Ugrás a fő tartalomra

Az a bizonyos kis fekete - avagy csokoládétorta whiskys mascarpone habbal minden alkalomra

Mértékadó divatguruk szerint minden nő ruhatárának része kell legyen az a bizonyos kis fekete. Véleményem szerint ugyanez vonatkozik a konyhai repertoárra is. Nálunk ezt a szerepet a fenti csokoládétorta tölti be.
Hogy az alapreceptet honnan szedtem, arra már nem emlékszem, és az is befolyásolta a végeredményt, hogy milyen hozzávalókat találtam otthon, ez ugyanis egy előre nem tervezett csokoládékészlet aktiválás volt. A dolog úgy kezdődött, hogy Karácsonyra gesztenye mousse tortát akartam készíteni. Erre nincs recept, mert ezt én szándékoztam kitalálni, de időközben rájöttem, hogy az ötlet további forralása szükséges, ugyanakkor desszertkészítési kedvem elragadott, ami nem sűrűn fordul elő, és ezért mindenképpen ki kell használni az ilyen alkalmakat. Szóval így. És ez lett belőle. Csak pár óráig élt, mert irtóra finom lett.
A tortához:
3 tábla écsokoládé (én Szerencsit használtam)
nagyjából 10-15 dkg. vaj
20 dkg. sötét nádcukor
1/4 dl. habtejszín
15 dkg. őrölt pirított mandula
5 tojás
Az étcsokoládét apró kockákra töröm, és vízgőz felett felolvasztom. Amikor már majdnem minden kocka felolvadt, akkor leveszem, és belekeverem az olvasztott vajat, majd a tejszínt. Közben a cukorral felverem a tojásokat, és végül a két masszát óvatosan elegyítem, majd jöhet bele a darált mandula. Egységes, viszonylag folyós masszát kapunk. 160 fokon 45-50 percig sütöm. Még melegen is finom, de én 1 órára hűtőbe tettem, miután a tetejét olvasztott csokoládéval megkentem.
A mascarpone habhoz:
2 tojás fehérje
150 gramm mascarpone
nádcukor ízlés szerint
whisky ugyancsak ízlés szerint
Felverem a tojásfehérjéket a cukorra, belezúdítom a mascarponét, majd a whiskyt, és kikeverem őket. Nem lesz teljesen kemény állagú, inkább olyan ínycsiklandóan olvadozó. A torta önmagában is finom, de F.-nek, meg nekem is kiegyensúlyozottabb ízű volt a habbal. Ráadásul nekem a csokoládéhoz nagyon passzol a whisky.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csirkés curry, vagy amit akartok

Imádom a curryt, néhány alapfűszer birtokában szinte bármilyen zöldségből elő lehet állítani. Az alapokat Jahm Kulvinder Singh tanította meg, aki a Maharaja és a Himalaya éttermekben bolondítja az egzotikumra vágyók ízlelőbimbóit, és azóta is igyekszem - legalábbis magamhoz mérten nagyjából - követni a nála tanultakat. A különféle zöldséges curryk rendszeres fellépők nálunk, ma ugyan éppen egy kis hússal, de az a szép ebben az ételben, hogy hús nélkül is remek. Ez a mai curry azonban kifejezetten különleges, mert kellő tisztelettel a Nagy Ismeretlen Ételkritikusnak szeretném ajánlani, aki amint látom rendszeres olvasómmá vált - remélem nem tévedek a kilétét illetően :-) . Ami a mai ebéd köretét illeti, az hagymás-mazsolás rizs volt, amit most külön bejegyzésben rakok fel, mert terveim vannak vele. _________________________________ Hozzávalók: 2 szép csirkemell filé, 2 maréknyi zöldbab - erdetileg zöldborsóval gondoltam el, de az nem volt itthon, szóba jött volna a karfiol is...

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.