Ugrás a fő tartalomra

Spenótós-fetás pita tzatzikivel

Már megint a jó öreg görög konyha. Ami a pitát illeti, az egy kis képzavar, mivel konkrétan rétestésztáról van szó, de ez soha senkit nem zavart. A tzatzikiról pedig annyit, hogy én eddig mindig úgy ettem, hogy kapor is volt benne, de úgy tudom annyi tzatziki recept, ahány görög vidék. Mindenesetre én sosem hagynám ki belőle, mert ad hozzá egy kis pikáns aromát. Érdemes a joghurtból és a feta sajtból igazi görögöt beszerezni, mert az ízük utolérhetetlen.
___________________________________
Hozzávalók:
spenótos fetás pita:
1 adag rétestészta,
3-4 maréknyi friss spenótlevél (fogalmam sincs, az hány deka lehet),
5-6 gerezd fokhagyma,
görög feta sajt,
2 ek. görög joghurt (török boltban is kapható, a sárga tetejű a jó)
csipetnyi őrölt szerecsendió,
só,
2 ek olivaolaj,
olaj a sütéshez.
A spenótót egy kis olivaolajon megfonnyasztom az apróra vágott fokhagyma gerezdekkel, és egy kicsit sózom. Közben a feta sajtot összetöröm, és a joghurttal kikeverem, végül egy csipetnyi szerecsendiót adok hozzá. Széthajtom a réteslapot - egyszerre csak egy réteget - és 8-10 cm. széles csíkokra vágom. Egy lapból nekem 4 csík szokott kijönni. A csík aljára egy diónyi fetás krémet, és ugyanennyi spenótot teszek, majd a csíkot háromszög alakban feltekerem, hogy a képen látható formájúak legyenek. Amikor az összes pita kész, akkor bő, forró olajban aranybarnára sütöm őket. Nagyon gyorsan kész lesznek, úgyhogy folymatosan figyelni kell rájuk.
Tzatziki:
1 nagyobb kígyó uborka,
2 dl. görög joghurt,
1 csomag kapor,
csipetnyi oregano,
szárított menta,
5-6 gerezd fokhagyma gerezd összetörve,
só.
Az uborkát 1-2 cm. nagy kockákra vágom. A joghurtot az apróra vágot kaporral, a fűszerekkel és a sóval kikeverem, majd az uborkára öntöm. Azonnal fogyasztható.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max