sáfránysárkány

Nemrégiben jött vissza Mexikóból egy kedves ismerősöm, és jól ismerve mániám, hozott nekem mindenféle chilit, ami kellő inspirációt adott egyrészt ahhoz, hogy összeszedjem az alapvető tudnivalókat róluk, amit már régen terveztem, másrészt, hogy összeüssek egy jófajta kis chili con carnét. A chili paprika mint olyan, egészen a 15. századik ismeretlen volt Európában, és az egyetlen ismert csípős fűszer a fekete bors (piper nigrum) volt. Ám ez a helyzet mára - hála a jó öreg Kolombusznak - jelentősen megváltozott, és noha a chilik igazi hazája máig az Új Világ maradt, mára a chilimánia az egész világon elharapódzott. Számos fajtája ismert a világon, az alábbaikban csak a főbb típusait veszem végig néhány szóban. A chiliket nem csak fajtájuk, de erősségük alapján is osztályozzák, az úgynevezett Scoville-skála (SHU) szerint, amelynek fokozatai alapján 1-10-ig soroljuk be őket. Kezdjük talán a skála alsó harmadával, méghozzá a chile poblano val, amely a kellemes 10/3 fokozatot ér...

Az egyik kedvenc kínai receptemről lesz most szó, de ezzel más is így van, mivel ez az az előétel, ami miatt állandóan késő barátaink is hajlandóak a pontosságra, mióta egyszer a késés miatt lecsúsztak róla. Ez azért nagy szó, mert nyáron, a kikötőben dekkoló hajótól 50 méterre lévő kávézóból mintegy másfél óra csúszással értek a fedélzetre reggelizni, ami a helyi rekord, pedig az ottaniak se azok a kapkodó népség. Na már most, ha az alább részletezett étel van beharangozva, akkor ugyanez az idő maximum 5 perc. Visszatérve a kínai konyhához, az eredeti recepttől szokás szerint már kissé elkanyarodtam, de nekünk teljesen bevált a saját változat. Az autentikus változat a Wang mester vezette Új Lanzhou -ban próbálható ki, de ugyaninnen jó szívvel tudom ajánlani Mao Ce-Tung kedvencét is. Ha jól emlékszem itt ettem Ping hercegnő csókját is. Jobban belegondolva elég régen jártunk arra, úgyhogy rá is veszem F.-et egy kis látogatásra. (Ui.: az épületfotók nagylelkű forrása T.T. volt). _...

Ma besokaltam a hidegtől. Elég volt. Úgy döntöttem, hogy ideje valami olyasmit készíteni, ami a legmelegebb nyári napokat idézi, és a moussakára esett a választásom. Ezt a receptet Gavrilostól tanultam, aki többek között a Lucullus görög vacsoráinak nagyszerű főszakácsa is egyúttal. A görög konyha a kedvencem, szóval nálunk gyakran van ilyesmi, nem csak nyáron. Érdemes eredeti görög fetából készíteni, mivel utánozhatatlan az íze, és amióta az EU Bírósága kicsit odalépett, a sajtokon csak akkor lehet a feta nevet használni, ha valóban a megfelelő módszerrel készült, eredetiről van szó, különben csak a feta jellegű kitétel alkalmazható. Lehetőleg olyan típust vegyünk, amelyik a saját sós levében úszkál, és ki ne nyissuk a főzés. Az alábbi receptehez most darált marhahúst használtam, de autenitkus bárnyhúsból is, azonban teljesen felrúgva a szabályokat, csináltam már vadhúsból is, méghozzá a legutóbbi görög party alkalmával, aminek a telejs menüje így nézett ki: kis forró spenótos-fetás...

Töki Pompossal legelőször úgy négy éve futottam össze, egy hűvös októberi napon, egy borfesztiválon. Éppen a kemencéből lépett ki, és azonnal megfogott rusztikus külseje, de legfőképpen az illata. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, és a baráti kör is azonnal befogadta. Olyannyira, hogy egyszer egy szimpla közös kávézás is úgy végződött, miután T.P. szóba került, hogy az egész banda felugrott hozzánk, és rövid úton bedobott mintegy három tepsi pompost. A borfesztiválokon azóta több változatával találkoztam már, de nálunk a már nem kapható - mi legalábbis már több éve nem találkoztunk vele - eredeti változat a favorit. Az eredete homályba vész a számomra, fogalmam sincs, hogy ez valóban egy eredeti tájjelegű étel reneszánsza, vagy csak ügyes borfesztiváli magyarosch kreáció, de mindegy is, a lényeg, hogy nagyon kapós. Ami azt illeti kicsit utánnanéztem, és úgy tűnik, hogy többen sérlmezik, amiért Tök - úgyis mint a pompos hivatalos szülőhelye - a sajátjának vallja a receptet, noha a ke...

Régen mindig a hagyományos módon, édeskésen ettük a karfiol levest, és egyáltalán nem kedveltem ebben a formájában. Azóta rájöttem, hogy a karfiol tulajdonképpen egy rendkívül sokoldalú zöldség, én főleg indiai ételekbe használom, meg az alábbi levesbe, amiből szinte korlátlan mennyiséget meg bírok enni. Diétás kajának sem rossz, ha az ember elhagyja a tejfölt. _________________________________ Hozzávalók: 1 kisebb fej karfiol 1 csomó friss petrezselyem 1,5 liter húsleves alaplé, vagy ha sietünk 1 kocka erőleves csipet reszelt szerecsendió tejföl só A karfiolt felteszem az alaplében, vagy forró vízben, és akkor hozzáadom az erőleves kockát. Sózom, valamint megszórom a reszelt szerecsendióval. Figyelni kell, mert a karfiol gyorsan szét tud főni. Amikor már majdnem kész, akkor hozzáadom a felaprított petrezselymet is. Tálaláskor tányéronként egy ek. tejfölt adok hozzá, de ez utóbbi el is hagyható.

Az egyik kedvenc desszertem, de furcsa módon még sosem csinálam saját magam, hanem rendszerint anyukámnál, vagy F. anyukájánál szoktam ilyet enni, de most valamilyen oknál fogva kedvet kaptam az elkészítéséhez. Nem lett teljesen tökéletes, mert a mazsolát kifelejtettem belőle, de a receptbe már beleírtam, mert szerintem nélküle korántsem az igazi. Egyszerű és gyors. Sokat dobott az ízén a házi áfonyaszósz is, ami pompás párosítás. Gyerekkoromban szörppel is ettük, de szerintem így sokkal finomabb. Barackdzsemmel is classic páros. _____________________________________________ Hozzávalók: 20-25 dkg. rizs 1 liter jó minőségű zsíros tej 15 dkg. cukor - nádcukrot használtam, ezért egy kissé barnásabb lett a színe, és ebből egy kicsit több kellett. 2-3 ek. főzőtejszín 5 dkg. vaj 3 tojás 1 citrom reszelt héja 1 csomag mazsola vízbe áztatva A tejberizst a szokásos módon elkészítem, talán egy kicsivel több cukrot adok hozzá. Figyeljünk arra, hogy egyrészt a kész rizskoch kicsit kevésbé le...

A hűtőben kallódó céklát használtam fel ilyen módon egy salátához, és ami azt illeti nagyo finom lett, szóval ismétlés várható. Maga az elkészítés nagyon egyszerű. A céklát lemosom, és sütőben mérettől függően kb. 1-1,5 óra alatt puhára sütöm. Közben a rocquefort sajtot tejföllel és egy kis vajjal krémesre kikeverem, esetleg egy kis tört diót is beleteszek, e mi csak díszítésként ettük hozzá. Amikor kész a cékla, megpakolom a sajtkrémmel, és a dióval, és már ehető is.