Ugrás a fő tartalomra

Tejszínes paradicsomleves friss spentóttal

Könnyű kora nyári leves az alábbi recept, saját fejlesztés, már annyiban, hogy tulajdonképpen a hűtőben kallódó alapanyagok ad hoc házasításából született. Nevezetesen valami oknál fogva pont egy maréknyi friss spenót maradt előző napról, ami önmagában már nem tudott főételként nevezni, de igazán megért némi gondolkodást a felhasználását illetően. Adott volt még egy fél doboz főzőtejszín és némi paradicsom is. Ezt sikerült összehoznom belőle. F.-nek nagyon ízlett, és nekem is, aprónép viszont úgy ítélte meg, hogy nemcsak zöld színűt nem kíván enni, de ezúttal pirosat sem. (Részére haladéktalanul legyártottam egy B menüt, a kifogásolt színű ételek mellőzésével, amit némi tétovázás után el is fogyasztott.)
________________________________________
HOZZÁVALÓK:
3-4 fej paradicsom (héjától megfosztva, apróra vágva),
1 fej vöröshagyma,
2-3 gerezd fokhagyma,
1/2 dl. főzőtejszín,
6-8 levél spenót,
só,
fekete bors,
csipetnyi oregánó,
oliva olaj.
Az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát egy kis oliva olajon megfuttatjuk, majd rádobjuk a paradicsomot, felöntjük vízzel, sózzuk, fűszerezzük, és magára hagyjuk 15-20 percre. Amikor a paradicsom megfőtt botmixerrel összeturmixoljuk a levest, hogy soma állaga legyen, majd hozzáadjuk a főzőtejszínt, pár percig még a tűzön hagyjuk és kész. Tálalás előtt a spenótleveleket egyenként feltekerjük, majd a tekercseket apró csíkokra vágjuk, és megszórjuk vele a forró leves tetejét.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!