Ricottás szicíliai pestós spagetti

Az a helyzet, hogy nagyon szeretem a szicíliai pestót, de recept hiányában mindeddig a bolti változatra voltam kárhoztatva, viszont nem nagyon szeretem valaminek a bolti változatát enni, ha magam is meg tudom valahogy kotyvasztani. Megpróbáltam hát az üveg összetevői alapján elindulni. Noha ebben a vonatkozásában szűkszavú volt, nem lehetett nem észrevenni a matricán a marha nagy ricotta és dió fotót, úgyhogy ez lett a kiindulópont, meg a szárított paradicsom, a többit az ízlelőbimbóimra bíztam, és ami azt illeti nagyjából sikerült kialakítani a kívánt ízhatást, egyszóval finom lett. A szósz színe ugyan alán egy kissé gyanús lehet a ricotta és a paradicsom házassága miatt, de az ízéből ez mit sem von le.

________________________________

Hozzávalók:

1 kis doboz ricotta,

1 maréknyi dió,

1 tk. mustár,

6-8 db. szárított paradicsom - lehetőleg olajba eltett,

2 dl. főzőtejszín,

1 kis doboz sűrített paradicsom,

reszelt parmezán,

só,

bors.

A diót egy serpenyőben megpirítom, majd összeturmixolom a szárított paradicsommal. A masszát olivaolajon kicsit pirítom, majd hozzáadom a főzőtejszínt és a ricottát, ha elkevertem jöhet a sűrített paradicsom. Fűszerezem, hozzáadom a mustárt, majd a legvégén tetszés szerint a parmezánt, mert ugyebár mégiscsak pestóról van szó.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.

További információk

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...

További információk

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

További információk

sáfránysárkány

Keresés ebben a blogban