . Ami a mai ebéd köretét illeti, az hagymás-mazsolás rizs volt, amit most külön bejegyzésben rakok fel, mert terveim vannak vele. _________________________________ Hozzávalók: 2 szép csirkemell filé, 2 maréknyi zöldbab - erdetileg zöldborsóval gondoltam el, de az nem volt itthon, szóba jött volna a karfiol is...

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.