Ugrás a fő tartalomra

Gombás tokány paradicsommal

Révén a család egyik ága vas megyei - "vazsmegyei" - kötelességemnek tartottam felderíteni a tájjellegű ételeket. Ebben nagy segítségemre volt a Vasi, zalai parasztételek című mű, az alapreceptet innen vettem, de a szánk ízéhez igazítottam, és az alábbiakban ezt a változatot közlöm. A hagyományos tokány vasi változata ez a gombás paradicsomos étel. Maga a tokány eredetileg erdélyi étel volt, jellemzője a hosszúkásra vágott hús, amelyet pirítás helyett a saját levében pároltak, és az eredeti változatba nem került vöröshgyma, a pirospaprikát pedig jellemzően bors helyettesítette. Ma már számos ettől eltérő változat létezik, mint például ez a recept is.
____________________________________
Hozzávalók:
60 dkg. sertéslapocka
3-4 ek. olivaolaj - az eredeti változat szerint sertészsír
bors
majoranna
piros paprika
1 dl. tejföl
1 dl. fehérbor
1 kis doboz sűrített paradicsom
1 csokor petrezselyem zöld
kicsi liszt
1 közepes vöröshagyma
1/2 kg. champignon gomba
fél maréknyi szárított vargánya
A kockára vágott vöröshagymát egy kis olivaolajon lepirítom, ezt követően rádobom az eredetileg csíkokra vágni rendelt, de most speciel felkockázott húst, és hagyom, hogy egy kis színt kapjon, majd szórók rá egy kis lisztet, és felengedem a borral, valamint egy kis vízzel. Beleteszem a gombákat - a jól megmosott szárítottat is - hozzáadom a fűszereket, a borsot különösen nem sajnálom. Most jöhet hozzá a sűrített paradicsom is. Az egészet lassú tűzön addig párolom, amíg a hús meg nem puhul. A tejfölt és a felvágott petrezselymet a végén adom hozzá, kicsit még összefőzöm, és kiigazítom a fűszerezést. Egyszerű párolt rizzsel tálaltam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik

Indiai hagymás-mazsolás rizs

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket. ________________________________ Hozzávalók: basmati rizs, mazsola, 2 fej hagyma, fél tk garam masala, 1 tk kurkuma, 1 rúd fahéj, só, olaj A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max