Karácsonyi vásár, forralt bor és bögre mustra

Nem tudom más hogy van vele, de nekem a karácsonyi hangulat szerves része a forralt bor, és a karácsonyi vásárban való nézelődés. Tavaly mindkettőből kijutott bőven, mivel sikerült végre az adventi időszakban is eljutni Bécsbe, figyelemmel arra, hogy nagyon kíváncsi voltam a híres Rathaus Platzon megtekinthető vásárra. A hangulattal nem is volt baj - ezt összeszokott baráti társaságunk már eleve garantálta - de maga a vásár nagy csalódás volt. Azon túl, hogy a háttér, a Rathaus mint adventi kalendárium, valóban gyönyörű, de egyébként bóvli bóvli hátán. Semmiféle vásárfián nem akadt meg a szemem, pedig F. a megmondhatója, hogy ilyen szituációban ez szinte sosem fordult még elő velem. Nagyon sajnálom a dolgot, mert bár rendszeresen megforulok arrafelé, a bécsi karácsonyi vásárról mindig is valamiféle idealizált képet dédelgettem, amiről kiderült, hogy semmi köze a valósághoz. Azért sokáig nem lógattuk az orrunkat, a Kartner Strasse kávéházai, és süteményei mindig kellő vigaszt nyújtanak, különösen kedvencem a Gerstner Cukrászda. Annyit azonban meg kell hagyni, hogy a forralt bor kínálat illatra és ízre is kifogástalan volt, és azért egy apróságot mégis hoztunk magunkkal, nevezetesen a forralt boros bögréket.

Az előzményekre tekintettel azonban - valamint idő hiányában is - idén maradtunk a Vörömarty tér vonzáskörzetében, és ami a karácsonyi vásárt illeti, egy percig sem bántam meg. A kínálat sokkal színvonalasabb, össze sem lehet hasonlítani a bécsivel, és inkább az volt a probléma, hogy mit hagyjak ott, nem pedig az, hogy mit vigyek haza. A forralt bort viszont senkinek nem ajánlom. Nem állítom, hogy mindenhol ilyen, de több helyen is kipróbáltuk a téren, és leginkább cukrozott melegvízre emlékeztetett, abból is a rosszabbik fajtából, és bort valószínűleg csak annyit látott, mint az antialkoholista liga elnöke. Szóval borzalmas volt. De legalább a bögrék idén jól néznek ki.

Ami a forralt bort illeti, idén arra a következtetésre jutottam, hogy csakis otthon iszunk, saját készítésűt, az a biztos. Ezzel kapcsolatosan több variációt is ismerek, van aki arra esküszik, hogy csak vörösből, van aki szerint csak fehéből az igazi, és olyat is hallottam, hogy a vöröset és a fehéret keverni kell. Én bevallom a klasszikus jó minőségű vörösborból készültre esküszöm, egy rész víz, két rész bor arányban. Idén a forralt bor ihlette ajándék is készült, szerintem elég mutatós lett.

Hozzávalók:

sötét nádcukor

világos nádcukor

fahéj

szárított gyömbér

apró szárított chili paprika egészben

szegfűszeg

szegfűbors

aszalt gyümölcsök

Az üveg aljára jön a kétfajta cukor a képen látható módon, majd a tetejükre tetszés szerinti sorrendben a többi fűszer és az aszalt gyümölcsök. Talán a chili igényel némi magyarázatot, állítólag kitűnően kiegészíti a többi hagyományos fűszert, kipróbáltuk, és valóban így van, azóta a repertoár része.