Ugrás a fő tartalomra

Barátság-díj tálalva

Adéle Barátság-díjat küldött nekem - ami nagyon jól esett! Izgalmas pillanat ez, az első "hivatalos" kapcsolatfelvétel egy másik gasztrobloggerrel :-) Jó kis találmány ez a gasztroblog, összehozza az embereket. Hiszem, hogy egy kedvvel elkészített étel, együtt elfogyasztva, szilárd alapja lehet egy barátság kezdetének, és ez talán virtuálisan is működik. Mivel a blogtémában még zöld vagyok, mint a friss hagyma tavasszal, így - egy kivételével - azoknak küldöm tovább a díjat, akik a legkedvesebb ihletforrásaim lettek a receptvadászatokon:
És végül, de semmiképpen nem utolsó sorban - a mindörökké gombaimádat jegyében:
Ígérem, hogy most már főzni is fogok, csak mostanában egy kissé sok a dolgom, de mindent pótlok!

Megjegyzések

  1. Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
  2. nagyon köszönjük! meglepő és megtisztelő, köszönöm barátom :-))

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük, megtisztelő a barátságod, még ha sárkánytól való is...:))
    A Közösgomba - nomen est omen - abban különbözik a többi gasztro-blogtól, hogy bár az egyes bejegyzések egyéni akciók, alapvetően csapatmunka.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Sárkány, köszönöm, igazán kedves vagy.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Nagypapi! Ez a sárkány nem harap, csak ha kajáról van szó :-)
    Tudom, hogy csapatmunka, méghozzá remek. Nálunk is van gombász a családban, és ha még nincs is fent sok gombás recept, de azért rendszeresen szerepel az étlapunkon, és előtte általában teszek egy kört Nálatok, ihletet keresve...most épp vargányapudingon töröm a fejem, de még kiforratlan.

    VálaszTörlés
  6. Rengeteg gombás ételrecept olvasható a netgombász recepttárban is: http://www.netgombasz.hu

    VálaszTörlés
  7. szia kedves Sáfrány :), nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám és rákerültem erre az illusztris listára. LF

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!