Még mindig nyár, és még mindig tenger... Noha már kénytelen voltam felvenni a munka fonalát, azért még egy kissé elidőznék a nyári menü darabjain. Túl azon, hogy mindenféle rizottó nagy barátja vagyok, a tenger gyümölcseivel megrakottat annyira szeretem, hogy még egy himbálódzó vitorlás 40 fokos konyhájában való főzés sem tűnt túl nagy árnak érte, illetve tulajdonképpen nagy élvezetet okozott az elkészítése, főleg annak tudatában, hogy utána csobbanhat az ember egyet. Azt hiszem ezt el tudnám viselni hosszabb időre is, na mindegy, majd jövőre.
________________________________
Hozzávalók: (4 főre)
4 csésze rizottónak való rizs,
1 doboz sűrített paradicsom,
5-6 gerezd fokhagyma,
250 gr. garnéla (tisztított, illetve apróra vágott tintahalat is adhatunk hozzá, ízlés szerint)
1 liter húsleves,
1 fej vöröshagyma,
2 dl. száraz fehér bor (esetünkben Irsai Olivér)
só,
bors,
10 dkg. vaj,
oliva olaj.
A kockára vágott vöröshagymát megfuttatom egy kis oliva olajon, majd ráöntöm a rizst, és hagyom, hogy egy kicsit az is megüvegesedjen. Ezt követően felöntöm a rizst a borral, és folyamatosan kavargatom, amíg nagyjából be nem szívja, majd hozzáadok 2-3 dl. húslevest. A lényeg, hogy folyamatosan kavargatni kell - na jó, nem mint az őrült, de azért szisztematikusan - mert attól lesz olyan jó krémes. Mindig csak egy kicsi folyadékot adjunk hozzá, és csak akkor kell újra, ha a korábbi adagot már nagyjából felszívta. Közben hozzáadom a sűrített paradicsomot, és sózom, borsozom, valamint beledobálom az apróra vágott fokhagymát is. Ha közben elfogy a húsleves, és még szükség van folyadékra, mert a rizs még nem puha, akkor vízzel pótlom. Amikor a rizs már majdnem puha, hozzáadom a kis garnélákat, mivel ennek csak pár perc kell. Itt már óvatos vagyok a kavargatással, hogy ne törjem össze. Amikor puha a rizs, akkor elzárom alatta a gázt, elkeverem benne a vajat, 5-6 percig hagyom állni, és már tálalható is.
Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik
Megjegyzések
Megjegyzés küldése