Ugrás a fő tartalomra

Rizottó a tenger gyümölcseivel

Még mindig nyár, és még mindig tenger... Noha már kénytelen voltam felvenni a munka fonalát, azért még egy kissé elidőznék a nyári menü darabjain. Túl azon, hogy mindenféle rizottó nagy barátja vagyok, a tenger gyümölcseivel megrakottat annyira szeretem, hogy még egy himbálódzó vitorlás 40 fokos konyhájában való főzés sem tűnt túl nagy árnak érte, illetve tulajdonképpen nagy élvezetet okozott az elkészítése, főleg annak tudatában, hogy utána csobbanhat az ember egyet. Azt hiszem ezt el tudnám viselni hosszabb időre is, na mindegy, majd jövőre. ________________________________ Hozzávalók: (4 főre) 4 csésze rizottónak való rizs, 1 doboz sűrített paradicsom, 5-6 gerezd fokhagyma, 250 gr. garnéla (tisztított, illetve apróra vágott tintahalat is adhatunk hozzá, ízlés szerint) 1 liter húsleves, 1 fej vöröshagyma, 2 dl. száraz fehér bor (esetünkben Irsai Olivér) só, bors, 10 dkg. vaj, oliva olaj. A kockára vágott vöröshagymát megfuttatom egy kis oliva olajon, majd ráöntöm a rizst, és hagyom, hogy egy kicsit az is megüvegesedjen. Ezt követően felöntöm a rizst a borral, és folyamatosan kavargatom, amíg nagyjából be nem szívja, majd hozzáadok 2-3 dl. húslevest. A lényeg, hogy folyamatosan kavargatni kell - na jó, nem mint az őrült, de azért szisztematikusan - mert attól lesz olyan jó krémes. Mindig csak egy kicsi folyadékot adjunk hozzá, és csak akkor kell újra, ha a korábbi adagot már nagyjából felszívta. Közben hozzáadom a sűrített paradicsomot, és sózom, borsozom, valamint beledobálom az apróra vágott fokhagymát is. Ha közben elfogy a húsleves, és még szükség van folyadékra, mert a rizs még nem puha, akkor vízzel pótlom. Amikor a rizs már majdnem puha, hozzáadom a kis garnélákat, mivel ennek csak pár perc kell. Itt már óvatos vagyok a kavargatással, hogy ne törjem össze. Amikor puha a rizs, akkor elzárom alatta a gázt, elkeverem benne a vajat, 5-6 percig hagyom állni, és már tálalható is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max