Ugrás a fő tartalomra

Marhasült bearni szósszal, szarvasgombás salátával

Két megjegyzéssel kezdeném. Egyrészt mostanában kifejezetten húspárti, azon belül is vörös hús párti vagyok, szóval mit nekem sovány csirke, és a többiek. Ez elképzelhető, hogy mondjuk valamilyen ásványi anyag hiánnyal függ össze, de egy doki ismerősöm szerint pusztán népi hülyeség az a hiedelem, hogy ha valamit kívánunk, akkor abból hiányunk van, de mindegy is, a lényeg, hogy éljen a steak. Másrészt olyan régen írtam, hogy noha vannak ételfotóim, de néha már nem is emlékszem, hogy hogyan csináltam egy-egy ételt, hála a kisérletezgetésnek, de ez az étel kivétel. Na nem mintha a hússütéshez különösebb recept kell, itt inkább a szósz a lényeg, aminek eddig egy másik változatát készítettem, de mostantól az itt közzétett változat híve vagyok. Ami a szarvasgombát illeti, igazából szarvasgombás balzsamecet volt, remekül passzolt hozzá. (Harmadik megjegyzésem, hogy ennek a receptnek a felét még februárban megírtam, a másik felét meg most, ezért kissé télies, de sebaj, néhány hónap múlva talán lesz időm egy nyári receptre is...egyébként a szósz nyáron hallal valami királyi, szóval lehetne ez akár egy nyári recept is.)
_____________________________________________
HOZZÁVALÓK:
néhány bélszínszelet,
póréhagyma csíra,
sárgarépa julienre vágva, uborka julienre vágva,
szarvasgombás balzsamecet,
olivaolaj,
2 tojás sárgája,
fehérbor ecet,
1 gyöngyhagyma,
csipetnyi tárkony,
rengeteg vaj, (na jó, 3-4ek olvasztott vaj)
só,
bors.
Na már most, ami a bélszín sütését illeti, azt elég nehéz leírni, az ember vagy érzi, vagy nem, mikor jó, annyi trükköt én még be szoktam vetni, hogy a legvégén rádobok egy kis vajat is a húsra, és pár másodpercig hagyom azzal együtt is sülni. Ami meg engem illet, csillagjegyemből adódóan ragadozó vagyok, szóval én alig átsütve szeretem, de ki-ki ízlése szerint. A lényeg, mint mondtam a szósz, amihez apróra vágott gyöngyhagymát, meg szárított tárkonyt 2ek fehérbor ecettel és nagyjából 1 dl. vízzel felteszek, és nagyjából a felére besűrítek. A kész redukciót leszűröm, hagyom kihűlni, majd alaposan kikeverem a tojássárgájával, a keveréket gőz fölött melegítem, gondosan kevergetve, amíg krémesen be nem sűrűsödik, ezt követően leveszem a gőzről, és folyamatos kevergetés mellett hozzáadom az olvasztott vajat, simára keverem, sózom, borsozom. Tálaláskor a zöldségeket egymásra halmozom, és egy kis szarvasgombás balzsamecettel meglocsolom, esetleg mehet rá pár csepp olivaolaj is, meg egy kicsi só, bors.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csirkés curry, vagy amit akartok

Imádom a curryt, néhány alapfűszer birtokában szinte bármilyen zöldségből elő lehet állítani. Az alapokat Jahm Kulvinder Singh tanította meg, aki a Maharaja és a Himalaya éttermekben bolondítja az egzotikumra vágyók ízlelőbimbóit, és azóta is igyekszem - legalábbis magamhoz mérten nagyjából - követni a nála tanultakat. A különféle zöldséges curryk rendszeres fellépők nálunk, ma ugyan éppen egy kis hússal, de az a szép ebben az ételben, hogy hús nélkül is remek. Ez a mai curry azonban kifejezetten különleges, mert kellő tisztelettel a Nagy Ismeretlen Ételkritikusnak szeretném ajánlani, aki amint látom rendszeres olvasómmá vált - remélem nem tévedek a kilétét illetően :-) . Ami a mai ebéd köretét illeti, az hagymás-mazsolás rizs volt, amit most külön bejegyzésben rakok fel, mert terveim vannak vele. _________________________________ Hozzávalók: 2 szép csirkemell filé, 2 maréknyi zöldbab - erdetileg zöldborsóval gondoltam el, de az nem volt itthon, szóba jött volna a karfiol is...

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.