Ugrás a fő tartalomra

Elzászi hagymaleves - az egyetlen és igazi

Már legalábbis elzászi ismerősöm állítása szerint. Igaz, ami igaz, literszámra szokott fogyni nálunk, függetlenül attól, hogy ez-e az eredeti recept. Amit mindenképpen tudnunk kell mielőtt nekilátnánk, hogy ha francia ételt készítünk, botrányos mennyiségű vajnak kell rendelkezésre állnia. Francia barátaink ugyanis hajlamosak a vajat is vajjal enni, diétás hozzáállásnak itt helye nincs. Aki tehát azt gondolná, hogy ha mellőzi jelen levesnél a sajtos pirítóst, akkor laza kis zöldséglevessel áll szemben, az óriási tévedésben van. Kivitelezési gondokat okozhat még, hogy lehetőség szerint alaplé kell hozzá. Nem hivatalos véleményem szerint amennyiben rendkívüli módon szeretnénk hagymalevest enni, ám nem rendelkezünk előző napról marhahúslevessel, akkor leveskocka is alkalmazható, nem egészen ugyanaz az ízhatás, de nem tragikus. Az előző mondattól természetesen hivatalosan kénytelen vagyok elhatárolódni, de lássuk be, néha muszáj egyszerűsíteni. Említett francia barátunk ebben az esetben valószínűleg elmerengene azon, hogy a guillotine alkalmazása sajnálatos módon hanyagolva lett az olyan barbárok esetében, akik egy igazi elzászi hagymaleves kapcsán akár csak gondolnak is a leveskockára, de neki nem kell erről tudnia.
____________________________________
Hozzávalók: (4 személyre)
4-5 fej nagyobb vöröshagyma,
3 dl. jó minőségű, testesebb vörös bor,
2 ek. liszt,
nagyjából 10 dkg. vaj,
2 l marha(vagy csirke) alaplé,
babérlevél,
2-3 db. szegfűszeg,
csipet őrölt szerecsendió,
fekete bors,
só,
15 dkg. gruyére (vagy valamilyen hasonló) sajt,
olivaolaj,
1 baquette (vagy 4 szelet pirítós).
A vajat felolvasztom a lábasban, majd rádobom a felkarikázott hagymákat. Annyi vaj kell, hogy a hagyma kényelmesen barnára tudjon karamellizálódni benne lassú tűz mellett. Amikor a hagyma szép barna, akkor rászóróm a 2-3 ek. lisztet, és jól beleforgatom, majd felöntöm az egészet az alaplével, a borral, és hozzáadom a fűszereket. A fekete borssal bánjunk csínyján, csak annyi kell bele, hogy kiegyensúlyozza az ízeket, de külön ne legyen kivehető. Nagyjából 15-20 percig főzöm még, hogy az ízek összeérjenek, közben ha szükséges, adok még hozzá egy kis bort. Amíg készül a baquettet megpirítom, majd meglocsolom egy kis olivaolajjal, sózom, enyhén borsozom, megszórom a reszelt sajttal, és a sütőben ráolvasztom néhány perc alatt. Tálalásnál elvileg a tányér aljára kell tenni a baquettet, és arra szedni a levest, de mi nem szeretjük ha elázik, ezért vagy a leves tetejére rakom, vagy külön esszük mellé.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik
3 megjegyzés
További információk

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.
Megjegyzés küldése
További információk

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.
3 megjegyzés
További információk