sáfránysárkány

Nemrégiben jött vissza Mexikóból egy kedves ismerősöm, és jól ismerve mániám, hozott nekem mindenféle chilit, ami kellő inspirációt adott egyrészt ahhoz, hogy összeszedjem az alapvető tudnivalókat róluk, amit már régen terveztem, másrészt, hogy összeüssek egy jófajta kis chili con carnét. A chili paprika mint olyan, egészen a 15. századik ismeretlen volt Európában, és az egyetlen ismert csípős fűszer a fekete bors (piper nigrum) volt. Ám ez a helyzet mára - hála a jó öreg Kolombusznak - jelentősen megváltozott, és noha a chilik igazi hazája máig az Új Világ maradt, mára a chilimánia az egész világon elharapódzott. Számos fajtája ismert a világon, az alábbaikban csak a főbb típusait veszem végig néhány szóban. A chiliket nem csak fajtájuk, de erősségük alapján is osztályozzák, az úgynevezett Scoville-skála (SHU) szerint, amelynek fokozatai alapján 1-10-ig soroljuk be őket. Kezdjük talán a skála alsó harmadával, méghozzá a chile poblano val, amely a kellemes 10/3 fokozatot ér...

Ez az egyik kedvenc téli salátám, számos húsétel köreteként is szerepel, legutóbb a Wellington bélszín kísérője volt. _______________________________________ Hozzávalók: 2 fej vöröshagyma 3-4 gerezd fokhagyma 1 konzerv vörösbab 2 db. sárgarépa balzsamecet 10%-os ecet 1-2 tk. mustár só bors A sárgarépát felkarikázom, és az egyik fej vöröshagymával és a fokhagyma gerezdekkel sós vízben megfőzöm. Amikor puha, leszűröm és a hagymákat kidobom mellőle. A felkarikázott sárgarépához adom a vörösbabot, és a másik fej nyersen vékony karikákra vágott hagymát. A mustárt egy kis balzsamecettel, és fél tk. 10%-os ecetettel kikeverem, sózom, borsozom, ha szükséges, egy kis vízzel felengedem, és ráöntöm a zöldségekre. 2-3 órányit a hűtőben hagyom, hogy az ízek összeérjenek.