Sütőtökös créme brulée vargányával

A héten volt szerencsém részt venni a Lucullus francia főzőtanfolyamán, amit Nánási Lajos vezetett. Egyetlen szó: zseniális. Ezzel mindent elmondtam, ennyit az ömlengésről. Lényeg a lényeg, rókagombás créme brulée-t készítettünk, amibe beleszerettem, ez adta az ötletet a vasárnapi ebéd előételéhez, nomeg a hűtőben árválkodó sütőtök, és a házilag gyűjtött - szárított - vargánya. Ez egyben alapot szolgáltatott ahhoz is, hogy kipróbáljam a kis zsebsárkányomat a karamellizáláshoz. Azért tanúsága is van a dolognak. (1) A créme brulée komoly dolog, jobb ha odafigyelünk a mennyiségekre, amíg be nem gyakoroltuk rendesen az elkészítését. (2) Tényleg fontos az edény mérete, mert nagyban befolyásolja a sütéshez szükséges hőmérsékletet és időtartamot. (3) A vargánya szereti a sütőtököt. Nagyon.

____________________________________

Hozzávalók:

(4 főre a fotón látható edény méretét figyelembe véve)

nagyjából 20 dkg. sütőtök,

2 tojás sárgája,

0,8 dl. főzőtejszín,

fél maréknyi szárított (előzetesen beáztatott), vagy friss vargánya,

10 dkg. Brie sajt

csipetnyi só.

Az edények aljára egyenletesen elosztom a felkockázott Brie sajtot, valamint a vargányát. Közben felteszem a meghámozott, felkockázott sütőtököt kicsi sós vízben főni. Amikor puha, leszűröm a sütőtököt, és összeturmixolom a tejszínnel, és a tojások sárgájával. A masszát ráöntöm a formákba tett sajtra és vargányára úgy, hogy az edény szélétől legalább egy ujjnyi hely maradjon. Az előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sütöm vízfürdőbe állítva. Amikor kész, cukrot karamellizálok a tetejére. Ha nagyon vagányak vagyunk, és épp most tanultunk ilyesmit egy főzőtanfolyamon, akkor a karamellizált cukor tetejére 1/2 tk. portói redukciót is teszünk, teljessé téve így az ízeket.

Portói redukció:

3 dl. portóit 1/2 fej vöröshagymával, 2 gerezd fokhagymával és néhány szál friss kakukkfű ággal addig főzünk, amíg 1/5-re nem redukálódik. Kész.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

További információk

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

További információk

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max

További információk

sáfránysárkány

Keresés ebben a blogban