Ugrás a fő tartalomra

Ratatouille tésztakoronában sütve

Ezt a pofás kis technikát fél szemmel az egyik főzőműsorban láttam TV-kattintgatás közben.
Mire odakapcsoltam nagyjából vége is lett a műsornak, tulajdonképpen csak ennyit láttam, egy tésztapuffancs egy tál felett. Mindenestre ez pont elég volt az ihlethez. Francia lecsót álmodtam hozzá, de gyakorlatilag működőképes hagymalevessel, és valószínűleg akár gulyással is, vagy bármivel, amihez passzol a kenyér. Én a havereknek sütöttem el, belapátolták seperc alatt.
___________________________________________
HOZZÁVALÓK:
6 kisebb adaghoz
1 kisebb fej padlizsán;
1 kisebb cukkini;
1 db. kaliforniai paprika;
1 fej vöröshagyma;
2-3 gerezd fokhagyma;
3-4 fej paradicsom;
friss kakukkfűág;
só;
fekete bors;
oliva olaj;
leveles tészta.
A felkockázott padlizsánt olivaolajon külön lepirítom, majd így teszek a cukkinivel, és a paprikával is. Ezt követően az apróra vágott vöröshagymát, és fokhagymát is lepirítom, hozzá adom a héj nélkül apró kockákra vágott paradicsomot a levével, valamint a kakukkfűágat, sózóm, borsozom, és összefőzöm, majd hozzáadom az előzőleg előkészített padlizsánt, cukkinit, és kaliforniai paprikát, és együtt is főzőm egy kicsit, hogy összeérjenek az ízek, és jó sűrű legyen a mártás. Amikor kész, kis tányérokba tálalom, és a méretre vágott leveles tészta karikát ráillesztem a tányér szélére, majd előmelegített sütőben 180 fokon néhány percig sütöm, amíg a tészta felelmelkedik, és egy kicsit megpirul. Forrón, előételként tálalom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!