Ugrás a fő tartalomra

Tejszínes paradicsomleves friss spentóttal

Könnyű kora nyári leves az alábbi recept, saját fejlesztés, már annyiban, hogy tulajdonképpen a hűtőben kallódó alapanyagok ad hoc házasításából született. Nevezetesen valami oknál fogva pont egy maréknyi friss spenót maradt előző napról, ami önmagában már nem tudott főételként nevezni, de igazán megért némi gondolkodást a felhasználását illetően. Adott volt még egy fél doboz főzőtejszín és némi paradicsom is. Ezt sikerült összehoznom belőle. F.-nek nagyon ízlett, és nekem is, aprónép viszont úgy ítélte meg, hogy nemcsak zöld színűt nem kíván enni, de ezúttal pirosat sem. (Részére haladéktalanul legyártottam egy B menüt, a kifogásolt színű ételek mellőzésével, amit némi tétovázás után el is fogyasztott.)
________________________________________
HOZZÁVALÓK:
3-4 fej paradicsom (héjától megfosztva, apróra vágva),
1 fej vöröshagyma,
2-3 gerezd fokhagyma,
1/2 dl. főzőtejszín,
6-8 levél spenót,
só,
fekete bors,
csipetnyi oregánó,
oliva olaj.
Az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát egy kis oliva olajon megfuttatjuk, majd rádobjuk a paradicsomot, felöntjük vízzel, sózzuk, fűszerezzük, és magára hagyjuk 15-20 percre. Amikor a paradicsom megfőtt botmixerrel összeturmixoljuk a levest, hogy soma állaga legyen, majd hozzáadjuk a főzőtejszínt, pár percig még a tűzön hagyjuk és kész. Tálalás előtt a spenótleveleket egyenként feltekerjük, majd a tekercseket apró csíkokra vágjuk, és megszórjuk vele a forró leves tetejét.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.