sáfránysárkány

Két megjegyzéssel kezdeném. Egyrészt mostanában kifejezetten húspárti, azon belül is vörös hús párti vagyok, szóval mit nekem sovány csirke, és a többiek. Ez elképzelhető, hogy mondjuk valamilyen ásványi anyag hiánnyal függ össze, de egy doki ismerősöm szerint pusztán népi hülyeség az a hiedelem, hogy ha valamit kívánunk, akkor abból hiányunk van, de mindegy is, a lényeg, hogy éljen a steak. Másrészt olyan régen írtam, hogy noha vannak ételfotóim, de néha már nem is emlékszem, hogy hogyan csináltam egy-egy ételt, hála a kisérletezgetésnek, de ez az étel kivétel. Na nem mintha a hússütéshez különösebb recept kell, itt inkább a szósz a lényeg, aminek eddig egy másik változatát készítettem, de mostantól az itt közzétett változat híve vagyok. Ami a szarvasgombát illeti, igazából szarvasgombás balzsamecet volt, remekül passzolt hozzá. (Harmadik megjegyzésem, hogy ennek a receptnek a felét még februárban megírtam, a másik felét meg most, ezért kissé télies, de sebaj, néhány hónap múlva talá...

Most már nem is magyarázkodom, hová tűnök hónapokra, inkább csak örülök, ha van időm a blogra, mert főzni ugyan rendületlenül főzök, de megírni egy receptet... na az már körülményesebb. Arról meg szót sem, hogy ennyi idő után még a jelszóm is alig jutott az eszembe, de szerencsére sikerült előásnom valahonnan az emlékezetem hátsó sarkából, és most megint itt vagyok. A menü még egy tavaly év végi partyról van, és némi Ramsey-hatás érezhető rajta, de üsse kő, elég jól fogyott, és ez az, amiért megosztom Veletek. Ami a húst illeti, működik más típussal is, de őszintén szólva báránnyal kell kipróbálni, és ha javasolhatom ne idegenkedjetek az ánizstól, mert zseniális hozzá. Egyébként - ahogyan én tapasztaltam - a jó húspogácsa titka - persze a fűszerezésen túl - ha elég időt szánunk az összetevők összegyúrására, és ennyi. _____________________________________________ HOZZÁVALÓK: A húspogácsához: 1 EK oliva olaj, vöröshagyma apróra vágva, 1 kicsi piros chili apróra vágva (ízlés szerint p...

E. az általam igen kedvelt Frankfurt am Main-ban járva nem feledkezett meg rólam, a mániákusról, és a helyi piacon igazi kincsre lelt, nevezetesen a zöld szószhoz való friss fűszercsomagra, amely nemcsak hogy a fűszereket tartalmazta, de 3 elkészítési módot is. Na nem mintha egy bonyolult receptről lenne szó, de azért nagyon autentisch und tüchtig kis csomag volt, igazán jó ötlet, azonnal neki is estem. A Grüne Sosse lényege természetesen az idénynek megfelelő zöldfűszerek markáns jelenléte, így összetétele változó lehet, az én kis pakkom az alábbiakat tartalmazta (senkit nem áltatok azzal, hogy mindet azonnal felismertem): sóska (Sauerampfel), petrezselyem (Petersilie), snidling (Schnittlauch), turbolya (Kerbel), zsázsa (Kresse), spenót (Spinach), valamint porecs (Borretsch). Na már most, ez utóbbi összetevő okozott egy kis fejtörést. Mert finom, ez vitathatatlan. De mi ez? Sajnos ezzel kapcsolatosan csak annyit sikerült kiderítenem, hogy fűszer, valamint sokat megtudtam Porec város...

A múltkor pakoltam a könyvespolcon, és szó szerint az ölembe - de legalábbis a lábamra hullott - ez a recept. Sajnos a Szakácsok könyve című, nagyjából öt kilós alapmű formájában történt mindez, így egy kissé fájdalmas volt, de legalább ráeszméltem, milyen régen is vettem elő ezt a remek kis ihletforrást. Az alapreceptet az a - neve ellenére ír származású - Shaun Hill jegyzi, aki a híres Merchant House konyhafőnöke volt sokáig. Ha most valami nagyon bonyolultat, és roppant kifinomultat várunk, akkor nagyot tévedünk, ez egy, a maga egyszerűségében klassz kis recept, amin persze megint csak változtattam, és e helyen önző módon a saját változatot közlöm. Noha én is csikemájból csináltam, utólag azt tudom mondani, hogy legközelebb liba- vagy kacsamájból fogom kipróbálni, mert szerintem úgy pikánsabb, késztettem továbbá hozzá hagymadzsemet is egy kis naranccsal. ____________________________________ Hozzávalók: A tésztához: 1 egész tojás, 150 gramm vaj, 250 gramm finom liszt, 1 ek. tej, só....

Na már most, a képen látható finomságok Lilla keze munkáját dícsérik, és tulajdonképpen egy olasz fúziós recept háromféle töltelékkel, hogy senki se maradjon éhen. Fúziós, mivel a profiterolt gyakran összekeverik a bigne nevű hasonló olasz süteménnyel. A bigne esetében a kis képviselőfánk tésztából készült gombócok a hagyományos olasz cukrászkrémmel, a crema pasticcera-val vannak megtöltve, és porcukorral megszórva. Ezzel szemben a profiterol sűrű keményre vert tejszínhabbal van töltve, és csokiszósszal leöntve. Jelen esetben a profiterol és a bigne vadházasságáról lesz szó, amikor is a töltelék különböző ízesítésű crema pasticcera volt. ______________________________________ Hozzávalók: Tészta: 1 dl. víz, 20 kg. liszt, 20 dkg. vaj, 6 tojás. A vizet felforraljuk és beledobjuk a vajat. Amikor a vaj megolvadt, akkor beleszitáljuk a lisztet, és gyors mozdulatokkal kikeverjük. Nem kell megijedni, pillanatok alatt sűrű massza lesz belőle. Pár percig még főzni kell, vigyázva...

Különösebb konyhatudományt nem igénylő reggeli, esetleg könnyű vacsora. Az ízesítése kedvünkre variálható, én a szardellás változatot közlöm. Hozzávalók: 10 db. kemény tojás 6 gramm vaj 1 tubus szardellapaszta 1 citrom leve dijoni mustár 1 doboz kaviár só, leheletnyi cukor, bors friss petrezselyem jégsaláta póréhagyma A főtt tojásokat kettévágom, a tojások sárgáját a vajjal, a szardllapasztával, mustárral és a fűszerekkel kikeverem, és visszatöltöm a fehérjékbe. A tetejükre egy kis kaviárt kanalazok. Apróra vágott póréhagymás jégsalátával tálalom, amit előtte citromléval lespicceltem.