Ugrás a fő tartalomra
EPERDZSEM CHIA MAGGAL



A minap nagyobb kontingens eperhez jutottam, és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a mennyiséget frissen, belátható időn belül nem tudjuk elfogyasztani, ezért arra gondoltam, hogy legyen akkor eperdzsem. A problémát alapvetően az okozta, hogy cukrot és hasonlókat nem eszek, de akkor mégis mitől lesz ebből sűrű dzsem? A megoldást a chia mag jelenti, ettől szépen összeáll a dzsem, édesítésre egyebekben nem volt szükség, mivel egyrészt elég volt az eper természetes íze, másrészt nem szeretjük a túl édes dolgokat, de nyilván akinek ez kevés, az tehet bele mézet, vagy édesítőszert. Vagy akár csinálhat rendes eperdzsemet, és ez esetben az okfejtésem nem érdekes a számára. De vissza azokhoz, akik ki akarják próbálni az chia magos eperdzsemet. Itt most nem írok mennyiséget, mert teljesen találomra csináltam, immár több alkalommal, és működött. Szóval az ember fog egy nagy adag epret - nálam ez nagyjából 3 kg volt - és felteszi főni egy lábasban. Többlet folyadék nem kell hozzá. Amikor szétfőtt, akkor botmixerrel pépesítettem, majd hozzáadtam nagyjából 4-5 EK chia magot, és tovább főztem, amíg be nem sűrűsödött valamelyest, majd állni hagytam, mivel így tovább sűrűsödik. Egyetlen hátránya ennek a receptnek, hogy az így készített dzsem nem áll el hónapokig, csak néhány hétig, de annyira finom, hogy nálunk nem haladta meg az élettartama a néhány napot.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik
3 megjegyzés
További információk

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.
Megjegyzés küldése
További információk

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max
2 megjegyzés
További információk