Ugrás a fő tartalomra

"Éhesvendég" elhárítás - töltött minicsigák

Váratlan rajtaütések ellen több fegyverrel is rendelkezem, ezek a tésztacsigák a legújabbak. Mostanában teljesen rákattantam a leveles tésztára ezen a téren, különösen amióta rájöttem, hogy végszükség esetén 15 perc alatt is ki tudom olvasztani a fagyasztott leveles tésztát a radiátoron. Azóta mindig tartok egy-két rudat a hűtőben. Töltelékként szinte bármi elképzelhető, én a különféle pestókra szavazok.
Hozzávalók:
1 csomag leveles tészta
sajt
szárított paradicsom
kimagozott olivabogyó
reszelt parmezán
egy friss paradicsom héj nélkül
só
bors
friss bazsalikom
tejszín
A töltelék elkésztéséhez a szárított paradicsomot, az olivabogyót, és a friss paradicsomot a fűszerekkel összeturmixolom. A masszát egy kis olavolajon megfuttatom, és ha szükségét érzem, néhány evőkanál tejszínnel lágyítom. A végén hozzáadom a reszelt parmezánt, annyit, hogy a massza viszonylag sűrű legyen. A leveles tésztát hosszában két részre vágom, és az így kapott lapokat megkenem, majd feltekerem, és nagyjából egy centiméter vastag karikákat vágok a tekercsekből. A tekercseket kivajazott, lisztezett sütőlapra teszem, és jól megszórom reszelt sajttal. Nagyjából 15-20 percnyi sütésre van szüksége. Még langyosan a legjobb.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened. Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprik...
3 megjegyzés
További információk

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.
3 megjegyzés
További információk

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!
13 megjegyzés
További információk