sáfránysárkány

Kicsit már megint elhanyagoltam a blogot, annyi mentségem viszont van, hogy csak az írással maradtam le, a főzéssel nem. Az alábbi recept abból született, hogy az egyik hétvége úgy ért, nem volt különösebb ebédtervem, volt viszont egy halom sárgarépám, valamint egy adag szép szarvashúsom. Az ihletet egy korábbi, kissé franciás aszaltszilvás vadnyúl receptem adta, de igyekeztem nem túlbonyolítani a dolgot. Az a jó ebben, hogy csak simán felteszed reggel, és ha kész, friss kenyérrel is remek, de eheted zöldséges muffinnal , vagy - ezt töredelmesen bevallom - másnap a maradék pillanatok alatt fogyott el egy kis spagettivel. Még aprónép is szerette, igaz ragaszkodott a kézzel evéshez, de ez még mindig jobb, mint amikor ahhoz ragaszkodik, hogy egyedül egyen a nagykanállal, mert az minimum nagytakarítás utána. Ez egy nagyon egyszerű étel, egyetlen titka van, a türelem, mivel a minimum főzési idő három óra. _____________________________ Hozzávalók: 3/4 kg. szarvashús, 5-6 közepes s...

Sajnos tagine-t, mármint az ételnek nevet adó edényt nem kaptam - és ezúton kérem, ha valaki tud róla, hogy Budapesten merre lelhető fel ilyen, akkor szóljon - de ez nem tartott vissza a főzőcskétől, miután tettem egy kis fűszerbeszerző körutat az Ázsia boltban. Sajnos a mennyiségeket illetően már megint nem vagyok megbízható, legalábbis a hús terén, de hát ez van. Még valami, két nappal a tervezett főzés előtt negyedeljünk fel egy kisebb, szép héjú citromot, és olyan alaposan sózzuk meg, hogy csak úgy fürödjön a sóban, azután két napra felejtsük a hűtőben. Ez lesz ugyanis a tagine egyik alap alkotó eleme. Készen is kapható, de nem mindig, szóval a saját készítésű sózott citrom a biztos. Ami a köretet illeti, jómagam is nemrég döbbentem rá, hogy a gríz (lánynevén búzadara), a bulgur, meg a kuszkusz egy és ugyanaz a búza, csak a szemcsenagyságban különbözik a dolog. Ilyen értelemben tehát tejbepapi címén kicsiny aprónépem már 6 hónapos kora óta kuszkuszt nyammog reggelente, és én erre ...

Akkor tehát igéretemhez híven lássuk részleteiben is az olasz menü étkeit. A mellékelt őz rövid, ám annál dicsőségesebb pályafutást mondhat a magáénak, ha azt tekintjük, hogy elég jól fogyott a bulin. A kiindulási alap jelen esetben az volt, hogy szerelembe estem némi modenai balzsamecet krémmel, és ezúttal ehhez igazítottam a vad ízesítését. Még a - nem csak :-) - vadakkal különösen kritikus F. is finomnak minősítette (szó szerint: "ez mi? ... aha, nem rossz"). Nem különösebben bonyolult étel, de mutatós. _________________________________________ Hozzávalók az őzsülthöz (a mennyiség most csak iránymutatás, mint a kalózeskü, mert szokás szerint ránézésre főztem): 4-5 őzhús szelet, vörösbor a pácoláshoz, mustár, só, őrölt fekete bors, 4-5 szem borókabogyó, 1 narancs, babérlevél, balzsamecet krém. A hússzeleteket egy-két napig vörösborban pácoltam a hűtőben. Sütés előtt a mustárral, sóval borssal bekentem, tűzálló tálba tettem, és ráhelyeztem a narancskarikákat, majd nyakon ö...

Egy kissé megint elhanyagoltam a blogot, ami nem jelenti azt, hogy ne főztem volna, csak hát például a rakott krumplit, legyen az bármilyen finom is, az ember nem feltétlenül rakja fel, mert nem különösebben érdekes maga a recept. Na, de nem is a rakott krumpliról akartam írni, hanem a szűzpecsenyéről. Úgy tűnik mostanában az egzotikusabb kaják háttérbe szorulnak, persze ami késik, az nem múlik. Az alábbi étel régi, jól bevált családi recept alapján készült. Alma helyett aszalt szilvával is tűzdelhetjük a húst. Én az aszalt szilvás változatot általában akkor vetem be, ha ugyanezt a fogást valamilyen vadhúsból készítem, mivel az ilyen jellegű húsokhoz jobban illik a szilva markánsabb íze. Tepsis burgonyával tálaltam, de zöldséges mufinnal is remek. _______________________________________ Hozzávalók: szűzpecsenye, 1,5-2 dl. fehér bor, 2-3 sárgarépa, 1 fehérrépa, 8-10 gerezd fokhagyma, 1 db. szép alma, 5-6 db. szárított vargánya (elhagyható), 1 dl. tejföl, húsosabb (bacon) szalonna a ...

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...

Régóta lapult a hűtőben ez a vadnyúl comb, és bevallom kicsit féltem is tőle, mert F. nem igazán szereti az erőteljes vad ízeket, de végül is kellett a hely a fagyasztóban, így hát sorra került. Szerencsére pont egy héttel korábban kaptam meg Joanne Harris és Fran Warde Francia piacát , és ez kellő inspirációt nyújtott, különösen, hogy van benne egy nagyjából hasonló vadnyúl recept. Én némiképp eltértem az alaprecepttől, az alábbiakban a saját változatomat közlöm. A főzés előkészületei már egy nappal korábban megkezdődtek a vadhúsok esetében már jól bevált módszerrel, nevezetesen a borban pácolással. Erre a célra leginkább a rokonság Vas megyei ágától beszerzett házi bor a legjobb. Inni csak bátraknak ajánlanám - nekem kicsit éles az íze - de pácolásra kiváló, úgy olvad tőle a hús, mint a vaj. A comb is eltöltött benne egy napot. Az aszalt szilvát pedig jófajta száraz vörösborban ugyancsak áztattam egy éjszakát. A folytatás: Ezúttal nem írok pontos mennyiségeket, egyrész...