Ugrás a fő tartalomra

Moussaka - egy kis nyáridézés

Ma besokaltam a hidegtől. Elég volt. Úgy döntöttem, hogy ideje valami olyasmit készíteni, ami a legmelegebb nyári napokat idézi, és a moussakára esett a választásom. Ezt a receptet Gavrilostól tanultam, aki többek között a Lucullus görög vacsoráinak nagyszerű főszakácsa is egyúttal. A görög konyha a kedvencem, szóval nálunk gyakran van ilyesmi, nem csak nyáron. Érdemes eredeti görög fetából készíteni, mivel utánozhatatlan az íze, és amióta az EU Bírósága kicsit odalépett, a sajtokon csak akkor lehet a feta nevet használni, ha valóban a megfelelő módszerrel készült, eredetiről van szó, különben csak a feta jellegű kitétel alkalmazható. Lehetőleg olyan típust vegyünk, amelyik a saját sós levében úszkál, és ki ne nyissuk a főzés. Az alábbi receptehez most darált marhahúst használtam, de autenitkus bárnyhúsból is, azonban teljesen felrúgva a szabályokat, csináltam már vadhúsból is, méghozzá a legutóbbi görög party alkalmával, aminek a telejs menüje így nézett ki:
  • kis forró spenótos-fetás pitával indítottunk, kísérőnek mellé tzatzikivel,
  • moussaka , tilápia görög panírban, fokhagymás, citromos krumplipürével ,
  • gyros pitában sütve jigandes ,
  • melitzana rolo, azaz fetás, diós, fokhagymás padlizsán tekercsek ,
  • horiatiki saláta,
  • baklava,
  • revani – ez egy narancsos édesség uozóval,
  • jéghideg görög joghurt forró gesztenyemézzel, pirított dióval.

Ezeket majd szép lassan megcsinálgatom, és felrakom a blogra. De most nézzük a moussakát.

______________________________

Hozzávalók: 1 kg. szép padlizsán, 1 kg. darált marhahús, 1 nagyobb fej hagyma, 5 db. paradicsom vagy 1 doboz hámozott konzerv paradicsom, 5-6 gerezd fokhagyma, 1 kis oboz sürített paradicsom, 2 rúd fahéj szegfűbors 10 dkg. vaj 6-7 ek. fehér liszt, tej eredeti feta sajt (a feta jellegű sajtokkal nem igazán ugyanaz az ízhatás) 2 db. babérlevél, oregano, só, bors, szerecsendió.
A hagymát apró kockára vágom, és olivaolajon dinsztelem, majd hozzáadom a darált marhahúst, fehéredésig hagyom az olajon, majd hozzáadom a kockára vágott hámozott paradicsomokat, és a fahéjat, oregánot, sót, borsot, babérlevelet, szegfűborsot, valamint felaprított fokhagymákat. A fahéjtól ne féljünk, nem lesz tőle édes, hanem ad neki egy nagyon kellemes, pikáns ízt. Addig főzöm, amíg a hús teljesen puha nem lesz, és már nincs leve. Közben a padlizsánt nagyjából 4-5mm. vastag szeletekre vágom hosszában, és a szeleteket forró olajban kisütöm, hogy kicsit barnásak legyenek. A padlizsánszeletekről papírtörlővel leitatom az olajat. Közben elkészítem a besamelt, méghozzá úgy, hogy felolvasztom a vajat, beleszórok annyi lisztet, amennyit fel tud venni. Csomómentes masszává keverem, mjd fokozatosan langyos tejet adok hozzá, folyamatos kevergetés mellett, és hagyom, hogy besűrűsödjön. A végén sózom, borsozom, adok hozzá egy kis szerecsendiót reszelve, majd belemorzsolok egy szép adag feta sajtot. Előveszek egy nagyobb magasabb falú tepsit, az aljára jön egy vékony réteg besamel, erre egy réteg padlizsán, majd a hús, megint besamel, padlizsán, és így tovább. A végét padlizsánnal zárom, a tetejét megkenem a maradék besamellel, majd rámorzsolom a többi feta sajtot. A sütőben nagyjából 20 percig sütöm 180-200 fokon.

Megjegyzések

  1. Itt a padlizsános kaják között azért elvárnám,hogy a kiskedvencem is meg legyen említve kedves Sárkány! :) Ha gondolod fényképet majd készítek róla én és elküldöm,mert ugyebár nálunk igen gyakori étek ez:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!