Ugrás a fő tartalomra

A frankfurti leves, amiről a frankfurtiak mit sem tudnak

Nem tudom, hogy a recept eredetije honnan származik, de biztosan nem Frankfurtból, mert amikor arrafelé jártam, kifaggattam őket, és határozottan tagadták a közelebbi ismeretséget. Haladéktalanul elvittek viszont egy autentikusnak számító étterembe, ahol az étlapról az alábbiak közül lehetett választani: csülök grüne sossal, főtt hús grüne sossal, illetőleg csülök párolt káposztával. A szédítő választék ellenére nagyon finom volt a vacsora, de itt, és most kénytelen vagyok bevallani, hogy a frankfurtiak büszkesége, az almabor iszonyú volt. Ez úton is minden frankfurti ismerősömtől elnézést kérek, imádom a várost, az emberek nagylelkűek és barátságosak, a város gyönyörű, és a legjobb perecet is ott ettem, de almabort soha többé. Frankfurtot viszont annál inkább szeretném viszontlátni.
____________________________
Hozzávalók:
1 fej kisebb kelkáposzta, vagy egy nagyobb fele,
2 pár virsli,
2 liter húsleves, vagy ennek hiányában 2 erőleves kocka,
őrölt kömény,
só,
1 ek olivaolaj,
tejföl a tálaláshoz - elhagyható.
Az olajon a karikára vágott virslit lepirítom, majd kiveszem a virsiket, és félre teszem. A lábasban maradt olajhoz adom a csíkokra vágott kelkáposztát, felöntöm a húslevessel, majd fűszerezem, és amikor már majdnem kész a kelkáposzta, akkor hozzáadom a virsliket is. Tálaláskor egy kis tejfölt is kínálhatunk hozzá.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!

Csirkés curry, vagy amit akartok

Imádom a curryt, néhány alapfűszer birtokában szinte bármilyen zöldségből elő lehet állítani. Az alapokat Jahm Kulvinder Singh tanította meg, aki a Maharaja és a Himalaya éttermekben bolondítja az egzotikumra vágyók ízlelőbimbóit, és azóta is igyekszem - legalábbis magamhoz mérten nagyjából - követni a nála tanultakat. A különféle zöldséges curryk rendszeres fellépők nálunk, ma ugyan éppen egy kis hússal, de az a szép ebben az ételben, hogy hús nélkül is remek. Ez a mai curry azonban kifejezetten különleges, mert kellő tisztelettel a Nagy Ismeretlen Ételkritikusnak szeretném ajánlani, aki amint látom rendszeres olvasómmá vált - remélem nem tévedek a kilétét illetően :-) . Ami a mai ebéd köretét illeti, az hagymás-mazsolás rizs volt, amit most külön bejegyzésben rakok fel, mert terveim vannak vele. _________________________________ Hozzávalók: 2 szép csirkemell filé, 2 maréknyi zöldbab - erdetileg zöldborsóval gondoltam el, de az nem volt itthon, szóba jött volna a karfiol is...

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.