Marha többé-kevésbé Sanghai módra

Az egyik kedvenc kínai receptemről lesz most szó, de ezzel más is így van, mivel ez az az előétel, ami miatt állandóan késő barátaink is hajlandóak a pontosságra, mióta egyszer a késés miatt lecsúsztak róla. Ez azért nagy szó, mert nyáron, a kikötőben dekkoló hajótól 50 méterre lévő kávézóból mintegy másfél óra csúszással értek a fedélzetre reggelizni, ami a helyi rekord, pedig az ottaniak se azok a kapkodó népség. Na már most, ha az alább részletezett étel van beharangozva, akkor ugyanez az idő maximum 5 perc. Visszatérve a kínai konyhához, az eredeti recepttől szokás szerint már kissé elkanyarodtam, de nekünk teljesen bevált a saját változat. Az autentikus változat a Wang mester vezette Új Lanzhou-ban próbálható ki, de ugyaninnen jó szívvel tudom ajánlani Mao Ce-Tung kedvencét is. Ha jól emlékszem itt ettem Ping hercegnő csókját is. Jobban belegondolva elég régen jártunk arra, úgyhogy rá is veszem F.-et egy kis látogatásra. (Ui.: az épületfotók nagylelkű forrása T.T. volt).

______________________________

Hozzávalók:

1/2 kg. marhacomb,

szójaszósz,

1 kisebb erőspaprika,

csipetnyi őrölt szecsuáni bors,

3 gerezd fokhagyma apróra vágva,

paprikás olaj,

késhegynyi Erős Pista,

1 db. zöldhagyma vagy póréhagyma,

kevéske sötét rizsecet

csipet só

cukor

kínai só

A húst igyekszem minél vékonyabbra vágni, a száliránnyal ellentétesen, majd nagyjából 3x3 cm-es lapocskákra vágom. Ezt követően egy kicsi olajban, és ugyancsak kicsi szójaszószban lepirítom, majd félreteszem. Az erőspaprikát, és a zöldhagymát, meg a fokhagymát a lehető legapróbbra vágom. Fogok egy nagyobb mozsarat, beleteszem az előző hármat, hozzáadom a szecsuáni borsot, az Erős Pistát - ami egyébként más néven, de ugyanezen ízzel létezik Kínában is - a sókat, és a cukrot, és nekilátok masszává törni őket, miközben egy kis pirosopaprikás olajat adagolok hozzá, majd jöhet akb. 1 tk. sötét rizsecet. A végére egy sötét, darabos szósz lesz belőle, aminek az ízén egy kis víz hozzáadásával igazítok, majd ráöntöm a húsra. Melegen is fogyasztható, de a tapasztalatom szerint, ha adunk neki egy órát a hűtőben, időnként megkeverve, akkor még jobban átjárja a szósz, és még finomabb lesz. Rizst adok hozzá, méghozzá jó minőségű kínai, vagy thai rizsből, amelyet még csak nem is sózok, mivel a húsnak olyan intenzívek az ízei, hogy ahhoz már semmi más nem hiányzik, ráadásul a jó minőségű rizsnek igenis minden fűszerezés nélkül is van íze.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

További információk

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

További információk

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max

További információk

sáfránysárkány

Keresés ebben a blogban