A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

A HÁZI KENYÉR DÍCSÉRETE

Régen azt hittem, hogy ha saját magam által sütött kenyeret szeretnék, akkor vagy csak a macerás kenyérsütő gép alkalmazásával tudom ezt megtenni, vagy órákon át kell dagasztanom. Ez azonban mind elkerülhető, mint utóbb kiderült, ezért már nagyjából két éve nem veszünk a boltban kenyeret, hanem átlagosan kétnaponta magam sütöm azt, nagyjából olyan 5 perc ráfordításával, ami nem hátrány egy rohanós hétköznap. A lényeg, hogy a kikevert tésztának hagyjunk elegendő időt arra, hogy megkeljen. Ez általában azt jelenti, hogy este bekeverem a tésztát, reggel pedig fogom, és kisütöm. Ennyi az egész. Ez gyakorlatilag egy egyszerű gyökérkenyér, amit többféle liszttel, és variációban szoktam készíteni. A képen látható teljes kiőrlésű tönkölylisztből és zablisztből készült, tehát ez egy sűrű kenyér, ami a zbtartalma miatt lassan szívódik fel, tehát később lesz csak éhes tőle az ember. A liszthez mostanában többféle maglisztet is adok, egyrészt az izgalmas ízhatás, másrészt az egészségmegőrző hatása miatt. Jelen esetben kendermaglisztet adtam hozzá, ami magas rosttartalma alapján segíti az emésztést, és erősíti az immunrendszert. A másik váratlan előnye a házilag sütött kenyérnek, hogy állagjavítók, és adalékanyagok hiányában kevésbé hízlal. Ez személyes tapasztalat, amit magam sem hittem volna, és amit más, azóta szintén saját kenyeret sütő ismerőseim is alátámasztanak. Még valami. Nem gondoltam volna, de van valami ősi, elemi erő abban, ha az ember maga süti a család kenyerét. Nem tudom megmagyarázni miért, de hihetetlenül felemelő a mai napig, a frissen sült kenyeret kivenni a sütőből, megtörni, és feltálalni, szóval sütésre fel!
_________________________________________________________________________________

Hozzávalók:

300 g teljeskiőrlésű tönkölyliszt (vagy fehér tönkölyliszt, vagy ezek tetszőleges arányú keveréke, amelynek eredményeképpen levegősebb lesz a tészta)
4 EK zabliszt (opcionális, sűrűbb lesz tőle a tészta)
3 EK kendermagliszt (opcionális, én innen vettem)
1 csipet Himalája (vagy más) só
(1 csipet cukor: én ezt el szoktam hagyni, de jót tesz a kelési folyamatnak)
1/2 zacskó porélesztő
1 EK kendermag- (vagy más, jó minőségű) olaj
annyi langyos víz, amennyit a tészta felvesz

A száraz hozzávalókat egy kelesztő tálban - ennek hiányában bármilyen tálban - összekeverem, majd hozzáadom az olajat, és annyi langyos vizet, amit a tészta felvesz oly módon, hogy kellemesen összeálljon, addig gyúrom, amíg nem ragad a tál falához, letakarom, és legalább 3 órára, de jellemzően egész éjszakára magára hagyom. Ezt a fajta kenyeret nem kell tehát sokáig dagasztani, én erre általában 2-3 percet szánok. Annyit érdemes tudnunk, hogy a kenyérben zajló folyamatokat a dagasztás nagyban elősegíti, de ugye most arról beszélünk, hogy egy rohanós hétköznap is szeretnénk házi kenyeret enni, szóval valamit valamiért. Ha megkelt a kenyértésztánk, előmelegítjük a sütőt 220 fokra kenyérsütő módban, amit a legtöbb sütő már tud, ennek hiányában beállítjuk az alsó/felső sütést. Ha meleg a sütő, akkor sütőpapírra a lisztes kézzel gyökér formájúra tekert kenyértésztát 36 percre betesszük. Valahol olvastam, hogy az amatőr péket a profitól - egyebek mellett - az is megkülönbözteti, hogy előbbi azonnal megeszi, amit sütött, azon melegében. És ez így is van...