sáfránysárkány

Mini tarte tatin

2011-06-18T12:31:00.000-07:00

Még mindig a télről maradt receptek kiszórásánál tartok, szóval nem is akarom ezt a tortácskát túlragozni, egyrészt mert annyira egyszerű, másrészt meg mert önmagáért beszél. Ráadásul lehet, hogy az alma passzentos téli alapanyag, de nyáron sem szezonidegen, a tetejébe én ezt a kis finomságot forrón, vanílifagylalttal szoktam tálalni, szóval egyre inkább arra jutok, hogy valójában ez egy nyári recept.

____________________________________________

Hozzávalók:

2-3 darab alma (ha túl savanyú, akkor előtte kicsit megpárolva),

levelestészta,

kristálycukor,

vaníliafagylalt.

Egy edényben kristálycukrot karamellizálok, a végén egy kis vizet adok hozzá, ettől felhabosodik, és kicsit folyósabb állaga lesz. Víz helyett almalé is használható. A még forró és folyékony karamellt elosztom az előre kikészített créme brulée formákba, úgy, hogy nagyjából 2mm vastagon álljon a karamell az edénykék alján. Ezt követően a meghámozott, és cikkekre vágott almákat (lehetőleg ne legyen lédús fajta) is beleteszem a formákba, majd a leveles tésztából kör alakú formákat vágok ki, és ráhelyezem a formákra úgy, hogy a széleit is belegyűröm a tálkákba, mehet is a sütőbe, amikor a tészta átsült, kész a többi is. A formákat kiemelem, meglazítom a tészta széleit (meg is lehet csavarni őket még a formákban, de vigyázat, elég forró), majd kiborítom az egészet, és mehet hozzá a vanília fagylalt.

Marhasült bearni szósszal, szarvasgombás salátával

2011-01-30T13:20:00.000-08:00

Két megjegyzéssel kezdeném. Egyrészt mostanában kifejezetten húspárti, azon belül is vörös hús párti vagyok, szóval mit nekem sovány csirke, és a többiek. Ez elképzelhető, hogy mondjuk valamilyen ásványi anyag hiánnyal függ össze, de egy doki ismerősöm szerint pusztán népi hülyeség az a hiedelem, hogy ha valamit kívánunk, akkor abból hiányunk van, de mindegy is, a lényeg, hogy éljen a steak. Másrészt olyan régen írtam, hogy noha vannak ételfotóim, de néha már nem is emlékszem, hogy hogyan csináltam egy-egy ételt, hála a kisérletezgetésnek, de ez az étel kivétel. Na nem mintha a hússütéshez különösebb recept kell, itt inkább a szósz a lényeg, aminek eddig egy másik változatát készítettem, de mostantól az itt közzétett változat híve vagyok. Ami a szarvasgombát illeti, igazából szarvasgombás balzsamecet volt, remekül passzolt hozzá. (Harmadik megjegyzésem, hogy ennek a receptnek a felét még februárban megírtam, a másik felét meg most, ezért kissé télies, de sebaj, néhány hónap múlva talán lesz időm egy nyári receptre is...egyébként a szósz nyáron hallal valami királyi, szóval lehetne ez akár egy nyári recept is.)

_____________________________________________

HOZZÁVALÓK:

néhány bélszínszelet,

póréhagyma csíra,

sárgarépa julienre vágva, uborka julienre vágva,

szarvasgombás balzsamecet,

olivaolaj,

2 tojás sárgája,

fehérbor ecet,

1 gyöngyhagyma,

csipetnyi tárkony,

rengeteg vaj, (na jó, 3-4ek olvasztott vaj)

só,

bors.

Na már most, ami a bélszín sütését illeti, azt elég nehéz leírni, az ember vagy érzi, vagy nem, mikor jó, annyi trükköt én még be szoktam vetni, hogy a legvégén rádobok egy kis vajat is a húsra, és pár másodpercig hagyom azzal együtt is sülni. Ami meg engem illet, csillagjegyemből adódóan ragadozó vagyok, szóval én alig átsütve szeretem, de ki-ki ízlése szerint. A lényeg, mint mondtam a szósz, amihez apróra vágott gyöngyhagymát, meg szárított tárkonyt 2ek fehérbor ecettel és nagyjából 1 dl. vízzel felteszek, és nagyjából a felére besűrítek. A kész redukciót leszűröm, hagyom kihűlni, majd alaposan kikeverem a tojássárgájával, a keveréket gőz fölött melegítem, gondosan kevergetve, amíg krémesen be nem sűrűsödik, ezt követően leveszem a gőzről, és folyamatos kevergetés mellett hozzáadom az olvasztott vajat, simára keverem, sózom, borsozom. Tálaláskor a zöldségeket egymásra halmozom, és egy kis szarvasgombás balzsamecettel meglocsolom, esetleg mehet rá pár csepp olivaolaj is, meg egy kicsi só, bors.

Báránykebab joghurtszósszal

2011-01-30T12:52:00.000-08:00

Most már nem is magyarázkodom, hová tűnök hónapokra, inkább csak örülök, ha van időm a blogra, mert főzni ugyan rendületlenül főzök, de megírni egy receptet... na az már körülményesebb. Arról meg szót sem, hogy ennyi idő után még a jelszóm is alig jutott az eszembe, de szerencsére sikerült előásnom valahonnan az emlékezetem hátsó sarkából, és most megint itt vagyok. A menü még egy tavaly év végi partyról van, és némi Ramsey-hatás érezhető rajta, de üsse kő, elég jól fogyott, és ez az, amiért megosztom Veletek. Ami a húst illeti, működik más típussal is, de őszintén szólva báránnyal kell kipróbálni, és ha javasolhatom ne idegenkedjetek az ánizstól, mert zseniális hozzá. Egyébként - ahogyan én tapasztaltam - a jó húspogácsa titka - persze a fűszerezésen túl - ha elég időt szánunk az összetevők összegyúrására, és ennyi.

_____________________________________________

HOZZÁVALÓK:

A húspogácsához:

1 EK oliva olaj, vöröshagyma apróra vágva,

1 kicsi piros chili apróra vágva (ízlés szerint persze a csípősséggel),

kurkuma,

3-4 szegfűszeg,

ánizs ízlés szerint

fél csokor friss mentalevél

darált bárányhús (ne kérdezd mennyi, mindig szemre megyek)

1 tojás sárgája,

só,

fekete bors

A joghurtszószhoz:

2 dl. görög (vagy török) joghurt,

apróra vágott mentalevél,

só

fekete bors,

1 lime héja,

pita és citrom a tálaláshoz.

A fűszereket összeturmixolom a húspogácsához, ha túl száraz a keverék egy kis oliva olajjal lazítom, majd összegyúrom a darált hússal, a sóval, és a borssal, valamint a tojássárgájával, elég időt szánva a kikeverésére. A húspogácsákat 1-2 EK forró olajon sütöm ki, vigyázva, hogy ne szárítsam ki. Közben a joghurtot kikeverem a fűszerekkel, a pitát pedig mindkét oldalán meggrillezem, és kész. A tálaláshoz citromot adok hozzá.

Csak grillezünk és grillezünk...

2010-07-25T11:19:00.000-07:00

Mióta beütött a nyár -és persze éppen nem esik, vagy nem esik annyira - gyakorlatilag egyfolytában grillezünk. Legutóbb a Mátrában, L.-éknél. Lelkesedésünk odáig terjedt, hogy még gombát is szedtünk, de megenni persze nem mertük, noha a társaság több tagja egyöntetűen letette a nagyesküt, hogy betonbiztosan felismeri a vargányát, de aztán megfutamodott. Azért nem éheztünk, olyannyira nem, hogy másnap reggel kilenckor ott folytattuk, ahol előző nap abbahagytuk. Megjegyzem grillezett tarját, és grill hamburgert regggelizni elég merész volt, de még ez sem tartotta vissza a banda nagyobb felét, hogy negyed tizenegykor a 200 méterre lévő lágosost megszállja. A pácok, és a grillmártások az alábbiak voltak.

_______________________________________________

Pácok:

Rákok és egyéb tenger gyümölcsei:

A rákocskákra frissen aprított koriander zöldet, apróra vágott fokhagymát, olivaolajat, valamint facsart citromot tettem, és fél órát állni hagytam. Ez gyakorlatilag mindenféle tenger gyümölcsével működik, a lényeg, hogy nem kell őket túl sokáig pácolni.

Csirkenyársak:

Olivaolajat friss chili paprikával, lime lével, gyömbérrel, sóval, fekete borssal, egy kicsi mézzel összeturmixolok, és a csirkedarabokat abba pácolom, ez akár egy napot is pácolódhat.

Tarja:

A tarját nem szoktam túlbonyolítani, mustár, só, fekete bors, olivaolaj, és ennyi. Egy nap neki is jót tesz.

Fűszervaj változatok:

A fűszervaj álláspontom szerint elengedhetetlen kelléke a grillezésnek, ilyenkor ne aggályoskodjunk a kalóriák miatt, csak élvezzük a forró húsokra, halakra, és persze zöldségekre ráolvadó vajat.

1. Alap

A vajat mustárral, sóval, borssal, apróra vágott petrezselyemmel kikeverem, majd egy folpack darab segítségével nagyjából 3 cm. átmérőjű hengert csavarok belőle, és mehet is a fagyasztóba. A legtöbb zöldséghez nem is kell ennél bonyolultabb fűszervaj.

2. Pikáns fűszervaj

A vajhoz sűrített paradicsomot, füstölt chili paprikát, sót, és fekete borsot adok, majd kikeverem, a többi mint az előbb.

3. Egzotikus fűszervaj

A vajhoz gyömbért, kurkumát, őrölt koriandert, sót, fekete borsot adok.

Grillszószok:

1. Almás-tormás majonéz

A majonézhez egy főtt tojás sárgáját - lehet nyers is, de a főttől krémesebb lesz -fkozatosan adagolt olivaolajjal, dijoni mustárral, sóval, fekete borssal kikeverem, hozzáadom egy fél citrom levélt, majd tejföllel kikeverem. Van aki cukrot is ad a majonézhez, de én nem szoktam. Egy héj nélküli almát lereszelek, és az almát, valamint 2 ek ecetes reszelt tormát adok a majonézhez, és már kész is.

2. Zöldborsos majonéz

A majonézt a fentiek szerint kikeverem, zöldhagymát, petrezselymet, kakukkfüvet, bazsalikomot, és aprított fokhagymát adok hozzá, végül jöhet a sós lében eltett zöldbors, persze a leve nélkül.

Ördögkrumpli kerestetik

2010-06-17T08:56:00.001-07:00

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!

A frankfurti Grüne Sosse esete a zöld spárgával

2010-06-03T10:20:00.000-07:00

E. az általam igen kedvelt Frankfurt am Main-ban járva nem feledkezett meg rólam, a mániákusról, és a helyi piacon igazi kincsre lelt, nevezetesen a zöld szószhoz való friss fűszercsomagra, amely nemcsak hogy a fűszereket tartalmazta, de 3 elkészítési módot is. Na nem mintha egy bonyolult receptről lenne szó, de azért nagyon autentisch und tüchtig kis csomag volt, igazán jó ötlet, azonnal neki is estem. A Grüne Sosse lényege természetesen az idénynek megfelelő zöldfűszerek markáns jelenléte, így összetétele változó lehet, az én kis pakkom az alábbiakat tartalmazta (senkit nem áltatok azzal, hogy mindet azonnal felismertem): sóska (Sauerampfel), petrezselyem (Petersilie), snidling (Schnittlauch), turbolya (Kerbel), zsázsa (Kresse), spenót (Spinach), valamint porecs (Borretsch). Na már most, ez utóbbi összetevő okozott egy kis fejtörést. Mert finom, ez vitathatatlan. De mi ez? Sajnos ezzel kapcsolatosan csak annyit sikerült kiderítenem, hogy fűszer, valamint sokat megtudtam Porec városáról is, mert a net következetesen a várost dobta ki minden keresési próbálkozásomra. Szóval kérem, aki tud valami közelebbit erről az érdekes növényről, ossza meg velem. Elképzelhető, hogy valami más néven magam is ismerem, esetleg használom, de nem sikerült lenyomoznom. Maga a recept rendkívül egyszerű, tulajdonképpen az alapváltozat tojás nélkül írja le a szószt, az igazi - szerintem - a főtt tojással készített, és lehet túróval is elkeverni a fűszereket, a variációk száma gyakorlatilag végtelen. Mint mondtam, én a majonézzel, főtt tojással készített változatot preferálom, mert frankfurti kiruccanásaim alkalmával a helyi erőknél mindig ezt a fajtát kaptam, és nekem bevált. A főtt, zöld spárga adja magát párként, de találkoztam már vele főtt marhahús, csülök, és hasonlók mellett is. Frankfurtban mindenképpen a helyi almaborral ajánlják, de ezt csak bátraknak tanácsolom. Frankfurtot és a zöld szószt azonban mindenki próbálja ki bátran, csodás város, csodás emberekkel.

_________________________________________________

Hozzávalók:

friss zöldfűszerek,

tejföl;

3-4 főtt tojás;

1/2 fej vöröshagyma;

2 gerezd fokhagyma;

mustár;

citrom;

oliva olaj;

só,

fekete bors;

zöld spárga.

Az egyik főtt tojás sárgáját kikeverejük az oliva olajjal, 1 tk mustárral, sóval borssal, majd hozzáadjuk a tejfölt, egy kis facsart citromot, és elkeverjük, vagyis tulajdonképpen majonézt készítünk. A főtt tojás sárgája, mint alap, azért jobb, mint a nyers, mivel ezáltal sűrűbb, krémesebb lesz majonéz. Ezt követően a zöldfűszereket felaprítom, csakúgy, mint a vöröshagymát, valamint a fokhagymát, apróra vágom a főtt tojásokat, és elkeverem a szósszal. Kész is, főtt zöld spárgával tálalom.

Ratatouille tésztakoronában sütve

2010-05-10T07:08:00.000-07:00

Ezt a pofás kis technikát fél szemmel az egyik főzőműsorban láttam TV-kattintgatás közben.

Mire odakapcsoltam nagyjából vége is lett a műsornak, tulajdonképpen csak ennyit láttam, egy tésztapuffancs egy tál felett. Mindenestre ez pont elég volt az ihlethez. Francia lecsót álmodtam hozzá, de gyakorlatilag működőképes hagymalevessel, és valószínűleg akár gulyással is, vagy bármivel, amihez passzol a kenyér. Én a havereknek sütöttem el, belapátolták seperc alatt.

___________________________________________

HOZZÁVALÓK:

6 kisebb adaghoz

1 kisebb fej padlizsán;

1 kisebb cukkini;

1 db. kaliforniai paprika;

1 fej vöröshagyma;

2-3 gerezd fokhagyma;

3-4 fej paradicsom;

friss kakukkfűág;

só;

fekete bors;

oliva olaj;

leveles tészta.

A felkockázott padlizsánt olivaolajon külön lepirítom, majd így teszek a cukkinivel, és a paprikával is. Ezt követően az apróra vágott vöröshagymát, és fokhagymát is lepirítom, hozzá adom a héj nélkül apró kockákra vágott paradicsomot a levével, valamint a kakukkfűágat, sózóm, borsozom, és összefőzöm, majd hozzáadom az előzőleg előkészített padlizsánt, cukkinit, és kaliforniai paprikát, és együtt is főzőm egy kicsit, hogy összeérjenek az ízek, és jó sűrű legyen a mártás. Amikor kész, kis tányérokba tálalom, és a méretre vágott leveles tészta karikát ráillesztem a tányér szélére, majd előmelegített sütőben 180 fokon néhány percig sütöm, amíg a tészta felelmelkedik, és egy kicsit megpirul. Forrón, előételként tálalom.

Tejszínes paradicsomleves friss spentóttal

2010-05-05T07:22:00.000-07:00

Könnyű kora nyári leves az alábbi recept, saját fejlesztés, már annyiban, hogy tulajdonképpen a hűtőben kallódó alapanyagok ad hoc házasításából született. Nevezetesen valami oknál fogva pont egy maréknyi friss spenót maradt előző napról, ami önmagában már nem tudott főételként nevezni, de igazán megért némi gondolkodást a felhasználását illetően. Adott volt még egy fél doboz főzőtejszín és némi paradicsom is. Ezt sikerült összehoznom belőle. F.-nek nagyon ízlett, és nekem is, aprónép viszont úgy ítélte meg, hogy nemcsak zöld színűt nem kíván enni, de ezúttal pirosat sem. (Részére haladéktalanul legyártottam egy B menüt, a kifogásolt színű ételek mellőzésével, amit némi tétovázás után el is fogyasztott.)

________________________________________

HOZZÁVALÓK:

3-4 fej paradicsom (héjától megfosztva, apróra vágva),

1 fej vöröshagyma,

2-3 gerezd fokhagyma,

1/2 dl. főzőtejszín,

6-8 levél spenót,

só,

fekete bors,

csipetnyi oregánó,

oliva olaj.

Az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát egy kis oliva olajon megfuttatjuk, majd rádobjuk a paradicsomot, felöntjük vízzel, sózzuk, fűszerezzük, és magára hagyjuk 15-20 percre. Amikor a paradicsom megfőtt botmixerrel összeturmixoljuk a levest, hogy soma állaga legyen, majd hozzáadjuk a főzőtejszínt, pár percig még a tűzön hagyjuk és kész. Tálalás előtt a spenótleveleket egyenként feltekerjük, majd a tekercseket apró csíkokra vágjuk, és megszórjuk vele a forró leves tetejét.

Tőkehal kapribogyó szósszal, zöld spárgás újburgonyával

2010-05-05T06:54:00.000-07:00

Végre eljutottam oda, hogy ne csak főzzek, de blogot is írjak, úgy tűnik mostanában ez egy kissé nehezen megy, de ami késik, nem múlik. Először is azzal kezdeném, hogy spárgamániás vagyok. Nem tehetek róla, egyszerűen imádom. A legjobb rántva, de párolva se semmi, jelen esetben ezt kombináltam össze egy kis újburgonyával - a másik nagy kedvencemmel - és ha már itt tartottunk kerítettem hozzá némi halat is. Aprónép a lepényhalat favorizálja, de ez most speciel tőkehal (na nem is evett belőle, de mostanában válogatós korszakét éli amúgy is). A spárgapucolástól eltekintve viszonylag egyszerű étek, de annál látványosabb.

____________________________________________________

Hozzávalók:

1 csomag zöld spárga,

fejenként 4-5 db. kisebb újburgonya,

5-6 szelet tőkehal filé (de más halból is finom, a kapribogyó miatt azonban mindenképp tengeri hal javasolt, legalábbis véleményem szerint),

1 üveg kapribogyó,

1 csomag zöldhagyma,

néhány levél medvehagyma (opcionális),

1 ek vaj,

tengeri só,

fekete bors,

1 citrom,

oliva olaj,

liszt.

Az alaposan megtisztított - lehetőleg apróbbacska - újburgonyát enyhén sós vízben megfőzzük. Közben, miután lelkiekben rákészültünk, nekilátunk a spárgák meghámozásának, majd enyhén sós vízben ezeket is megpároljuk. A kapribogyó szószhoz az apró karikára vágott zölhagymát, kis olivaolajon megfuttatjuk, majd rádobjuk a medvehagymát is (ez utóbbinak nem is kell külön idő, mivel olyan enyhe az íze), és végül vajat adunk az egészhez, valamint a kapribogyót - lé nélkül - és egy kicsit a tűzön hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek. Közben a főtt újburgonyát ugyancsak egy kis vajon, enyhe sózás mellett hagyjuk lepirulni itt-ott. A halszeleteket sós, kissé megborsozott lisztbe forgatjuk, és forró olajban kisütjük. Tálaláskor az újburgonyával összeforgatjuk a spárgát, tetejére jönnek a halszeletek, és a végén minderre a kapribogyó szósz. Citrommal kínáljuk.

Bőrén sült lazac kukoricalepénnyel, és tejszínes édesköménnyel

2010-02-05T11:44:00.000-08:00

Muszáj volt egy kis téli tájat csempésznem a lazac mellé, mert bár tudom, komoly lapátolás lesz ennek a vége, mégis olyan gyönyörű. Tulajdonképpen hangzatos neve ellenére maradékfelhasználás történt, a hűtőben kallódó édeskömény felhasználásával, de egészen jól sikerült. Ami a bőrén sütést illeti, azt nagyon szeretjük, egyetlen probléma van vele, hogy utána kemény fél órás szellőztetés szükséges a lakásban, de az is lehet, hogy én csinálok valamit rosszul...

_________________________________________________________

Hozzávalók 2 főre:

2 szelet bőrös lazacfilé,

vaj,

oliva olaj,

1 édeskömény/fő

1 dl. tejszín (minél zsírosabb),

1 csészényi kukoricadara

reszelt parmezán ízlés szerint,

1 kisebb fej vöröshagyma,

őrölt szecsuáni bors,

fekete bors,

só,

citrom

Először a kukoricalepényt készítsük el. Az apróra vágott vöröshagymát kicsi oliva olajon megfuttatjuk, majd amikor már kellemesen üveges, rádobjuk a kukoricadarát, és egy kicsit ezt is hagyjuk, majd egy kicsi vízzel - még finomabb, ha egy kis alaplével tesszük ezt - felöntjük. A kukoricadarát folyamatosan kavargatjuk, és a vízet is csak fokozatosan adagoljuk, közben őrölt fekete borsot és sót adunk hozzá. Figyelemmel arra, hogy lepényt kívánunk belőle készíteni, akkor van kész, ha még nem egészen puha a dara, erre azért van szükség, hogy a későbbi sütésnél ne essen szét. A végén reszelt parmezánt, és egy diónyi vajat adunk hozzá, elkeverjük, és egy szögletes edényben nagyjából 1,5 cm. magasságot hagyva neki, elterítjük, és hagyjuk ebben a szögletes formában kihűlni. Tálalás előtt szeleteket vágunk belőle, és forró olajon kisütjük, vigyázva, hogy nehogy szétessen.

Az édesköményt hosszú csíkokra vágjuk, és oliva olajon megfonnyasztjuk, de csak annyira, hogy ne essen teljesen össze. Ezt követően felöntjük a tejszínnel, csipetnyi szecsuáni borsot és sót adunk hozzá, beforraljuk, és kész.

A lazacot bőröstől sózzuk, borsozzuk (fekete bors), majd 1 ek. forró olajon, a bőrével lefelé sülni hagyunk. Amikor alulról felfelé átsült, egy pillanatra megfordítjuk, és a másik oldalán is sütjük, miközben egy kis vajat is rádobunk, hogy még finomabb legyen az íze. A végén a lepényre helyezve, az édeköménnyel tálaljuk, és citromot is kínálunk hozzzá.

Egyszerűen: vadas

2010-02-05T11:00:00.000-08:00

Kicsit már megint elhanyagoltam a blogot, annyi mentségem viszont van, hogy csak az írással maradtam le, a főzéssel nem. Az alábbi recept abból született, hogy az egyik hétvége úgy ért, nem volt különösebb ebédtervem, volt viszont egy halom sárgarépám, valamint egy adag szép szarvashúsom. Az ihletet egy korábbi, kissé franciás aszaltszilvás vadnyúl receptem adta, de igyekeztem nem túlbonyolítani a dolgot. Az a jó ebben, hogy csak simán felteszed reggel, és ha kész, friss kenyérrel is remek, de eheted zöldséges muffinnal, vagy - ezt töredelmesen bevallom - másnap a maradék pillanatok alatt fogyott el egy kis spagettivel. Még aprónép is szerette, igaz ragaszkodott a kézzel evéshez, de ez még mindig jobb, mint amikor ahhoz ragaszkodik, hogy egyedül egyen a nagykanállal, mert az minimum nagytakarítás utána. Ez egy nagyon egyszerű étel, egyetlen titka van, a türelem, mivel a minimum főzési idő három óra.

_____________________________

Hozzávalók:

3/4 kg. szarvashús,

5-6 közepes sárgarépa (ugyebár a klasszikus vadas receptben fehérrépa is van, de az nekem most nem volt itthon, illetve lehet petrezselymet is hozzáadni a vége felé),

1 fej vöröshagyma,

2-3 gerezd fokhagyma,

10 dkg. szárított vargánya,

1-2 ek. tejföl,

1 ek. mustár,

1 dl. száraz vörösbor,

babérlevél,

3-4 boróka bogyó,

só,

fekete bors,

oliva olaj,

fehér liszt,

diónyi vaj.

A húst felkockázom, és egy kis lisztbe forgatom. A vöröshagymát apróra vágom, és egy kis oliva olajon megfuttatom, hozzáadom a fokhagymát, majd a húskockákat, és azt is megfuttatom az olajon, majd felöntöm egy kis vörösborral, és adok hozzá vizet is, épp csak annyit, hogy elfedje. Rögtön mehet hozzá a felkockázott sárgarépa, illetve a szárított vargánya, valamint a fűszerek. A vargányát ebben az esetben nem áztatom külön, mivel családi szedés, tehát tudom, hogy tényleg tisztán lett megszárítva, illetve mivel így az íze maradéktalanul belefő a vadasba. Ezután annyi a teendők, hogy békén hagyjuk, időnként ellenőrizve, hogy van-e még leve. Amikor a hús teljesen puha, egy kis tejfölt, valamint egy leheletnyi mustárt adunk hozzá, és még pár percig főzzük. És végül a legvégén egy kis vajjal is megkínáljuk, mivel a mártás így még krémesebb lesz, de ez akár el is hagyható. Kész, már tálalható is.

Libamájpástétom egyszerűen

2009-12-25T13:27:00.000-08:00

Na már most. Ez tulajdonképpen créme brulée-nek indult (mostanában szinte mindenből megpróbálok azt csinálni, alighanem ez még a francia tanfolyam hatása :-) ) de hidegen sokkal jobb, így aztán kezeljük pástétomként, tálaljuk pirítóssal. Ez márcsak azért is jó, mert a hagyományos libamájpástétom elkészítése meglehetősen pepecs munka, ha szép végeredményt akarunk, itt viszont a turmixolás miatt sok időt/energiát spórolhatunk, mégis ízletes a végeredmény. Mivel azonban első próbálkozásként melegen tálaltam, karamellizáltam rá cukrot, és az a helyzet, hogy ez a réteg hidegen, a pástétomnak sem ártott, de elhagyható, ha valakit bezavar.

___________________________________________________

Hozzávalók: (6 tálkányi)

20-25 dkg. libamáj,

1 dl tejszín (lehetőleg 30%-os),

3 kisebb tojás sárgája

1 fej lilahagyma,

3-4 ek. (lehetőleg házi, darabos) áfonyadzsem,

1/2 ek. fehér kristálycukor,

balzsamecet,

olivaolaj,

só,

1 ek. borredukció.

Először elkészítem a lilahagymadzsemet. Ehhez a felharikázott lilahagymát kicsi olivaolajon megfonnyasztom, majd hozzáadom az áfonyadzsemet, és nagyjából 1/2 ek balzsamecetet. Ehhez az ételhez szeretek fügés balzsamecetet használni, mert passzol hozzá, de ha nincs, csak sima, az sem baj. Amikor kellemesen összeértek az ízek, kicsit meg is sózom, kész. A tálkák aljára teszek belőle, majd a libamájat összeturmixolom a tejszínnel, a tojássárgákkal, valamint egy kis sóval. Ezt a keveréket öntöm rá a dzsemre, és mehet az előmelegített sütőbe 180 fokon, vízfürdőben 20 percre. Amikor kész, a zsebsárkánnyal cukrot karamllizálok a tetejére, amire ezt követően egy kis borrredukciót csöpögtetek, de ez utóbbiak el is hagyhatóak. Tálalás előtt hagyjuk néhány órát hűlni a hűtőben, és friss pirítóssal tálaljuk.

Portói redukció: 3 dl. portóit 1/2 fej vöröshagymával, 2 gerezd fokhagymával és néhány szál friss kakukkfű ággal addig főzünk, amíg 1/5-re nem redukálódik. Kész.

Boldog Karácsony, és egészben sült pisztráng vegyes gombamártással

2009-12-25T12:29:00.000-08:00

Először is mindenkinek békés boldog Karácsonyt! Remélem mindenkinek sikerült nagyobb megrázkódtatás nélkül túlélni a családi vacsorát. Nálunk az idei Karácsony két tanúsággal is bírt. (1) Aprónépet sokkal jobban érdekli a diavetítő szétszedése, mint maga a film, illetve (2) Kisvakond mellett Gordon Ramsey bácsit is atombiztosan felismeri a szakácskönyv fotóin. Ez utóbbi gondolom annak folyománya, hogy mostanában elég sok GR műsort láttam. Na de nézzük az ünnepi menüt, amely még mindig erős francia ihletettséggel bírt, a korábban már részletezettek miatt. Az este menüje az alábbiak szerint alakult: (1) libamájas créme brulée áfonyával, (2) szegedi halászlé, (3) egészben sült pisztráng gombamártással, (4) csokoládé fondant, ez utóbbi érdeklődés, és a fennálló kipukkadásveszély miatt elmaradt. Most pedig lássuk életem első egészben sült pisztrángjának receptjét, a többi később jön.

_______________________________________________

Hozzávalók:

1 közepes tisztított egész pisztráng/fő,

2-3 gerezd fokhagyma,

1 fej hagyma,

1 csomag petrezselyem,

rókagomba (vagy vargánya)

5-6 darab más vegyesgomba,

2 dl. csirkealaplé,

2 dl. Noilly Prait vermouth,

1 dl. (lehetőleg 30% feletti) főzőtejszín,

1 EK vaj,

olívaolaj,

fekete bors,

tengeri só,

Himalája só.

Először a pisztrángot készítem elő, amihez 2-3 gerezd fokhagymát a petrezselyemmel, csipetnyi sóval, borssal, és egy nagyon kicsi olivaolajjal összeturmixolok. A keverékkel bekenem a halakat kívülről, illetve belülre is kanalazok belőle, kívülről pedig a tengeri sóval külön is beszórom. Közben egy kis olívaolajon megfuttatom az apróra vágott vöröshagymát, majd rádobom a nagyobb darabokra vágott gombákat (a szárított gombát előtte kis időre langyos vízbe áztattam). Sózom, borsozom, és amikor a gomba kissé megfonnyad, jön hozzá a vermouth, ha elfőtte a csirkealaplé (lehet, hogy GR ezért megkövezne, de ha nincs alaplé, azért ne dőljünk a konyhakésbe, jó lesz a sima húsleves is), és ha nagyjából ezt is elfőtte, akkor a tejszínt adom hozzá, és addig hagyom, amíg sűrű mártást nem kapok. A legvégén hozzáadok 1 EK vajat is, hogy minél selymesebb legyen, kiigazítom az ízét, és kész. Közben egy teflonserpenyőben kicsi olívaolajat felforrósítok, és ráteszem a pisztrángot. A halakat egyenként mindkét felén 2-3 percig sütöm úgy, hogy a külseje jó ropogós legyen. Mire a bőre ropogós, belül is átsül, csak arra kell vigyázni, hogy a serpenyő elég nagy legyen, és ne törjük össze a halat a forgatásnál. Forrón tálalom citrommal, és a gombamártással. Jó étvágyat!

Triplacsokis mikulásmuffin

2009-12-06T11:51:00.000-08:00

Úgy gondoltam, Mikulásra mindenképp dukál valami, ami rengeteg csokoládét tartalmaz, ugyanakkor kellően színes és játékos, ahhoz, hogy egy majd másfél éves aprónép figyelmét is felkeltse. A triplacsokis muffin tökéletes alanynak bizonyult hozzá. Mivel azonban a hagyományos méretű muffint túl nagynak találom, minimuffin sütőt használtam. Alapvetően a muffin műfajt nem kedvelem, mivel egy kissé száraznak találom őket (ez alól persze az imádott zöldséges muffin kivételt képez), de ez a recept kivétel alóla, és a miniméret is csak a javára vált. A díszítéshez a csarnokbeli Ázsia Bolt igazi aranybányának bizonyult. Punch, fehér csokoládé, és étcsokoládé mázt használtam alapnak, a tetejére pedig mindent rászórtam, ami kellően színesnek bizonyult.

__________________________________

Hozzávalók (100 db. mini vagy 24 normál muffinhoz):

600 gramm étcsokoládé,

300 gramm fehér csokoládé,

100 gramm vaj,

2 tojás,

750 gramm fehér liszt,

2 zacskó sütőpor,

100 gramm kristálycukor.

Az étcsokoládét víz felett felolvasztom a vajjal együtt. A csokoládémasszához hozzáadom a lisztet, a két egész tojást, a curot, valamint a sütőport, és kikeverem egyenletes masszává. Közben a fehér csokoládét apró darabokra töröm, és végül ezt is belekeverem. A muffinformákat kivajazom, és kakaóval beszórom, majd a 2/3-ig feltöltöm a muffintésztával. 180 fokon 10-15 percig (mennyiségtől függően) sütöm. Ha egy kicsit kihűlt, akkor jöhet a díszítés ízlés szerint.

Sütőtökös créme brulée vargányával

2009-11-29T11:15:00.000-08:00

A héten volt szerencsém részt venni a Lucullus francia főzőtanfolyamán, amit Nánási Lajos vezetett. Egyetlen szó: zseniális. Ezzel mindent elmondtam, ennyit az ömlengésről. Lényeg a lényeg, rókagombás créme brulée-t készítettünk, amibe beleszerettem, ez adta az ötletet a vasárnapi ebéd előételéhez, nomeg a hűtőben árválkodó sütőtök, és a házilag gyűjtött - szárított - vargánya. Ez egyben alapot szolgáltatott ahhoz is, hogy kipróbáljam a kis zsebsárkányomat a karamellizáláshoz. Azért tanúsága is van a dolognak. (1) A créme brulée komoly dolog, jobb ha odafigyelünk a mennyiségekre, amíg be nem gyakoroltuk rendesen az elkészítését. (2) Tényleg fontos az edény mérete, mert nagyban befolyásolja a sütéshez szükséges hőmérsékletet és időtartamot. (3) A vargánya szereti a sütőtököt. Nagyon.

____________________________________

Hozzávalók:

(4 főre a fotón látható edény méretét figyelembe véve)

nagyjából 20 dkg. sütőtök,

2 tojás sárgája,

0,8 dl. főzőtejszín,

fél maréknyi szárított (előzetesen beáztatott), vagy friss vargánya,

10 dkg. Brie sajt

csipetnyi só.

Az edények aljára egyenletesen elosztom a felkockázott Brie sajtot, valamint a vargányát. Közben felteszem a meghámozott, felkockázott sütőtököt kicsi sós vízben főni. Amikor puha, leszűröm a sütőtököt, és összeturmixolom a tejszínnel, és a tojások sárgájával. A masszát ráöntöm a formákba tett sajtra és vargányára úgy, hogy az edény szélétől legalább egy ujjnyi hely maradjon. Az előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sütöm vízfürdőbe állítva. Amikor kész, cukrot karamellizálok a tetejére. Ha nagyon vagányak vagyunk, és épp most tanultunk ilyesmit egy főzőtanfolyamon, akkor a karamellizált cukor tetejére 1/2 tk. portói redukciót is teszünk, teljessé téve így az ízeket.

Portói redukció:

3 dl. portóit 1/2 fej vöröshagymával, 2 gerezd fokhagymával és néhány szál friss kakukkfű ággal addig főzünk, amíg 1/5-re nem redukálódik. Kész.

Korianderes csirke

2009-09-18T11:34:00.001-07:00

Ezt a remek kis fogást még egy hónapja alkottam, de már megint elúsztam szokás szerint, szóval már megint mea culpa. Könnyű kis fogás szombati ebédre. Külön élvezet számomra a megtört koriandermagok illata a mozsárban - imádom. Friss koriandert nem ajánlok ehhez a fogáshoz, mivel egészen más ízhatást eredményez, azt tegyük félre.

______________________________________ Hozzávalók: 1 csinos kis csirkemellfilé, 1 fej vöröshagyma, 1 dl. főzőtejszín, 1 dl. Noilly Prat vermuth ( vagy ízlés szerint), 2 babérlevél, 1 ek. koriandermag mozsárban megtörve, 2 ek. olivaolaj, 1-2 ek. vaj, só, bors

A csirkemell filét nagyobb - kb. 4x4 cm.-es - kockára vágom, majd megforgatom a frissen tört koriendermagok és egy kis só keverékében. Az apró kockára felaprított vöröshagymát az olivaolajon üvegesre pirítom, majd rádobom a húskockákat, és az olivaolajon fehéredésig sütöm. Ezt követően hozzáadom a vermuthot, majd a tejszínt is, sózom, borsozom, illetve jöhet bele a babérlevél is. Kicsit rotyogtatom, amíg a hús teljesen át nem párolódik, és a szósz is besűrűsödik. Párolás közben, ha kell lazíthatunk rajta egy kis vízzel, ha a húsnak még kell idő, de azt utána főzzük el. Amikor kész, még hozzáaduk egy kis vajat, hogy a mártás finom selymes legyen és kész. Metélttésztával tálaltam díszítésként petrezselymet tudok elképzelni hozzá. A friss koriandert itt kihagynám, mivel elviheti az ízét, mint már említettem.

Csirkemájas lepény Shaun Hill után

2009-09-18T10:41:00.000-07:00

A múltkor pakoltam a könyvespolcon, és szó szerint az ölembe - de legalábbis a lábamra hullott - ez a recept. Sajnos a Szakácsok könyve című, nagyjából öt kilós alapmű formájában történt mindez, így egy kissé fájdalmas volt, de legalább ráeszméltem, milyen régen is vettem elő ezt a remek kis ihletforrást. Az alapreceptet az a - neve ellenére ír származású - Shaun Hill jegyzi, aki a híres Merchant House konyhafőnöke volt sokáig. Ha most valami nagyon bonyolultat, és roppant kifinomultat várunk, akkor nagyot tévedünk, ez egy, a maga egyszerűségében klassz kis recept, amin persze megint csak változtattam, és e helyen önző módon a saját változatot közlöm. Noha én is csikemájból csináltam, utólag azt tudom mondani, hogy legközelebb liba- vagy kacsamájból fogom kipróbálni, mert szerintem úgy pikánsabb, késztettem továbbá hozzá hagymadzsemet is egy kis naranccsal.

____________________________________

Hozzávalók:

A tésztához:

1 egész tojás,

150 gramm vaj,

250 gramm finom liszt,

1 ek. tej,

só.

A töltelékhez:

2 ek. mazsola,

2 ek. Noilly Prat vermouth,

150 gramm csirkemáj,

1 apróra vágott mogyoróhagyma,

1 gerezd apróra vágott fokhagyma,

1 tojás,

250 ml. tejszín

só,

néhány levél friss bazsalikom,

kevés őrölt szerecsendió.

A hagymadzsemhez:

2 fej lilahagyma karikára ,

1 ek. olivaolaj - a szokásos Iliada :-)

1 ek. balzsamecet

1 ek. barna nádcukor,

csipet só,

1 narancs a díszítéshez.

Legelőször is a mazsolákat a vermouthba áztatjuk, hogy legyen idejük megszívni magukat. A tésztához összekeverem a tojást, és a felolasztott vajat, majd hozzáadom a lisztet, és a sót. A legegyszerűbb kézzel összekeverni a hozzávalókat. Amikor összekevertük az alkatrészeket, hozzáadjuk a tejet, azzal is kicsit összegyúrjuk, majd folpackban pihentetjük egy órát. Ezt követően kinyújtjuk, kerek sütőformába tesszük, és 15 percre magára hagyjuk a hűtőben. A megtisztított, nyers májat az apróra vágott hagymával, fokhagymával összeturmixoljuk. Ezt követően hozzáadjuk a tojást, a bazsalikomot, a tejszínt és a fűszereket is, és megint összeturmixoljuk. A tésztát elővesszük a hűtőből, egy villával megszurkáljuk, és előmelegített sütőben 200 fokon 10 percig sütjük, majd kivesszük, rászórjuk a vermouthból kivett mazsolákat, majd öntsük ráöntjük á a csirkemájas keveréket is, és már mehet is vissza a sütőbe 160 fokra, nagyjából 30 percre. A hagymadzsemhez a karikára vágott hagymát egy kis olivaolajon megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a balzsamecetet, és a cukrot, valamint a csipetnyi sót. Akkor jó, ha a hagyma kellemes, dzsemes állagot vesz fel. A lepényt hidegen tálaltam a hagymadzsemmel, és egy-egy karika naranccsal díszítve.

Rizottó a tenger gyümölcseivel

2009-09-01T04:43:00.001-07:00

Még mindig nyár, és még mindig tenger... Noha már kénytelen voltam felvenni a munka fonalát, azért még egy kissé elidőznék a nyári menü darabjain. Túl azon, hogy mindenféle rizottó nagy barátja vagyok, a tenger gyümölcseivel megrakottat annyira szeretem, hogy még egy himbálódzó vitorlás 40 fokos konyhájában való főzés sem tűnt túl nagy árnak érte, illetve tulajdonképpen nagy élvezetet okozott az elkészítése, főleg annak tudatában, hogy utána csobbanhat az ember egyet. Azt hiszem ezt el tudnám viselni hosszabb időre is, na mindegy, majd jövőre. ________________________________ Hozzávalók: (4 főre) 4 csésze rizottónak való rizs, 1 doboz sűrített paradicsom, 5-6 gerezd fokhagyma, 250 gr. garnéla (tisztított, illetve apróra vágott tintahalat is adhatunk hozzá, ízlés szerint) 1 liter húsleves, 1 fej vöröshagyma, 2 dl. száraz fehér bor (esetünkben Irsai Olivér) só, bors, 10 dkg. vaj, oliva olaj. A kockára vágott vöröshagymát megfuttatom egy kis oliva olajon, majd ráöntöm a rizst, és hagyom, hogy egy kicsit az is megüvegesedjen. Ezt követően felöntöm a rizst a borral, és folyamatosan kavargatom, amíg nagyjából be nem szívja, majd hozzáadok 2-3 dl. húslevest. A lényeg, hogy folyamatosan kavargatni kell - na jó, nem mint az őrült, de azért szisztematikusan - mert attól lesz olyan jó krémes. Mindig csak egy kicsi folyadékot adjunk hozzá, és csak akkor kell újra, ha a korábbi adagot már nagyjából felszívta. Közben hozzáadom a sűrített paradicsomot, és sózom, borsozom, valamint beledobálom az apróra vágott fokhagymát is. Ha közben elfogy a húsleves, és még szükség van folyadékra, mert a rizs még nem puha, akkor vízzel pótlom. Amikor a rizs már majdnem puha, hozzáadom a kis garnélákat, mivel ennek csak pár perc kell. Itt már óvatos vagyok a kavargatással, hogy ne törjem össze. Amikor puha a rizs, akkor elzárom alatta a gázt, elkeverem benne a vajat, 5-6 percig hagyom állni, és már tálalható is.

Dalmát kaland - vajon pirított fokhagymás tintahal mángoldos krumplival

2009-08-10T01:19:00.001-07:00

Dalmácia, és általában Horvátország az egyik kedvenc úticélunk, ha tengerről van szó. Ezúttal is sikerült egy kellemes kis zugot találnunk, ami sem zsúfolt, sem zajos nem volt, figyelembe véve tömegiszonyunkat. Ugyanakkor ami a dalmát konyhát illeti, legalábbis a tengerparti éttermek kínálatát illetően sok meglepetéssel nem szolgálhat, ezért idén néhány próbálkozás után arra jutottunk, hogy magunkra főzünk, vagyis én kotyvasztok az egész bandára, mivel a barátainkkal utaztunk. Ezek után szabadon garázdálkodhattam a környék tenger gyümölcsei és zöldségei között, a főszerepet a tinahal, fokhagyma, scampi, valamint az általam olyannyira kedvelt, és a dalmát konyhában alapvetőnek számító mángold voltak. Még szerencse, hogy a fogkefe mellett tekintélyes fűszerkészlet nélkül sem teszem ki a lábam otthonról. Én nagyon élveztem, remélem T. és A. sem éheztek túl sokat :-) Ne számítsatok persze nagyon bonyolult receptekre, mivel az időm jelentős részét a tengerben kívántam tölteni, szóval a max. 40 perces ételekre fókuszáltam. A menü pedig, a fotók sorrendjében az alábbi volt:

chilis tonhalfilé tejszínes spagettivel,

vajon sült fokhagymás tintahal mángoldos krumplival,

mángoldos-cukkinis spagetti,

gyömbéres scampival töltött won-ton,

rántott scampi

Ez utóbbit nem is nevezném receptnek, és némi türelem is kell hozzá, amig a nyavalyás kis mütyűröket bepanírozod a teljesen hagyományos módon, de utána az élvezet mindenért kárpótol...

Nézzük akkor a fokhagymás tintahal mángoldos krumplival receptet.

_______________________________________________

Hozzávalók:

(2 főre)

500 g tintahal megtisztítva, felkarikázva,

2-3 ek. vaj,

5-6 gerezd fokhagyma,

egy csomag petrezselyem,

1 fej vöröshagyma,

2 maréknyi mángold (ennél pontosabban egyszerűen nem tudom megadni),

3-4 nagyobb fej burgonya,

só,

bors,

olivaolaj.

A krumplit héjában megfőzöm. Közben egy kis olivaolajon az apró kockára vágott hagymát lepirítom, majd rádobom a szárától megfosztott mángoldot. A főtt krumplit kockákra vágom, és összeforgatom a mángolddal, valamint kicsit sózom is, a köret ezzel kész is. A vajat felolvasztom, majd hozzáadom a tintahalkarikákat, a fokhagymát, és a petrezselymet, majd puhulásig párolom, ez kb. 8-10 perc, túlzásba ne vigyük, nehogy rágós legyen. A végén sózom, borsozom, és már kész is.

Juhtúrós krémmel töltött cukkinivirág

2009-07-30T11:28:00.000-07:00

Mostanában valahogy mindenki cukkinivirágot tölt, szóval muszáj volt kipróbálnom. Előtte információgyűjtés címén szétnéztem néhány kollégánál, és arra jutottam, hogy első alkalommal egy könnyű, hétköznapi krémmel töltöm. A begyűjtött tapasztalatok alapján az olajban, illetve vajban sütést elvetettem, mert úgy tűnik a sérülésmentes sütés nem könnyű, párolni nem volt kedvem, így maradt a sütőben sütés, ami be is vált. A beszerzés miatt nem aggódtam, mivel a család vazsmegyei szekciója beszállítást ígért, ezt a számításomat egy jégeső azonban keresztülhúzta. Végső elszánásomban betértem a Culinarisba, ahol aranyáron sikerült négy azaz négy darab virágot szereznem. Ez kiegészült a vazsmegyei egyszem túlélő virággal, és már meg is volt a remek előétel. Különben L. éppen bulit tartott, úgyhogy csokor helyett cukkinivirágot kapott, szóval gasztroajándéknak sem rossz bevállalósoknak. Csak az bosszant, hogy az időközben Olaszországban lábat lógázó L. most küldött egy fotót, amely tanúsága szerint ott fél kiló cukkinivirág - kb. 6-7 darab - 0,75 euro. Na most az én négy darabom ennek majdnem a tízszeresébe került. No comment. Különben L., nektek jó pihenést, és légyszi hozz cukkinivirágot, ja meg egy kis szárított paradicsomot. Na ennyit a bevásárlólistáról, nézzük a receptet, a mennyiségek szokás szerint ránézésre alakultak.

_______________________________________

Hozzávalók:

cukkinivirág,

juhtúró,

tejföl,

friss kapor,

friss oregánó,

friss menta,

fokhagyma,

olivaolaj.

A tejfölt, a juhtúrót összekeverem az apróra vágott zöldfűszerekkel és fokhagymával. A cukkinivirágokat óvatosan megmosom, kiveszem a bibéjüket, és habzsák segítségével megtöltöm a krémmel. A tepsit megkenem olivaolajjal, ráfektetem a virágokat, és magát a virágot is megkenem egy kis olivaolajjal. 160 fokon 15-20 percig sütöm. Tálaláskor adhatunk hozzá egy kis fokhagymás joghurtot.

Csokicsoda, avagy egy csokoládétorta karrierje

2009-07-28T02:02:00.000-07:00

Az egyik legelső receptem volt, amit feltettem a blogra, a csokoládétorta whiskys mascarpone habbal, és nemcsak családi körben aratott osztatlan sikert, de mint az alábbiak bizonyítják, teljesen váratlanul sikerült állást kapnia a putnoki Sütiházban, ahol azóta is szorgalmasan ellátja feladatait. A cukrászda némiképp átvariálta az eredeti receptet a könnyebb kezelhetőség érdekében, amit az alábbiakban közzé is teszek, természetesen hozzájárulásukkal. Ami a sztárfotó minőségét illeti, azért elnézést kérünk, mentségünkre szolgáljon, hogy messziről érkezett, és telefonnal készült. Ha már itt tartunk, hagy dicsekedjek el azzal, hogy az egyik legkelendőbb sütemény lett belőle, a múlt héten pedig megkapta a hét dolgozója kitüntető címet is. Gratulálunk!

_______________________________

Hozzávalók: (30-35 szelethez, ha kisebb mennyiségre van szükség, az adagokat negyedelni kell. Aki meg szeretné kóstolni, de elriaszt a mennyiség, annak ajánlom az egyszerűbb eredeti receptet családi használatra itt.):

A tésztához:

30dkg darált dió vagy mandula 17dkg liszt 1,5 teáskanál sütőpor 3dkg kakaópor 30dkg étcsoki

1 kocka margarin 12 tojás

36 dkg cukor habosítva A tojást a cukorra habosra kell verni, majd eklkeverni a felolvasztott csikoládéval és margarinnal, majd hozzáadni a többi összetevőt is. Amikor kész a massza, akkor 170 fokon kell kisütni. A fenti mennyiség 4db 30*40cm-es tepsi megtöltéséhez elég (ne feledjük, cukrászdai receptről van szó).

A csokoládé töltelékhez:

2 tojás sárgája 3dkg kakaó 5dkg cukor 1-1,5dl tej

3 dkg. margarin

4 dkg. étcsokoládé

0,5 l tejszín,

whisky

zselatin A fenti hozzávalókat össze kell keverni, és felfőzni, majd miután felforrt 3 dkg margarint, továbbá 4 dkg csokoládét kell belekeverni még szét nem olvad teljesen. Majd jöhet némi whisky ízlés szerint, 0,5l felvert tejszín valamint némi zselatin. A mascarponés töltelékhez:

20dkg mascarpone 0,6dl tejszín felverve whisky ízlés szerint zselatin olvasztva

A hozzávalókat kikeverjük, és amár lehet is összeállítani a csokicsodát. Középen helyezkedik el a csokoládétöltetlék, alul, felül pedig mascarponés töltelék. A tetejére csokoládéöntet kerül. Fél napot kell hűtőben töltenie, és már tálalható is.

Görög rizses hús

2009-07-23T01:13:00.000-07:00

Mielőtt belemennénk a részletekbe, sietve közlöm, hogy ez nem autentikus görög étel, pusztán saját kreáció görög fűszerek felhasználásával. Igazából gyrost akartam csinálni, de kénytelen voltam szembesülni azzal, hogy minden pitát felfaltunk előző nap, anélkül pedig kissé nehézkes lenne a dolog, a görög ízvilágról viszont nem akartam lemondani, szóval így született ez a kreáció.

__________________________________________

Hozzávalók:

A páchoz:

olivaolaj (lehetőleg pirospaprikás)

fél fej vöröshagyma reszelve vagy apróra vágva,

2 gerezd fokhagyma ugyancsak reszelve,

1 kis doboz sűrített paradicsom,

oregánó.

További hozzávalók:

csirkemell filé, zöldpaprika kockára vágva, paradicsom kockára vágva, 1 fej vöröshagyma karikára vágva, rizs (hagyományos), fahéj, 1-2 dl.paradicsomlé, só, bors, római kömény.

A pác hozzávalóit összekeverem, és a kockára vágott húsra teszem, majd hűtőbe teszem 2-3 órára. Ezt követően a húst tulajdonképpen a pác alapját adó olivaolajon megfuttatom, majd ha átsült, kiveszem az edényből, és félreteszem. Ezt követően egy kis olivaolajon lepirítom a vöröshagymát, majd hozzáadom a paprikát és a paradicsomot is, egy kicsit azt is pirítom, majd hozzáadom a rizst, és felöntöm az egészet egy kis vízzel, meg a paradicsomlével. Ezután sózom, borsozom, jöhet bele a római kömény, valamint egy rúd fahéj. Addig főzöm, amíg a rizs meg nem puhul, amikor szükséges időröl-időre pótolom a vizet. Amikor puha a rizs, hozzáadom a húst, és még pár percig főzöm, ha szükséges utánízesítem. Tálaláskor megszórhatjuk apróra vágott petrezselyemmel.

Egy remek könnyű desszert - görög mézes joghurt

2009-07-16T12:18:00.000-07:00

Na már most, túl azon, hogy ez a desszert lehetővé teszi, hogy elhitessük magunkkal, tulajdonképpen egy kis joghurton túl nem is ettünk semmit - ami persze nem igaz - nagyon egyszerű, és a tetejébe még finom is. Sajnos a várakozásaimmal ellentétben a fehér joghurt pocsékul mutat a fekete tányéron, de hát ez van. Az ízéből semmit sem von le. A lényeg a joghurt, használjuk hozzá a 10%-os görög, vagy török (tudjátok, az üzgür-müzgür) fajtát. A mézet, lehetőleg görög gesztenyemézet, de jó az akácméz is, szóval a mézet felforrósítom, és a hideg joghurtra csorgatom, majd megszórom pirított mogyoróval, vagy dióval. Kész.

Paradicsomos steakburgonya

2009-07-02T09:41:00.000-07:00

Az újkrumpli minden évben teljesen megvadít, legszívesebben napokig csak azt ennék különböző variációkban, a menü élén a jó kis paprikáskrumplival. Mindazonáltal arra a következtetésre jutottam, hogy nagy valószínűséggel az a recept nem jelentene túl nagy újdonságot, úgyhogy inkább ezt a remek kis steakburgonyát teszem közzé. No saltynál bukkantam az eredeti receptre, csak kissé variáltam át. A citromlé pedig elhagyhatatlan.

_____________________________________

Hozzávalók:

8-10 szem kisebb újburgonya,

1 konzerv sűrített paradicsom,

5-6 gerezd fokhagyma,

egy csipetnyi szecsuáni bors,

egy csipetnyi szárított guajillo (ez a fajta csak épp hogy csíp, az ze kedvéért, de jó másfajta is) chili,

egy csipet szárított gyömbérpor

közepes szemű tengeri só,

olivaolaj

fél citrom leve,

egy csokor petrezselyem.

A krumplikat megpucolom, és nagyobb hasábokra vágom. A sűrített paradicsomot a fűszerekkel - a só kivételével - kikeverem, majd alaposan beleforgatom a krumplihasábokat. A tepsit kikenem az olivaolajjal, beterítem a krumplival, rászóróm az egész fokhagymagerezdeket, szórok rá egy kis sót, és kicsit a tetjét is lespriccelem olivaolajjal, de csak mértékkel. Előmelegített sütőben 180 fokon ropogósra sütöm úgy, hogy közben egyszer átforgatom, és a sütés vége felé meglocsolom a citromlével. Ha kész, friss petrezselyemmel megszórom, forrón tálalom.

Marokkói lencsesaláta

2009-07-02T09:11:00.001-07:00

Jó példa ez a recept arra, hogy a lencséből nem csak nehéz, téli ételeket lehet készíteni. Csak arra figyeljünk, hogy lehetőség szerint barna lencsét használjunk, mert nem szabad a szemeknek szétfőnie.

________________________________________

Hozzávalók:

2 maréknyi barna lencse (már megint nem tudom, az hány dkg.),

15 dkg. feta sajt,

1 piros kaliforniai paprika,

2 paradicsom

2-3 szál újhagyma,

1 fej vöröshagyma,

2 gerezd fokhagyma apróra vágva,

friss petrezselyem,

csipetnyi Rass el hanout (marokkói fűszerkeverék, az Ázisa Boltban kapható),

só,

bors,

olivaolaj,

1 tk. facsart citromlé,

babérlevél.

A lencsét felrakom főni a babérlevéllel, egy fej egész vöröshagymával, fokhagymával, csipetnyi sóval. Figyelni kell, hogy akkor fejezzük be a főzést, amikor már puha, de nem főnek szét a szemek. Ha kész leszűröm, és hagyom kihűlni, a vöröshagymát, fokhagymát, babérlevelet eldobom. Közben a paradicsomot és a paprikát kimagozom, apró kockákra vágom, csakúgy mint a feta sajtot, utóbbit persze nagyobb kockákra. A kihűlt lencsével összekeverem a felvágott paprikát, paradicsomot, apró karikákra vágott zöldhagymát, felaprított petrezselymet, és fűszerezem a sóval, borssal, Rass el hanouttal. Hozzáadok egy ek. olivaolajat, valamint a citromlevet, illetve a legvégén a feta sajtot, hogy ne törjön össze. Nem árt, ha áll 20 percet, de azonnal is ehetjük.

Brasil pizzát készít

2009-06-28T09:58:00.000-07:00

Brasil néhány napja nálunk állomásozik, ami többek között azzal jár, hogy jelentős mértékben fogy a kaja és a sörkészletünk :-) Ráadásul állandóan jár a szája hogy mennyire király pizzatésztát tud készíteni, úgyhogy a szaván fogtam (mondjuk Brasil mióta lediplomázott mindenhez ért). Ketten aszisztáltunk hozzá, de amikor végre elkészült, akkor nagyon finom lett, bár hagyományos pizzafeltét helyett közkívánatra fokhagymás tejföl, sonka, és lilahagyma került rá, szóval tulajdonképpen töki pompos lett belőle pizza alapon, ezért csak a tészta receptjét teszem most közzé (a receptben található mértékmeghatározásokat parázs vita előzte meg, mivel Brasil szerint sokkal érthetőbb, ha az edény űrtartalmára utalunk, nem pedig dkg-ra adjuk meg a liszt mennyiségét, ezt döntsétek el Ti. Ez egyébként valószínűleg onnan ered nála, hogy a fél literes söröskorsóban szokta kimérni a lisztet. A végső tanúság pedig: továbbra is ragaszkodom egyeduralmamhoz a konyhában, mert Brasilt nem lehet kibírni, ha főz:-))

________________________________

Hozzávalók:

finom liszt,

szárított élesztő,

víz,

só,

1 tk. olivaolaj,

vaj a tepsi kikenéséhez.

Egy fél literes űrtartalmú edénybe lisztet tesz Brasil, a liszthez nagyjából 2,5, dl. vizet ad, egy teáskanál olajat, meg egy zacskó szárított élesztőt, és ezután a masszát kézzel addig gyúrja, amíg egységes nem lesz, és elválik az edény falától. Ezt követően fél órát pihenteti, majd kivajazott (ez lényeges, Brasil esküszik rá, hogy ettől lesz ropogós a tészta alja, és tényleg) tepsibe teszi, és légkeverés mellett 150-160 fokon 25-30 percig süti.

Marokkói kecskesajtos tekercs

2009-06-27T01:08:00.000-07:00

Némi kitérő után tehát vissza a marokkói konyhához, legalábbis annak fúziós változatához, tekintettel arra, hogy a tekercsek tésztája won-ton lap az egyszerűség kedvéért. Egyébként nekem nagyon bejönnek ezek a lapocskák, az Ázsia boltban kaphatóak, fagyasztott formában, egy zacskóban van vagy 50-100 lap. A fagyasztóban tartom, és amikor szükségem van rá, kiveszem. Amikor felenged annyira, hogy szétválaszthatóak a lapok, akkor leemelem róla amire szükségem van, a többi megy vissza a fagyasztóba. Ezt az eljárást simán bírja. A kecskesajton kívül töltöttem már bele zöldségragut, fűszeres húst, vagy csak simán juhtúrót zöldfűszerekkel. Váratlan vendégek esetére ideális. Köretnek mindig friss salátát kínálok hozzá.

__________________________________

Hozzávalók: 20-30 won-ton lap, 15 dkg. kecskesajt, 1 ek sűrű, krémes joghurt (ennek hiányában tejföl) friss petrezselyem,

friss menta levél, zöldhagyma ,

só, csipetnyi fekete bors, olaj a sütéshez. A kecskesajtot a joghurttal és a fűszerekkel, mentával, petrezselyemmel, és az apróra vágott zöldhagymával krémesre keverem, egy teáskanálnyit rakok egy won-ton lapra, és feltekerem, a tekercsek végét kicsit megvizezm, hogy jól tapadjon. Forró olajban aranysárgára sütöm, és friss madársalátával tálalom.

Kávés narancslikőr házilag

2009-06-16T00:00:00.000-07:00

Egy kissé megszakítva a marokkói receptek áradatát, muszáj közzétennem a legújabb kedvenc alkoholunkat. Mindez persze nem jöhetett volna létre, ha családunk egyes tagjai nem készítettek volna megszállott aprólékossággal kitűnő minőségű almapálinkát (azaz: alma egyenként kiválogat, kicsit hibás félredob, majd az almákat nem darál, hanem egyenként reszel a cefrébe, stb.), megint más tagok pedig nem találnak egy remek kis receptet némi narancs és kávé igénybevételével. Ja igen, miért almapálinka? Mert az az egyik legsemlegesebb ízű, így nem fog bezavarni a narancslikőrben. Gasztroajándéknak sem utolsó.

____________________________________

Hozzávalók:

5l befogadóképességű befőttesüveg,

három szép narancs,

20-30 szem pörkölt kávészem,

almapálinka,

barna nádcukor,

4 hét türelem.

Szóval. Fogok egy ötliteres befőttes üveget. Kisebbel nem érdemes, mert eléggé fogy, főleg ha benéznek a haverek is. Az üveg aljára nagyjából egy ujjnyi vastagon barna nádcukrot szórok, abból az igazi, kávésan melaszos fajtából. Ezt követően gondos mérlegelés után kiválasztok három akkora narancsot, ami még egészben átfér majd az üveg száján. Az egyiket megtűzdelem olyan 25-30 szem kávéval, a többit néhány helyen finoman bemetszem, de úgy, hogy a héját ne vágjam át teljesen. Egyébként akár az összes narancsot megtűzdelhetjük kávéval attól függően, hogy inkább a kávé, vagy inkább a narancs ízét szeretnénk hangsúlyozni. Nálunk az utóbbi, mivel F. kávéellenes sajnálatos módon. Ha kész, mehetnek az üvegbe, amit utána feltöltök az almapálinkával. Hiányos matematikai és fizikai ismereteim megakadályoznak abban, hogy megmondjam egy 5 literes befőttes üvegben, amiben 3 narancs is van, mennyi almapálinka fér bele, ezt mindenki oldja meg egyedül, nekem is sikerült. Amikor kész, lezárom az üveget, és négy hétig elfelejtem, hogy össze tudjanak érni az ízek. Amikor beért, akkor átköltöztetem egy szép üvegbe (a miénkben fügelikőr volt amikor kaptuk, jelenleg az is reprodukció alatt van, majd beszámolok róla). A narancsokat eldobom, vagy nagyon bátrak meg is ehetik, de akkor utána már nem nagyon kell programot tervezni.

Szarvas tagine kuszkusszal

2009-06-09T12:12:00.000-07:00

Sajnos tagine-t, mármint az ételnek nevet adó edényt nem kaptam - és ezúton kérem, ha valaki tud róla, hogy Budapesten merre lelhető fel ilyen, akkor szóljon - de ez nem tartott vissza a főzőcskétől, miután tettem egy kis fűszerbeszerző körutat az Ázsia boltban. Sajnos a mennyiségeket illetően már megint nem vagyok megbízható, legalábbis a hús terén, de hát ez van. Még valami, két nappal a tervezett főzés előtt negyedeljünk fel egy kisebb, szép héjú citromot, és olyan alaposan sózzuk meg, hogy csak úgy fürödjön a sóban, azután két napra felejtsük a hűtőben. Ez lesz ugyanis a tagine egyik alap alkotó eleme. Készen is kapható, de nem mindig, szóval a saját készítésű sózott citrom a biztos. Ami a köretet illeti, jómagam is nemrég döbbentem rá, hogy a gríz (lánynevén búzadara), a bulgur, meg a kuszkusz egy és ugyanaz a búza, csak a szemcsenagyságban különbözik a dolog. Ilyen értelemben tehát tejbepapi címén kicsiny aprónépem már 6 hónapos kora óta kuszkuszt nyammog reggelente, és én erre csak most jöttem rá.

_________________________________

Hozzávalók 4 főre:

szarvashús,

1 fej vöröshagyma,

1 konzerv darabolt paradicsom,

1 sűrített paradicsom,

1 kisebb sózott citrom (vagy konzerv),

1 tk. harissa (ez tulajdonképpen csípőspaprika paszta),

1 tk. Ras el hanout (marokkói fűszerkeverék, az Ázsia boltban kapható),

1 citrom leve,

vörösbor ecet,

fél maroknyi pisztácia,

8-10 magozott olivabogyó,

2-3 friss zöldhagyma,

2 gerezd fokhagyma,

kurkuma,

babérlevél,

só,

bors,

olivaolaj

kuszkusz

1 ek. vaj,

1/2 l húsleves.

A szarvashúst kockára vágom, és egy kis ras el hanouttal fűszerezett sűrített paradicsomba pácolom egy napra. Egy kicsi olivaolajon megfuttatom az apró kockára vágott hagymát, majd rádobom a húskockákat és hagyom, hogy egy kicsit megkapja a tűz, majd felöntöm a darabolt paradicsommal, hozzáadom a négy nagyobb cikkre vágott előkészített sózott citromot, sőt még egyébként is facsarok hozzá egy kis citromlevet, és néhány csepp vörösbor ecetet is, hozzáadom a babérlevelet, egy kis harissát (attól függően, hogy ki mennyire csípősen szereti), egy tk. kurkumát, ras el hanoutot, valamint az egész fokhagyma gerezdeket. Ha szükséges mert túl sűrű, akkor felöntöm egy kicsi - de tényleg csak kicsi - vízzel. Mikor már majdnem puha a hús, akkor még kiigazítom az ízeket, sózom, borsozom, belehajítom a pisztáciát, a magozott olivabogyót kisebb darabokra vágva, valamint a karikára vágott zöldhagymát, és még néhány percig főzöm. Az eredmény egy paradicsomos, citromos aromájú, nagyon pikáns és finom ragu lesz. Aki szereti, a végén némi petrezselyemmel is megszórhatja, csak jót tesz neki.

Kuszkusz:

A kuszkuszt egy nagy tálba teszem ( nagyjából egy bögre kuszkusz/fő, ahogy én számoltam), ráöntöm az 1 ek. olvasztott vajat, és felöntöm a húsleves egy részével, ras el hanouttal, meg sóval fűszerezem - de ezen a téren a variációk száma végtelen - majd 5 percre magára hagyom. Utána megint öntök hozzá húslevest, és megint hagyom egy időre, hogy beszívja, ezt addig folytatom, amíg el nem fogy a húsleves, és a kuszkusz teljesen meg nem szívta magát. Támponttul annyi, hogy a végére nagyjából 1:1 arányban elegyítettem a kuszkuszt a húslevessel, de mindezt fokozatosan.

Marokkói vacsora

2009-06-09T11:29:00.000-07:00

Mivel mostanában ismerkedem a marokkói konyhával, kézenfekvőnek látszott, hogy amikor a hétvégén kulináris kalandozásaink állandó asztali tettestársát és családját láttuk vendégül, akkor ebből a körből válogassak, bár itt-ott azért becsúszott egy kis iráni, illetve görög hatás is. A menü így alakult:

_______________________________________________

Előételek:

narancsos sárgarépa saláta

marokkói lencsesaláta

humusz fűszeres pitával

kecskesajtos tekercsek

padlizsán chermoula öntetben

kisír

Főételek:

szarvas tagine

kufte-tebrizi

Desszert:

hideg joghurt forró mézzel, pirított dióval

Szóval jönnek a marokkói részletek a következő bejegyzésekben.

Epres, csokoládés és citromos bigne-profiterol fúziós recept és crema pasticcera

2009-05-23T14:05:00.000-07:00

Na már most, a képen látható finomságok Lilla keze munkáját dícsérik, és tulajdonképpen egy olasz fúziós recept háromféle töltelékkel, hogy senki se maradjon éhen. Fúziós, mivel a profiterolt gyakran összekeverik a bigne nevű hasonló olasz süteménnyel. A bigne esetében a kis képviselőfánk tésztából készült gombócok a hagyományos olasz cukrászkrémmel, a crema pasticcera-val vannak megtöltve, és porcukorral megszórva. Ezzel szemben a profiterol sűrű keményre vert tejszínhabbal van töltve, és csokiszósszal leöntve. Jelen esetben a profiterol és a bigne vadházasságáról lesz szó, amikor is a töltelék különböző ízesítésű crema pasticcera volt.

______________________________________

Hozzávalók:

Tészta:

1 dl. víz,

20 kg. liszt,

20 dkg. vaj,

6 tojás.

A vizet felforraljuk és beledobjuk a vajat. Amikor a vaj megolvadt, akkor beleszitáljuk a lisztet, és gyors mozdulatokkal kikeverjük. Nem kell megijedni, pillanatok alatt sűrű massza lesz belőle. Pár percig még főzni kell, vigyázva, nehogy leégjen. Amikor kész, levesszük a tűzről, és geynként kikeverve beleütjük a tojásokat, egységes massza lesz belőle. Sütőlappal kibélelt tepsibe kis golyókat pakolunk belőle egy kanállal, egymástól legalább 5 cm.-re, mivel sütés közben nagyon meg fognak nőni. 180 fokon nagyjából fél óráig sütjük.

Crema pasticcera:

1 l. tej,

30 dkg. cukor,

8 tojás,

15 dkg. liszt,

vaníliarúd,

citromhéj.

A tejet a vaníliával és a citromhéjjal felforraljuk. A tojást a cukorral habosra verjük, majd hozzákeverjük a lisztet. Amikor a tej felforr, a cukros tojást hozzáadagoljuk, és lassú tűzön folyamatos kevergetés mellett felfőzzük a krémet. Ha kihűlt, nagyon sok mindenre fel lehet használni, ez a legtöbb olasz sütemény alapja.

A csokoládés profiterol változat:

1 adag crema pasticcera,

kész tésztagolyók,

2 tojás sárgája,

2 ek. cukor, 2 ek. keményítő,

1 pohár forró tej,

2 tábla étcsokoládé

A forró crema pasticcera-hoz 1 tábla, gőz felett megolvasztott étcsokoládét keverünk, és a kész fánkocskákat ezzel töltjük meg egy hegyes végű habzsák segítségével. A töltött golyócskákat csokiöntettel öntjük nyakon, amihez 2 tojás sárgáját a cukorral és a keményítővel kikeverjük, és egy pohár forró tejhez öntjük. Lassú tűz felett folyamatosan kevergetve besűrítjük majd egy tábla csokoládét felolvasztunk benne, és már kész is.

A citromos profiterolhoz:

1 adag crema pasticcera,

kész tésztagolyók,

3 citrom leve,

2 citrom reszelt héja,

8 ek. kristálycukor,

3 dl. habtejszín.

A még fottó crema pasticcera-ba belekeverjük egy citrom levét és a fánkokat ezzel töltjük meg. A citromos öntethez két citrom levéből, és egy citrom reszelt héjából 8 ek. cukorral cukorszirupot főzünk, nagyjából 15 perc alatt, majd mindezt 3 dl. felvert tejszínbe keverjük. Citromszeletekkel és mentalevéllel tálaljuk.

Epres mascarponés profiterol:

1 adag crema pasticcera,

kész tésztagolyók,

125 g. mascarpone,

8-10 nagyobb eper,

2 tojás sárgája,

2 ek. cukor,

2 ek. keményítő,

1 pohár forró tej.

A crema pasticcera-hoz 4-5 db. összeturmixolt epret keverünk, és hozzáadjuk a mascarponét is, ezzel töltjük be a tésztagolyókat. Az epres öntethez a két tojás sárgáját a cukorral és a keményítővel kikeverjük, és a tejjel összeforraljuk. Amikor kihűlt, a maradék epret összeturmixoljuk, és belekeverjük. Friss eperrel tálaljuk.

Szicíliai padlizsános spagetti - helyett fusili

2009-05-23T13:33:00.001-07:00

Az eredeti recept szerint spagettivel kell készíteni, de ezúttal a fusili egyszerűbbnek tűnt. Az étel karakterét a padlizsán és paradicsom aránya adja, ezt mindenki ízlés szerint kitapasztalhatja, én az általunk kedvelt arányokat fogom ismertetni. Azért szeretem ezt a tésztát, mert nagyon könnyű elkészíteni, de mégsem a hagyományos paradicsomszósz, rá némi sajt tengely mentén mozog.

__________________________________

Hozzávalók 4 főre:

1 nagyobb darab padlizsán, 3-4 friss paradicsom, vagy egy konzerv hámozott paradicsom, 3 közepes fej hagyma, 1 kis üveg kapribogyó, 1 kis üveg zöld olivabogyó (mag nélküli - a legjobb egyébként az Iliada, de az mag nélkül nem kapható, szóval csak elszántaknak), balzsamecet, oliavaolaj, Grana Padano reszelt parmezán, só, bors, 1 zacskó spagetti/fusili ízlés szerint.

Először minden hozzávalót feldarabolok, a padlizsánt, paradicsomot kockára, a hagymát karikára, a kapribogyót, olivabogyót nagyon apró darabkákra. A hagymát megfuttatom egy kis olivaolajon. Amikor már puha, rádobom a padlizsánt és a paradicsomot. Ha szükséges, egy nagyon kicsi vízzel is felengedem, sózom, enyhén borsozom, és addig hagyom, amíg a padlizsán és a paradicsom meg nem puhul, ekkor hozzáadom a kapri- és az olivabogyót, valamint egy kis balzsamecettel is megpermetezem az egészet, még 5 perc és kész, ha szükséges még utána ízesítem. A kész szószt össze is lehet turmixolni, de én nem szoktam, darabosan szerintem sokkal jobban mutat. Tálaláskor megszórom reszelt parmezánnal.

Pikáns őzsült párolt káposztával, balzsamecet krémmel

2009-05-16T13:30:00.000-07:00

Akkor tehát igéretemhez híven lássuk részleteiben is az olasz menü étkeit. A mellékelt őz rövid, ám annál dicsőségesebb pályafutást mondhat a magáénak, ha azt tekintjük, hogy elég jól fogyott a bulin. A kiindulási alap jelen esetben az volt, hogy szerelembe estem némi modenai balzsamecet krémmel, és ezúttal ehhez igazítottam a vad ízesítését. Még a - nem csak :-) - vadakkal különösen kritikus F. is finomnak minősítette (szó szerint: "ez mi? ... aha, nem rossz"). Nem különösebben bonyolult étel, de mutatós.

_________________________________________

Hozzávalók az őzsülthöz (a mennyiség most csak iránymutatás, mint a kalózeskü, mert szokás szerint ránézésre főztem):

4-5 őzhús szelet,

vörösbor a pácoláshoz,

mustár,

só,

őrölt fekete bors,

4-5 szem borókabogyó,

1 narancs,

babérlevél,

balzsamecet krém.

A hússzeleteket egy-két napig vörösborban pácoltam a hűtőben. Sütés előtt a mustárral, sóval borssal bekentem, tűzálló tálba tettem, és ráhelyeztem a narancskarikákat, majd nyakon öntöttem a páclével, és egy kis vízzel, úgy, hogy a hússzeleteket nagyrészt elfedje, utána mellé szórtam a borókabogyokat, meg a babélevelet. A sütőtálat alufóliával lefedtem, és már mehetett is jó másfél órára a sütőbe. Amikor már puha a hús leszedem az alufóliát, és egy kicsit így is sütöm még. Ha kész, a húst kiveszem a tálból, és hagyom kihűlni, mert jelen esetben hideg előételként tálaltam az ételt. Tálalás előtt a bruschetta szeletre helyeztem a húst, rá a párolt lila káposztát, végezetül csatlakozott hozzájuk egy cikk narancs, és néhány csepp balzsamecet krém is.

Párolt lila káposzta kozzávalói:

olivaolaj,

kisebb fej lila káposzta,

vörösbor,

fügés balzsamecet ( a sima is kitűnő)

barna nádcukor,

só.

A lilakáposztát csíkokra vágom, mert reszelni utálom. Néhány evőkanál olivaolajon megfuttatom, amikor már kicsit összeesett, akkor nagyjából 1 dl. vörös bort adok hozzá, ízlés szerinti cukrot, és egy csipet sót. Van, aki lilahagymát, és/vagy almát is tesz hozzá, én is szoktam, de ehhez az ételhez úgy éreztem nem passzolna, így ez most nálam kimaradt. Amikor a káposzta már puha, meglocsolom a balzsamecettel, kicsit hagyom, hogy összeérjenek az ízek, ha szükséges, még igazítok rajta, és kész. Hidegen és melegen is jól passzol mindenféle sültekhez.

Haverek meg olasz kaja

2009-05-10T07:53:00.001-07:00

A múlt héten némi baráti kalandozást tartottunk, ezúttal az olasz konyha körében. A vargányával töltött óriás csigatészta - azóta megnéztem, lumaconi néven fut hivatalosan - már felkerült az előző bejegyzésben, de szép sorban jön a többi is, addig is lássuk kedvcsinálónak a vacsora teljes menüjét:

________________________________________

Előételek:

calabriai sült hagyma,

bruschetta pikáns őzsülttel, párolt lilakáposztával, balzsamecet krémmel,

caprese saláta,

mozzarella in carozza

Főételek:

fűszeres pizza kolbászkákkal,

cukkinis pizza zöld pestóval,

szicíliai padlizsános spagetti,

spenótós-juhtúros lasagne,

vargányakrémmel töltött óriás csigatészta carbonara szószban,

calzone paradicsomos vadraguval töltve,

és végül, de nem utolsó sorban a desszertek by Lilla:

profiterol eperrel - csokoládéval - és citromosan.

__________________________________________

Egyébként a napokban vettem részt a Lucullus újabb indiai főzőestjén, ami remekül sikerült, úgyhogy hamarosan arról is jön az élménybeszámoló :-)

Vargányakrémmel töltött tészta carbonara szószban

2009-05-07T23:54:00.000-07:00

Még néhány hónapja vettem ezt az olasz óriás csigatésztát, tetszetős külseje miatt, de sokáig fogalmam sem volt róla, mit is kezdhetnék vele, csak annyi volt biztos, hogy tölteni fogom. Az isteni szikra vargánya formájában érkezett, utána a többi már adta magát. Még maradt belőle, úgyhogy reményeim szerint további ötletekkel szolgálhatok majd az elkészítését illetően, máris fogalmazódik bennem egy ötlet, amelyben jelentős szerepet játszik némi nemű medvehagyma, de ezt még csiszolnom kell. Ami az elkészítését illeti, a tésztát egy kicst előfőztem, de tényleg csak éppen hogy, és csak ezután töltöttem meg, majd a szósszal nyakon öntve a sütőben puhult véglegesre. Nem tudom ez a módszer mennyire autentikus, de mindenesetre működött.

________________________________________________________

Hozzávalók 2 főre:

(pontos mennyiségeket nem nagyon tudok írni, de azért igyekszem érzékeltetni a volument):

10-15 db. óriás csigatészta (onnan ismered meg, hogy pont úgy néz ki, mint egy éticsiga háza, és kb. akkora is - nem a garzon, hanem a nappalis típusból),

egy maréknyi vargánya,

2 dl. főzőtejszín,

1 dl. fehér bor,

1 ek mustár,

1 tojás sárgája,

1 fej hagyma,

1 ek vaj,

oliva olaj,

só,

bors,

metélőhagyma a díszítéshez.

Tehát amint már mondtam, először a tésztát előfőzzük lobogó forró vízben, max. 3 percig. Ezen idő alatt elkészítjük a tölteléket. A vargányát apró darabokra vágjuk (nekem fagyasztott volt otthon, ha csak szárítotthoz jutsz hozzá, akkor azt előtte áztasd be, és friss champignon gombához add hozzá), majd egy csipetnyi vajon megfuttatjuk, sózzuk, ha kész összeturmixoljuk, de aki nem krémesen akarja megtölteni a tésztát, az ezt a lépést ki is hagyhatja. Ha kész az előfőzés egy aprócska kanállal megtöltöm a tésztacsigákat. Jöhet a szósz elkészítése. Az apróra vágott hagymát oliva olajon megfuttatjuk, majd a borral felöntjük, jöhet hozzá a főzőtejszín és a mustár is, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, a tojássárgáját csak majdnem a végén adjuk hozzá. A megtöltött tésztacsigákat tűzálló tálba tesszük, leöntjük a szósszal, alufóliát rakunk a tál tetejére, és mehet a sütőbe kb. 10 percre. Az alufólia azért kell, hogy jól tudjon párolódni a tészta, de a végén levehetjük, és ha akarunk szórhatunk a tetejére sajtot, amit utána a sütő rápirít. Én ezt kihagytam, helyette tálaláskor metélőhagymát szórtam rá.

Fetás-diós padlizsántekercs

2009-04-26T03:17:00.000-07:00

Mea culpa. Szóval kissé hanyagoltam mostanában a blogot, mentségemre szolgáljon, hogy helyette nem a lábamat lógáztam, na de majd most. A hanyagolás egyik indoka, hogy volt munka bőven, a másik indoka viszont, hogy mostanában sokfelé utazgattunk család és barátlátogatás címén, és iszonyú jókat ettünk más főzőkanalából kifolyólag, főleg ami a húsvéti traktát illeti. Na de azért egy kicsit főztem én is ezen idő alatt, sőt fotóztam is, csak feltenni nem volt időm. A mostani csemege még mindig a görög irányvonalat követi, és kifejezetten Brasil kedvéért kerül ide. Ha minden igaz görögül melitzana rolonak hívják, és kis adagot nem érdemes készíteni belőle, érdemes viszont odafigyelni az alapanyagokra, különösen az általam már sokszor emlegetett görög feta beszerzésére.

_________________________________

Hozzávalók:

2-3 szép padlizsán,

nagyjából 2-25 dkg. görög feta sajt,

1 dl. joghurt ( ha tehetjük legyen ez is görög, vagy a zsírosabb fajta török joghurt, ha nem akkor is minél krémesebb fajta),

1 maréknyi dió,

5-6 gerezd fokhagyma,

olaj a padlizsánszeletek kisütéséhez.

A padlizsánokat hosszában fél cm. vastag szeletekre vágjuk, és forró olajban kisütjük úgy, hogy kicsit barnás színűek legyenek. Közben a fetasajtot kikeverjük a joghurttal, az áttört fokhagymával, és az apróra tört darabos dióval. A lényeg, hogy a massza szilárd legyen, ne pedig folyós. Ha a padlizsánszeletek kihűltek, akkor papírtörlővel óvatosan leitatjuk róluk az olajat, majd egy-egy teáskanálnyi fetás masszát helyezünk rájuk, és feltekerjük. Célszerű egy órára hűtőbe tenni tálalás előtt, mert a rolók még engednek az olajból. Tzatzikivel, forró pitával a legjobb. Én zsebes pitát szoktam venni, és 2-3 ek. oliva olajba őrölt római köményt meg sót teszek, ezzel kicsit bekenem a pitákat, majd sütőben átpirítom őket pár perc alatt.

Spenótós-fetás pita tzatzikivel

2009-03-29T07:31:00.001-07:00

Már megint a jó öreg görög konyha. Ami a pitát illeti, az egy kis képzavar, mivel konkrétan rétestésztáról van szó, de ez soha senkit nem zavart. A tzatzikiról pedig annyit, hogy én eddig mindig úgy ettem, hogy kapor is volt benne, de úgy tudom annyi tzatziki recept, ahány görög vidék. Mindenesetre én sosem hagynám ki belőle, mert ad hozzá egy kis pikáns aromát. Érdemes a joghurtból és a feta sajtból igazi görögöt beszerezni, mert az ízük utolérhetetlen.

___________________________________

Hozzávalók:

spenótos fetás pita:

1 adag rétestészta,

3-4 maréknyi friss spenótlevél (fogalmam sincs, az hány deka lehet),

5-6 gerezd fokhagyma,

görög feta sajt,

2 ek. görög joghurt (török boltban is kapható, a sárga tetejű a jó)

csipetnyi őrölt szerecsendió,

só,

2 ek olivaolaj,

olaj a sütéshez.

A spenótót egy kis olivaolajon megfonnyasztom az apróra vágott fokhagyma gerezdekkel, és egy kicsit sózom. Közben a feta sajtot összetöröm, és a joghurttal kikeverem, végül egy csipetnyi szerecsendiót adok hozzá. Széthajtom a réteslapot - egyszerre csak egy réteget - és 8-10 cm. széles csíkokra vágom. Egy lapból nekem 4 csík szokott kijönni. A csík aljára egy diónyi fetás krémet, és ugyanennyi spenótot teszek, majd a csíkot háromszög alakban feltekerem, hogy a képen látható formájúak legyenek. Amikor az összes pita kész, akkor bő, forró olajban aranybarnára sütöm őket. Nagyon gyorsan kész lesznek, úgyhogy folymatosan figyelni kell rájuk.

Tzatziki:

1 nagyobb kígyó uborka,

2 dl. görög joghurt,

1 csomag kapor,

csipetnyi oregano,

szárított menta,

5-6 gerezd fokhagyma gerezd összetörve,

só.

Az uborkát 1-2 cm. nagy kockákra vágom. A joghurtot az apróra vágot kaporral, a fűszerekkel és a sóval kikeverem, majd az uborkára öntöm. Azonnal fogyasztható.

Zöldséges muffin medvehagymával

2009-03-21T09:39:00.001-07:00

Be kell vallanom, hogy a hagyományos muffinok nem tartoznak a kedvenceim közé, de ez a sós példány nagy karrier futott be nálunk, mint köret. A hozzávaló zöldségek tetszőlegesen variálhatóak, most például némi medvehagyma is szerephez jutott. Ízének kulcsa a zöldségek, és a tésztához adott reszelt parmezán összhatása. Elsősorban húsokhoz kitűnő - például az almával tűzdelt szűzpecsenyéhez - de az is előfordult már, hogy különféle sajtszósszal önmagában fogyasztottuk, vagy kissé pizzás hatásúra fűszereztem, és paradicsomszósszt kínáltam hozzá.

_________________________________

Hozzávalók (12 nagyobb muffinhoz ):

összesen 25-30 dkg. zöldség, az alábbiak szerint:

póréhagyma,

medvehagyma (utóbbi elhagyható),

cukkini,

sárgarépa,

spenót,

kelkáposzta,

3 ek. olivaolaj,

8 dkg. vaj,

25 dkg. liszt,

2 tojás,

3 dkg. reszelt parmezán,

2 dl. tej,

1 zacskó sütőpor,

só,

bors.

A zöldségeket 1-2 cm.es darabokra vágom, majd egy kis olivaolajon lepirítom, miközben sózom, borsozom. Az összes többi hozzávalót egy edényben tésztává keverem, a reszelt parmezánt utoljára adom hozzá, ha kész a mappa, akkor hozzáadom a pirított zöldségeket, ha szükséges sózom, borsozom. A tésztát a sütőformákba kanalazom, és 180 fokon 15-20 percig sütöm.

Elzászi hagymaleves - az egyetlen és igazi

2009-03-09T03:45:00.000-07:00

Már legalábbis elzászi ismerősöm állítása szerint. Igaz, ami igaz, literszámra szokott fogyni nálunk, függetlenül attól, hogy ez-e az eredeti recept. Amit mindenképpen tudnunk kell mielőtt nekilátnánk, hogy ha francia ételt készítünk, botrányos mennyiségű vajnak kell rendelkezésre állnia. Francia barátaink ugyanis hajlamosak a vajat is vajjal enni, diétás hozzáállásnak itt helye nincs. Aki tehát azt gondolná, hogy ha mellőzi jelen levesnél a sajtos pirítóst, akkor laza kis zöldséglevessel áll szemben, az óriási tévedésben van. Kivitelezési gondokat okozhat még, hogy lehetőség szerint alaplé kell hozzá. Nem hivatalos véleményem szerint amennyiben rendkívüli módon szeretnénk hagymalevest enni, ám nem rendelkezünk előző napról marhahúslevessel, akkor leveskocka is alkalmazható, nem egészen ugyanaz az ízhatás, de nem tragikus. Az előző mondattól természetesen hivatalosan kénytelen vagyok elhatárolódni, de lássuk be, néha muszáj egyszerűsíteni. Említett francia barátunk ebben az esetben valószínűleg elmerengene azon, hogy a guillotine alkalmazása sajnálatos módon hanyagolva lett az olyan barbárok esetében, akik egy igazi elzászi hagymaleves kapcsán akár csak gondolnak is a leveskockára, de neki nem kell erről tudnia.

____________________________________

Hozzávalók: (4 személyre)

4-5 fej nagyobb vöröshagyma,

3 dl. jó minőségű, testesebb vörös bor,

2 ek. liszt,

nagyjából 10 dkg. vaj,

2 l marha(vagy csirke) alaplé,

babérlevél,

2-3 db. szegfűszeg,

csipet őrölt szerecsendió,

fekete bors,

só,

15 dkg. gruyére (vagy valamilyen hasonló) sajt,

olivaolaj,

1 baquette (vagy 4 szelet pirítós).

A vajat felolvasztom a lábasban, majd rádobom a felkarikázott hagymákat. Annyi vaj kell, hogy a hagyma kényelmesen barnára tudjon karamellizálódni benne lassú tűz mellett. Amikor a hagyma szép barna, akkor rászóróm a 2-3 ek. lisztet, és jól beleforgatom, majd felöntöm az egészet az alaplével, a borral, és hozzáadom a fűszereket. A fekete borssal bánjunk csínyján, csak annyi kell bele, hogy kiegyensúlyozza az ízeket, de külön ne legyen kivehető. Nagyjából 15-20 percig főzöm még, hogy az ízek összeérjenek, közben ha szükséges, adok még hozzá egy kis bort. Amíg készül a baquettet megpirítom, majd meglocsolom egy kis olivaolajjal, sózom, enyhén borsozom, megszórom a reszelt sajttal, és a sütőben ráolvasztom néhány perc alatt. Tálalásnál elvileg a tányér aljára kell tenni a baquettet, és arra szedni a levest, de mi nem szeretjük ha elázik, ezért vagy a leves tetejére rakom, vagy külön esszük mellé.

Barátság-díj tálalva

2009-03-04T12:32:00.000-08:00

Adéle Barátság-díjat küldött nekem - ami nagyon jól esett! Izgalmas pillanat ez, az első "hivatalos" kapcsolatfelvétel egy másik gasztrobloggerrel :-) Jó kis találmány ez a gasztroblog, összehozza az embereket. Hiszem, hogy egy kedvvel elkészített étel, együtt elfogyasztva, szilárd alapja lehet egy barátság kezdetének, és ez talán virtuálisan is működik. Mivel a blogtémában még zöld vagyok, mint a friss hagyma tavasszal, így - egy kivételével - azoknak küldöm tovább a díjat, akik a legkedvesebb ihletforrásaim lettek a receptvadászatokon:

És végül, de semmiképpen nem utolsó sorban - a mindörökké gombaimádat jegyében:

Ha bolond, ne szedd le

Közös gomba

Ígérem, hogy most már főzni is fogok, csak mostanában egy kissé sok a dolgom, de mindent pótlok!

Padlizsánkrém szárított paradicsommal és házi hagymás kenyérrel

2009-02-20T10:18:00.000-08:00

Még mindig nem egzotikus, de már nem kifejezetten magyaros. Már annyira várom a napsütést, hogy nem bírtam magammal, és megint egynémely nyári jellegű ízeket vettem elő. A kenyérnél egy kissé csaltam, mert a dagasztást a kenyérsütő gép végezte el, de férfiasan bevallom, ez rendkívül kényelmes megoldás a számomra. Belehajigál, bekapcsol, vár - kávézik, főz, stb. - sípol, kivesz, megsüt, csodáló pillantásokat fogad a házi kenyér láttán. Elfoglalt háziasszonyoknak ideális. B tervként a frissen sült, vagy pirított pita is szóba jöhet kisérőként. Ami a paradicsom és a padlizsán házasítását illeti, az már régi történet. Ezzel szemben a padlizsán és a napon szárított paradicsom párosítása talán kicsit különlegesebb. Szeretném vindikálni magamnak a recept kitalálásának a jogát, de nem lenne igaz, ugyanis valami ilyesmit már kóstoltam, úgyhogy ez maximum újrakitalálás.

_______________________________

Hozzávalók:

Padlizsánkrém

2-3 szép padlizsán,

5-6 darab szárított paradicsom,

5-6 gerezd fokhagyma,

1/4 dl. tejszín (elhagyható),

oliva olaj,

csipetnyi fekete bors.

A padlizsánokat alaposan megmossuk, és sütőben megsütjük. Amikor kész, félbevágjuk, és a padlizsán húsát kikaparjuk a héjából. A szárított paradicsomot a fokhagymával összeturmixoljuk, majd a padlizsánhoz adjuk. Az arányok ízléstől függenek, arra azonban vigyázni kell, hogy a szárított paradicsom gyakran meglehetősen sós, illetve ha túl sokat adunk belőle a krémhez, akkor elnyomja a padlizsán ízét. Megborsozzuk, majd ezt követően lassan olivaolajat adagolunk a krémhez, és kikeverjük vele, amíg sima masszát nem kapunk. Ezt követően egy kis tejszínt is hozzáadhatunk a minél krémesebb íz elérése érdekében, de ez akár el is hagyható.

Hagymás kenyér:

320 ml. tej,

1,5 ek. olivaolaj,

300 gr. fehér liszt,

200 gr. rozsliszt,

só,

csipetnyi cukor,

1 zacskó szárított élesztő,

2 fej hagyma apróra vágva, olivaolajban lepirítva,

3 ek. reszelt parmezán (elhagyható).

Amint azt már mondtam, mindent belehajigálok a kenyérsütő gépbe (az ismertetett mennyiségek elvileg egy 900 grammos kenyérnek felelnek meg), arra azért ügyelve, hogy a folyékony alapanyagok kerüljenek alulra, a biztonság kedvéért. A dagasztás programot szoktam használni, mert a kenyeret sütőben sütöm ki, de ha nem akarjuk bonyolítani, akkor egyszerűen a sütés programot kapcsoljuk be. Ha lefutott a dagasztás program, akkor a tésztát kiolajozott, kilisztezett formákba helyezem, így jön létre a képen is látható mini kenyér. 180 fokon sütöm, nagyjából 10-15 percig.

Almával tűzdelt szűzpecsenye sárgarépa szósszal

2009-02-16T09:58:00.000-08:00

Egy kissé megint elhanyagoltam a blogot, ami nem jelenti azt, hogy ne főztem volna, csak hát például a rakott krumplit, legyen az bármilyen finom is, az ember nem feltétlenül rakja fel, mert nem különösebben érdekes maga a recept. Na, de nem is a rakott krumpliról akartam írni, hanem a szűzpecsenyéről. Úgy tűnik mostanában az egzotikusabb kaják háttérbe szorulnak, persze ami késik, az nem múlik. Az alábbi étel régi, jól bevált családi recept alapján készült. Alma helyett aszalt szilvával is tűzdelhetjük a húst. Én az aszalt szilvás változatot általában akkor vetem be, ha ugyanezt a fogást valamilyen vadhúsból készítem, mivel az ilyen jellegű húsokhoz jobban illik a szilva markánsabb íze. Tepsis burgonyával tálaltam, de zöldséges mufinnal is remek.

_______________________________________

Hozzávalók:

szűzpecsenye,

1,5-2 dl. fehér bor,

2-3 sárgarépa,

1 fehérrépa,

8-10 gerezd fokhagyma,

1 db. szép alma,

5-6 db. szárított vargánya (elhagyható),

1 dl. tejföl,

húsosabb (bacon) szalonna a hús burkolásához,

mustár,

só,

bors.

Célszerű a húst egy napra bepácolni a borba, úgy még finomabb, omlósabb lesz a húsa, de ha nem vadhúsól van szó - mint jelen esetben - nem nagy probléma, ha ez elmarad. Legelőször a húst készítjük elő, ennek keretében nagyjából 1-2 cm. távolságra beirdaljuk. Akkora bevágást készítsünk, hogy egy nagyon vékony cikk alma nagyjából beleférjen. Ezek után a mustárt egy kis sóval, borssal kikeverem, és jól a húsba maszírozom, beleértve a irdalt részeket is. Ezek után a héjas almát vékony cikkekre vágom. A hús vágataiba először egy gerezd fokhagymát teszek, majd beletuszkolok egy szelet almát is. Sülés közben az alma és a fokhagyma átveszi majd a hús aromáit, és nagyon finom lesz. Ezt követően a húst beburkolom a vékony szelet szalonnákkal, majd egy nagyobb kerámia tálba teszem. Mellé helyezem a megtisztított, hosszában kettévágott sárgarépát, fehérrépát, valamint a vargányákat, és az egészet felöntöm nagyjából 2 dl. borral, és ha ez kevés, akkor még egy kis vizet is adok hozzá úgy, hogy a hús feléig, harmadáig érjen, majd alufóliával letakarom a tálat, és mehet az előmelegített sütőbe. 180 fokon sütöm alufólia alatt addig, amíg a hús puha nem lesz - ez mennyiségtől függően 1-1,5 óráig is eltarhat - ezt követően leveszem a fóliát, és addig hagyom még a sütőben, amíg a hús teteje meg nem pirul. Ha kész, kiveszem mellőle a sárgarépát, fehérrépát, és a vargányadarabokat, majd az egészet a tejföllel, 1/4 dl fehér borral, valamint sóval, és egy csipet borssal, továbbá 1 tk. mustárral összeturmixolom, és ezt adom hozzá mártásként. Jelen esetben tepsis burgonyával tálaltam.

Nem igazán rakott kelkáposzta

2009-02-10T06:47:00.000-08:00

Szóval majdnem rakott kelkáposzta, csak beiktattam egy kis leveles tésztát is, de mindezt a címben frappánsan elmagyarázni, hát elég nehéz. A receptet a kényszer szülte, mivel ott kókadozott a hűtőben egy fél kelkáposzta, meg egy kis csirkemell filé, de semmi több, mivel épp vásárlás előtt voltunk. A kettő együtt nem sokra elég. Na már most, találtam viszont egy rúd leveles tésztát a fagyasztóban, és innentől kezdve nem volt megállás, már csak egy kis besamel kellett, amit bármikor össze lehet dobni, és már kész is az ebéd. F. kedvelte. Ráadásul a "csakfelugrunk5percre" program keretében errejáró A.-t és T.-t is sikerült elcsábítanom ebédre, ami remek volt, mert úgyis olyan ritkán találkozunk. Megjegyzem nekem is bejön ez a kaja, szóval a recept állandóra felvéve.

_______________________________

Hozzávalók:

fél fej kelkáposzta,

1 csirkemell filé darálva,

1 fej vöröshagyma,

2-3 gerezd fokhagyma,

3-4 ek vaj,

4-5 ek fehér liszt,

1/2 l. tej,

1 csomag leveles tészta,

1 kis pohár tejföl,

só,

őrölt kömény,

őrölt szerecsendió,

bors.

Először is egy kis olivaolajon lepirítom az apróra vágott hagymát, majd rádobom a darált húst, és egy kis vízzel felengedem, hogy párolódjon, közben sózom, borsozom, és kap még egy kis őrölt köményt is, majd hagyom, hogy elfője a levét szép lassan. Közben ugyancsak egy kis olivaolajon megfonnyasztom a csíkokra vágott kelkáposztát, meg apróra vágott fokhagymát. Amíg az előző kettő készül, addig elkészítem a besamelt is. A vajat egy lábasban felolvasztom, hozzáadok annyi lisztet, amennyit elbír, hagyom, hogy egy kis színe legyen, majd szép lassan, folyamatos kevergetés mellett felöntöm a tejjel, és hagyom besűrűsödni. Közben sózom, borsozom, és egy kis szerecsendiót is adok hozzá. Ha már elég sűrű, akkor kész is. A besamelt persze ennél bonyolultabban, és kifinomultabban is el lehet készíteni, de ez egy egyszerű étel, kár túlbonyolítani, szóval azt majd bevetem egy flancosabb ebédnél. Most lép színre a leveles tészta. Kiterítem a térsztalapot, és a teljes felületén elterítem a kelkáposztát, majd a darált húst. Utána fogom a leveles tésztát, és feltekerem a töltelékkel. Az egészet olyan 20-25 percre beteszem a sütőbe. A végén tejföllel tálalom.

Útikalauz főzőtanfolyamhoz

2009-02-10T03:57:00.000-08:00

Mostanában nem volt időm az irkálásra, de végre összeszedtem magam, mert már régóta ígérgetem ezt a bejegyzést. Szóval főzőtanolyamok. Mit tehet a szegény kis főzőmániás, ha nem akar több ezer kilométert utazni, hogy autentikus szakácsoktól tanulhassa meg egy-egy étel elkészítését? Elmegy főzőtanfolyamra. Na igen, de hová? Ez a bejegyzés most ehhez kíván segítséget nyújtani, összegezve a saját, természetesen szubjektív tapasztalataimat. Három szempont alapján veszem sorra a tanfolyamokat, egyrészt a főzés menete, másrészt a főzőkurzust vezető szakács felkészültsége, harmadrészt az alapanyagok minősége szerint.

***

Elsőként vegyük a Lucullus Baráti Társaság tanfolyamait, már csak azért is, mert náluk jártam először ilyesmin, és továbbra is minden szempontból ők maradtak számomra a legjobbak. Először is nem csak egyszerű főzőiskoláról van szó hanem egyfajta Slow Food mozgalomról, amely egyszerre filozófia, életvitel, és kulináris kalandozás, nem csak itthon, de a nagyvilágban is. Ők főztek például először paprikás csirkét az Északi-sarkon, kalandoztak már a Góbi sivatagban, és vacsoráztak a Dinner in the Sky-ban is. Tematikus vacsorákat is szerveznek, most éppen egy kis thai kóstolóra készülnek, amiről reményeim szerint ugyancsak be tudok majd számolni. Különösen tetszik, hogy nem csak az ismertebb nagyobb konyhákat veszik végig, hanem egyszerűen mindent, ami finom, így ettünk már etióp menüt, grúz, illetve örmény vacsorát, andalúz, azerbajdzsáni és finn különlegességeket, és idén be van ígérve egy orosz kaland is. Ami a főzőtanfolyamokat illeti, azok között a kínaitól az indiain át a görögig minden megtalálható, amelyeket mind autentikus szakácsok tartanak, így például a kínait Wang mester vezeti, az indiait Jham Kulvinder Szingh, míg a görögöt Ghavrilos Arghyropoulos, szóval olyanoktól tanulhatunk, akik családi alapon is szakavatott ismerői az adott konyhának, hiszen abban nőttek fel. Maga a főzés metódusa is szimpatikus számora, mert a csak néhány fős tanfolyamon először a szakács elmagyarázza az adott étel eredetét, hátterét, majd megfőzi előttünk a fogást, amit meg lehet kóstolni, ezt követően pedig a résztvevők maguk is megkapják a szükséges alapanyagokat és mindenki (!) maga is megfőzheti az ételt, amit a bemutató szakács kérésre ugyancsak megkóstol és véleményez, valamint tanácsokkal, ötletekkel lát el. Ami az alapanyagokat illeti, azok kifogástalanok, és minden esetben itthon is beszerezhetőek. Akárhány kurzusra is mentem a Lucullusnál, mindig rendkívül élvezetes volt a számomra.

Főzés menete: 5/5

Szakácsok: 5/5

Alapanyagok: 5/5

***

A következők a Culinaris főzőtanfolyamai, amelyek már kevéssé egységesek, a zseniálistól a botrányosig húzodnak - ismét csak hangsúlyoznám természetesen, hogy kizárólag szerény személyem megítélése szerint. A Culinaris is több, mint puszta főzőiskola, varázslatos boltjaikban szinte valamennyi kulináris alapanyag elérhető, bár helyenként nem túl pénztárca kímélő áron. A főzőtanfolyamok vonatkozásában volt már nagyon kedvező, de nagyon bosszantó tapasztalatom is. Ahogy megfigyeltem, van jó néhány bevált szakácsa, akinek a tanfolyamaira bátran be lehet jelentkezni, de az új nevekkel nagyon vigyázni kell. Így például Christophe Deparday maitre cuisine által tartott bármely főzőtanfolyamra csukott szemmel, bármikor hajlandó vagyok elmenni, mert még az is élvezetes, ahogy a hagymát szeleteli. Nem véletlen ez persze, főzött ő már Alain Ducasse keze alatt is, mostanában pedig a Lou-Lou séfjeként tevékenykedik, amely éttermet a Dining Guide Budapest legjobb éttermének választott. Szóval ha valaki, akkor ő tud. Legutóbb viszont a mexikói főzőtanfolyamon a közönség konkrétan a lázadás szélére került. A kétség kívül valóban mexikói hölgy láthatólag nem volt a konyha ura, minden előre el volt készítve, ő maga pedig egy üres serpenyő felett magyarázta el, hogy egyébként hogyan kellene elkészíteni azt az ételt, amit mi már csak készen, a sütőből kivéve láttunk. Előétel címén pedig némi konzerv kukorica lett összekeverve egy kanál bolti majonézzel. Szóval nem ezért jár az ember ilyen helyre, az a TV Paprikát nézve is bőven megoldható. Szerencsére ez a fiaskó eddig nem ismétlődött meg más tanfolyamokon. Nagy szívfájdalmam azonban, hogy a Culinaris tanfolyamjai tulajdonképpen főzőbemutatóval egybekötött vacsorák, ahol a résztvevőknek - nagyjából 18-20 fő - csak arra van lehetősége, hogy testközelből végignézzék egy 4-5 fogásos menü elkészítését, természetesen minden titkos kis fogás megismerése mellett, majd remek borokkal kísérve el is fogyassza a kész menüt. Az alapanyagok tekintetében szó nem érheti a ház elejét, mindig remek minőségben kerülnek felhasználásra, többnyire - de nem csak - a Culinaris boltjaiban elérhető termékek közül.

Főzés menete: 5/4

Szakácsok: 5/4

Alapanyagok: 5/5

***

Nemrégiben fedeztem fel, hogy a patinás Gundel Étterem is tart főzőtanfolyamokat, de az előzőektől kissé eltérő felfogásban. A Gundel ugyanis nem egy-egy nemzet menüje köré csoportosítja kurzusait - érthető módon - hanem bizonyos alapanyagok, vagy ételtípus felhasználásának módjait járja körül. Így például sorra kerül a csokoládé témaköre, vagy a vendégváró falatok műfaja. Itt valójában tematikus főzőbemutatóról van szó, amely a puszta recepteken túl az alapanyagok mélyebb ismeretébe is belemegy. A Gundel egyik tanfolyamáról részletes beszámoló olvasható itt, Lila Füge tollából, spárga témakörben.

Főzés menete: 5/4

Szakácsok: 5/5

Alapanyagok: 5/5

***

A teljesség kedvéért szólnom kell még a Chef Parade kurzusairól is, amelyek nagyon hasonló módszerrel folynak, mint a Lucullus tanfolyamjai, ám korántsem olyan nívós kivitelben. Ami a szakácsokat illeti, és a tanfolyamválasztékot, az meglehetősen vegyes, szimpatikus ugyanakkor, hogy teljesen kezdőknek is kínálnak lehetőségeket. Ugyanakkor ami az alapanyagok minőségét illeti, ott helyenként komoly hiányosságok tapasztalhatóak.

Főzés menete: 5/4

Szakácsok: 5/3

Alapanyagok: 5/3

***

Végezetül felfedezésre vár az egyik kedvenc boltom, a Nagycsarnokban található Ázsia Bolt szervezésében megvalósuló főzőtanfolyam, amelynek részleteiről még nem tudok beszámolni, mert ebben a körben még csak az érdeklődésig jutottam el, és az érintettek válaszát várom a részvétel lehetőségéről. Addig is bátran merem ajánlani a boltot, mint beszerzési forrást, széles választéka, és a Culinárisnál némiképp kedvezőbb árfekvése okán is.

***

Hát ennyit a személyes tapasztalatokról. A legközelebbi betervezett házon kívüli kalandok tehát egy thai vacsora, valamint egy marokkói főzőtanfolyam lesznek, amelyekről majd szeretnék beszámolni. Ha pedig bárki, bármilyen egyéb főzőtanfolyamról, vagy egyszerűen csak jó kis gasztrolelőhelyről tud beszámolni, azt nagyon is örömmel venném, látóköröm tágítása érdekében. Remélem továbbá, hogy amennyiben főzőtanfolyamra ácsingózik bárki is, némi segítséget jelent számára ez a kis összefoglaló.

Maláj oldalas wokban elkészítve

2009-01-29T06:00:00.001-08:00

Azért választottam a mai ebédre ezt a receptet, mert mostanában volt nálunk disznóvágás, és ez egy kitűnő példa arra, hogy egy tipikus, magyaros alapanyagból mást is csinálhatunk, mint a hagyományos sült oldalas. A recept eredete a homályba vész, annyira emlékszem, hogy valamilyen TV-műsorban láttam, de hogy melyik adón, meg ki??? Ráadásul már ez is évekkel ezelőtt volt, a recept viszont stabilan a repertoár részévé vált. Azért is szeretem, mert wokban lehet készíteni, ami az egyik kedvenc módszerem, annyira, hogy a mostani konyhánk tervezésénél már wok-égőt kértem a tűzhelyre. Persze nem azt a rakéta hajtóművet, amit mondjuk Kínában alkalmaznak a kifőzdékben, de azért elég tüzes. :-) Maga a hús kicsit ugyan időigényes, de mindenképpen megéri. A képen ugyan nem látszik, de rizzsel ettük, és a végén friss koriander levéllel is megszórtam volna a húst, ha kaptam volna, de ez most sajnos elmaradt.

_______________________________

Hozzávalók:

1/2 kg. oldalas,

3 közepes méretű vöröshagyma,

kb. 5 cm. reszelt gyömbér,

4-5 gerezd fokhagyma,

balzsamecet,

1 kisebb chili paprika

1/2 lime leve,

barna cukor

sötét szójaszósz,

só,

mogyoróolaj,

1 csokor friss koriander zöld (elhagyható).

Az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, és a reszelt gyömbért egy kis forró mogyoróolajon - lehetőség szerint egy termetes wokban - az apróra vágott chilivel kicsit pirítgatjuk, majd mielőtt teljesen lepirulna, hozzáadjuk az oldalasokat, és azokat megszórva egy kis barnacukorral rákaramellizáljuk a húsra, ha ez kész, adunk hozzá balzsamecetet - 2-3 evőkanálnyit - valamint egy kis szójaszószt, és a szükséges sózzuk is, bár ez rendszerint a szójaszósz miatt már nem szükséges. Felöntjük annyi vízzel, hogy elfedje, és facsarunk bele némi lime levet. Addig pároljuk fedő alatt, amíg az oldalas omlós nem lesz. Hústól, és mennyiségtől függően ez meghaladhatja akár az egy-másfél órát is, ha szükséges közben pótoljuk alatta a vizet. Ha puha a hús, akkor hagyjuk, hogy szinte teljesen elfője a levét, és sűrű, sötét szószt kapjunk, és kész. Rizzsel, de akár banángombóccal is ehetjük. A végén szórjuk meg friss koriander levéllel.

Joghurtos padlizsánsaláta - egy kis csempészett nyár

2009-01-24T11:01:00.001-08:00

Tudom, hogy messze még a tavasz, főleg a nyár, de az a helyzet, hogy reménytelenül kívánom a nyár ízeit, azon belül is a görög konyhát, így hát nekiláttam egy kis padlizsánsalátának. Lehet persze, hogy ebben Brasil is hibás, aki eszembe jutatta a padlizsános ételeket, méltatlankodva hiányolva a kedvenc padlizsántekercsét a repertoárból, de ami késik, az nem múlik, ugyebár. :-) Ez egyébként a világ egyik legegyszerűbb salátája, egyetlen titka van, a jó minőségű joghurt. Általában a görög, vagy török ételekhez a sárga dobozos, zsírosabb fajta török joghurtot szoktam használni. Könnyebb lenne, ha megjegyeztem volna a nevét - valami üzgürmüzgür -így viszont, figyelemmel arra, hogy már kidobtam a dobozt, csak annyit mondhatok el, hogy szinte bármelyik török boltban kapható, fél literes kiszerelésben. A méret senkit ne riasszon el, csodásan finom, és rendkívül gyorsan fogy. Ha mégis maradna, akkor egy kis forró mézzel, és pirított dióval desszertnek sem utolsó. Ízre sokkal lágyabb, állagra pedig jóval sűrűbb, krémesebb, mint a magyar joghurt. Persze ha nem találunk ilyesmit, akkor valamilyen finomabb magyar joghurt is megteszi, esetleg egy kis tejföl hozzáadásával.

__________________________________

Hozzávalók:

1 szép padlizsán,

1 dl. krémes joghurt/padlizsán,

csipetnyi római kömény

4-5 gerezd fokhagyma apróra vágva, vagy préselve,

csipetnyi bors,

oliva olaj (az Iliada a legjobb),

néhány csepp citromlé,

só.

A padlizsánt alapos mosás után héjastól nagyjából 2x2 cm.-es kockákra vágjuk, majd a kockákat olivaolajon kisütjük úgy, hogy szépen karamellizálódjanak. Ez persze azt jelenti, hogy a padlizsán jó sok olajat fel fog venni, szóval nem egy diétás salátáról van szó. Ha mégis csökkentetni akarjuk az olaj mennyiségét, akkor a padlizsánkockákat kissé locsoljuk meg olivaolajjal, és tegyük be a sütőbe, amíg meg nem sül. Így sem rossz, de olajban az igazi, mondjuk azt viszont issza, mint a gödény. A joghurtot keverjük ki a fokhagymával, sóval, borssal, római köménnyel, valamint néhány csepp citrommal, és adjuk a már kihűlt padlizsán kockákhoz, és már kész is. Önmagában is, vagy akár húsokhoz köretként is fogyasztható.

Csirkés curry, vagy amit akartok

2009-01-20T11:24:00.000-08:00

Imádom a curryt, néhány alapfűszer birtokában szinte bármilyen zöldségből elő lehet állítani. Az alapokat Jahm Kulvinder Singh tanította meg, aki a Maharaja és a Himalaya éttermekben bolondítja az egzotikumra vágyók ízlelőbimbóit, és azóta is igyekszem - legalábbis magamhoz mérten nagyjából - követni a nála tanultakat. A különféle zöldséges curryk rendszeres fellépők nálunk, ma ugyan éppen egy kis hússal, de az a szép ebben az ételben, hogy hús nélkül is remek. Ez a mai curry azonban kifejezetten különleges, mert kellő tisztelettel a Nagy Ismeretlen Ételkritikusnak szeretném ajánlani, aki amint látom rendszeres olvasómmá vált - remélem nem tévedek a kilétét illetően :-) . Ami a mai ebéd köretét illeti, az hagymás-mazsolás rizs volt, amit most külön bejegyzésben rakok fel, mert terveim vannak vele.

_________________________________

Hozzávalók:

2 szép csirkemell filé,

2 maréknyi zöldbab - erdetileg zöldborsóval gondoltam el, de az nem volt itthon, szóba jött volna a karfiol is, de emlékeim szerint abból leves lett, szóval maradt a zöldbab,

1 kisebb chili paprika,

2 fej vöröshagyma,

3 ujjnyi reszelt gyömbér,

3 gerezd fokhagyma,

3 db. paradicsom héj nélkül,

1 kis doboz sűrített paradicsom,

kurkuma,

garam massala,

koriander.

Az apróra vágott hagymát, fokhagymát, és reszelt gyömbért a szintén apróra vágott chili paprikával egy kicsi olajon néhány percig pirítom, majd jöhet rá a nagyjából 2x2 cm.-es kockára vágott hús, fehéredésig. Ezt követően jön bele a kurkuma, nagyjából 2 tk, a garam massala úgy 2-3 tk, egy kis koriander (ezt szeretem mindig frissen összetörni, úgy egészen más az aromája), a paradicsomok kockára vágva, a sűrített paradicsom, és a zöldbab. Ha konzerv zöldbabot használunk, akkor elég csak a vége felé beletenni, hogy ne törjön össze. Ezt csak azért mondom, mert nekem nem sikerült ezt megúszni, mindegy, majd legközelebb. Szóval ha az összes paradicsom benne van, akkor felöntöm 1-2 deci vízzel, és tetővel lefedve addig főzöm, amíg szép sűrű nem lesz. Ha madras curryt akarok belőle, akkor még egy kis joghurttal is megbolondítom a végén.

Indiai hagymás-mazsolás rizs

2009-01-20T08:18:00.001-08:00

Ezt a fajta rizst rendszerint az indiai ételekhez szoktam készíteni, és remekül egyesíti a sós és az édes ízeket.

________________________________

Hozzávalók:

basmati rizs,

mazsola,

2 fej hagyma,

fél tk garam masala,

1 tk kurkuma,

1 rúd fahéj,

só,

olaj

A hagymát apróra vágva lepirítom egy kevés olajon, majd egy időre félreteszem. A rizst egy serpenyőben csak úgy szárazon 2-3 percig pirítom, majd ezt követően adok csak hozzá egy kis olajat, így is pirítom egy percig, majd a rizs kétszeresének megfelelő mennyiségű forró vízzel - így nem fog ragadni - felöntöm, hozzáadom a fűszereket, és a mazsolát. Ne féljünk a mazsolától, minél több, annál jobb. Amikor puha a rizs hozzáadom a pirított hagymát, kiigazítom az ízeket, és már kész is.

A frankfurti leves, amiről a frankfurtiak mit sem tudnak

2009-01-20T07:49:00.000-08:00

Nem tudom, hogy a recept eredetije honnan származik, de biztosan nem Frankfurtból, mert amikor arrafelé jártam, kifaggattam őket, és határozottan tagadták a közelebbi ismeretséget. Haladéktalanul elvittek viszont egy autentikusnak számító étterembe, ahol az étlapról az alábbiak közül lehetett választani: csülök grüne sossal, főtt hús grüne sossal, illetőleg csülök párolt káposztával. A szédítő választék ellenére nagyon finom volt a vacsora, de itt, és most kénytelen vagyok bevallani, hogy a frankfurtiak büszkesége, az almabor iszonyú volt. Ez úton is minden frankfurti ismerősömtől elnézést kérek, imádom a várost, az emberek nagylelkűek és barátságosak, a város gyönyörű, és a legjobb perecet is ott ettem, de almabort soha többé. Frankfurtot viszont annál inkább szeretném viszontlátni.

____________________________

Hozzávalók:

1 fej kisebb kelkáposzta, vagy egy nagyobb fele,

2 pár virsli,

2 liter húsleves, vagy ennek hiányában 2 erőleves kocka,

őrölt kömény,

só,

1 ek olivaolaj,

tejföl a tálaláshoz - elhagyható.

Az olajon a karikára vágott virslit lepirítom, majd kiveszem a virsiket, és félre teszem. A lábasban maradt olajhoz adom a csíkokra vágott kelkáposztát, felöntöm a húslevessel, majd fűszerezem, és amikor már majdnem kész a kelkáposzta, akkor hozzáadom a virsliket is. Tálaláskor egy kis tejfölt is kínálhatunk hozzá.

Ricottás szicíliai pestós spagetti

2009-01-20T02:33:00.001-08:00

Az a helyzet, hogy nagyon szeretem a szicíliai pestót, de recept hiányában mindeddig a bolti változatra voltam kárhoztatva, viszont nem nagyon szeretem valaminek a bolti változatát enni, ha magam is meg tudom valahogy kotyvasztani. Megpróbáltam hát az üveg összetevői alapján elindulni. Noha ebben a vonatkozásában szűkszavú volt, nem lehetett nem észrevenni a matricán a marha nagy ricotta és dió fotót, úgyhogy ez lett a kiindulópont, meg a szárított paradicsom, a többit az ízlelőbimbóimra bíztam, és ami azt illeti nagyjából sikerült kialakítani a kívánt ízhatást, egyszóval finom lett. A szósz színe ugyan alán egy kissé gyanús lehet a ricotta és a paradicsom házassága miatt, de az ízéből ez mit sem von le.

________________________________

Hozzávalók:

1 kis doboz ricotta,

1 maréknyi dió,

1 tk. mustár,

6-8 db. szárított paradicsom - lehetőleg olajba eltett,

2 dl. főzőtejszín,

1 kis doboz sűrített paradicsom,

reszelt parmezán,

só,

bors.

A diót egy serpenyőben megpirítom, majd összeturmixolom a szárított paradicsommal. A masszát olivaolajon kicsit pirítom, majd hozzáadom a főzőtejszínt és a ricottát, ha elkevertem jöhet a sűrített paradicsom. Fűszerezem, hozzáadom a mustárt, majd a legvégén tetszés szerint a parmezánt, mert ugyebár mégiscsak pestóról van szó.

Yakisoba -avagy japán káposztás,csirkés pirított tészta

2009-01-19T09:14:00.000-08:00

A felkelő nap országának konyhaművészete rendkívül kifinomult, de tévedés lenne azt hinni, hogy otthon nagyon nehéz ezeket az ételeket elkészíteni. Mi azért szeretjük a japán konyhát, mert nagyon egészséges, és a legtöbb étel meglehetősen gyorsan elkészíthető. A japán konyhában elsődleges az ételek minősége, illetve a tálalás esztétikuma. Nem különböztetnek meg napszak szerinti ételeket, hanem azokat az elkészítés módja alapján sorolják be. A különféle tészták előkelő helyet foglalnak el a japán konyhában, maga a soba tészta nem más, mint egyfajta hajdina tészta, nyáron hidegen, télen pedig melegen szokták fogyasztani rengeteg formában, de ha nincs otthon soba tészta, kisegítő jelleggel spagetti is alkalmazható. Így jártam én is, mivel úgy emlékeztem van még itthon egy kis zöld teás soba, de nem. Szóval ez egy sobátlan yakisoba, de azért így sem maradt meg. Forró japán Choya bort ittunk hozzá, ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, itthon is beszerzehető az Ázsia boltokban, vagy a Culinarisban. A japán ume gyümölcsből - ami átmenet a sárgabarack és a szilva között -készült bor hidegen se kutya, de melegen olyan, mint a forró selyem. A recept forrása Carmen Domingo Japán konyhája volt. Ha pedig autentikus japán konyhára vágyunk, ám a kisujjunkat sem kívánjuk megmozdítani főzésileg, akkor csakis a Fuji Éttermet tudom javasolni, állítólag még a japán nagykövet is idejár, ha hazai ízekre vágyik. És akit még érdekel a dolog, annak itt egy kis yakisoba nagyban, valamint van akiket egészen sajátos módon ihletett meg a yakisoba, nem hagyhatom ki, hogy ezt ne linkeljem be.

___________________________

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg. soba tészta - Ázisa Boltban kapható,

1 szép szál sárgarépa csíkokra vágva,

1/4 fej káposzta,

15 dkg. csirke, vagy pulykamell filé vékony csíkokra vágva,

mogyoróolaj - vagy ennek hiányában sima olaj,

sötét szójaszósz,

tonkatsu szósz - ugyancsak Ázsia Boltban kapható, kicsit olyan az íze, mintha a szójaszószt egy kis almalével házasítottuk volna,

só,

bors,

néhány szál metélőhagyma (snidling) a díszítéshez - elhagyható.

A wokban felforrósítunk 2 ek. olajat, majd rádobjuk a minél vékonyabb csíkokra vágott káposztát és a sárgarépát, és egy kis szójaszószt csepegtetünk rá. A szójaszósszal azért vigyázzunk, ha túl sokat használunk belőle, akkor telejsen elnyomja a többi ízt. Közben megfőzzük az utasítás szerint a soba tésztát. (Vagy esetünkben ugyebár a spagettit.) Amikor a káposzta és a répa kissé megduhult, akkor hozzáadjuk a csíkokra vágott húst, valamint a 3-4 ek. tonkatsu szószt. Amikor a hús is lepirult, akkor kész is vagyunk, hozzáadjuk a tésztát, kicsit összeforgatjuk, sózzuk, borsozzuk, és az egészet megszórjuk egy kis metélőhagymával.

Egy kis chili alapismeret - ebédre pedig chili con carne

2009-01-17T11:50:00.000-08:00

Nemrégiben jött vissza Mexikóból egy kedves ismerősöm, és jól ismerve mániám, hozott nekem mindenféle chilit, ami kellő inspirációt adott egyrészt ahhoz, hogy összeszedjem az alapvető tudnivalókat róluk, amit már régen terveztem, másrészt, hogy összeüssek egy jófajta kis chili con carnét. A chili paprika mint olyan, egészen a 15. századik ismeretlen volt Európában, és az egyetlen ismert csípős fűszer a fekete bors (piper nigrum) volt. Ám ez a helyzet mára - hála a jó öreg Kolombusznak - jelentősen megváltozott, és noha a chilik igazi hazája máig az Új Világ maradt, mára a chilimánia az egész világon elharapódzott. Számos fajtája ismert a világon, az alábbaikban csak a főbb típusait veszem végig néhány szóban. A chiliket nem csak fajtájuk, de erősségük alapján is osztályozzák, az úgynevezett Scoville-skála (SHU) szerint, amelynek fokozatai alapján 1-10-ig soroljuk be őket.

Kezdjük talán a skála alsó harmadával, méghozzá a chile poblanoval, amely a kellemes 10/3 fokozatot éri el (1000-1500 SHU), és számos mártás, és szósz - például a híres mexikói mole -alapjául szolgál a világon. Nem is mondanám igazán csípősnek, talán inkább csak csiklandoz. Szárított formájában chile ancho néven találkozhatunk, és ilyen formájában például a mai ebédben is szerepel, mivel olajon pirítva utánozhatatlan az aromája. A chile ancho ízében a szárított gyümölcsöket, esetleg dohányt idézi. Több változata ismert, Törökországban például dolmalik néven termesztik, amelyet gyakran fogyasztanak különféle töltött formában, de nemrégiben egy újabb változatát is kitenyésztették tiburon néven.

A chile New Mexican kissé kevésbé csípős - a Scouville-skálán 10/2-t (500-1000 SHU)kapott - és nem meglepő módon az USA-ból származik.

Egy kicsit feljebb lépve ott találjuk a cseresznyepaprikát - 10/5 (2500-5000 SHU) - amely bizony ugyancsak egy chili fajta, és amely hazánkban, illetve Olaszországban a legelterjedtebb, bár konyhai felhasználása némiképp különböző, mi ugyanis rendszerint frissen, vagy savanyúságként fogyasztjuk, míg az olaszok előszeretettel töltik például gombával vagy sajttal. Különben most, hogy ezt megtudtam, alig várom, hogy valami ilyesmit jómagam is kipróbáljak. Ebben a körben el tudok képzelni egy kis kecskesajtos variációt. Na mindegy, szezon hiányában egy kicsit még várnom kell ezzel.

Következő delikvensünk a jalapeno paprika, amely nem marad le előző társa mögött, és ugyancsak a 10/5 (2500-5000 SHU) fokon áll. A jalapeno a klasszikus mexikói chili fajta, nevét a mexikói Jalapa városáról kapta. Nagyon sok változata terjedt el a világon, például ilyen a giant, a coches, valamint az el jefe. A jalapenot Mexikóban frissen szedve is eszik, de csak zöld formájában, pirosan soha.

Rögtön a jalapeno kapcsán kell szólnunk a chipotle paprikáról (10/6, 5000-15000 SHU), amely tulajdonképpen nem egy önálló chili fajta, hanem az egyik jalapeno paprika egy feldolgozott formája, amely füstölt formában, általában szárítva, vagy az úgynevezett adobado-szószban (speciális paradicsomos, ecetes szósz - mexikói specialitás) pácolva kapható. Neve az azték pochilli szóból ered, amely füstölt chili jelent. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha a mexikói konyhára kíváncsi, füstölt aromája speciális ízt ad az ételeknek.

A serrano paprika ugyancsak a 10/6 (5000-15000 SHU) fokozatot éri el a skálán. Tipikus salsa alap, illetve apróra vágva salátákhoz is szokták adni, valamint pácolt formában is kapható, én legalábbis már találkoztam így vele.

A 10/7 fokozat legismertebb fajtája a de arbol.

A tabasco is egy chili neve, amely a komoly 10/8 (30.000-50.000 SHU) erősséget mondhatja magáénak, és talán mondani sem kell, hogy a legismertebb felhasználási formája a Tabasco-szósz. Ez a chili azonban nem Mexikóból származik, hanem Louisiana államból (USA).

A 10/8 (30.000-50.000 SHU) fokon egy másik híresség is található, méghozzá a chile thai, amelynek hazája Thaiföld, és a dél-kelet ázsiai konyha egyik alapvető fűszere.

Ugyancsak 10/8 erősségű a cayenne, amely a köztudomással ellentétben nem bors, hanem chili paprika, ám őrölt formájában cayenne bors néven kapható a kereskedelmi forgalomban.

És elérkeztünk a csúcsra, a chile habanero, egészen pontosan a red savina habanero az impozáns 10/10 (500.000. SHU fölött)erősséget vallhatja a magáénak, és csak az összehasonlítás végett: ötvenszer (!) erősebb, mint a jalapeno, pedig az sem piskóta. Színe a világoszöldtől egészen a narancsig terjed. Állítólag trópusi gyümölcs aromája van, de ezt csak az érzi, akinek nem égeti le tövig az ízlelőbimbóit. Ecetben eltett formájában egyébként minden további nélkül túlélhető, bár az tény, hogy nem viccel, de a szárított változatát még nem mertem kipróbálni, pedig én sem vagyok egy matyóhímzés, ha csípősről van szó. Talán az tartott vissza, hogy szigorúan csak gumikesztyűben lehet vele bánni, és közvetlen formában nem ajánlott a felhasználása, és az a legjobb, ha mély levegőt sem veszünk a közelében, mert abból is baj lehet, és ez komoly. Rengeteg formában kapható, személyes kedvencünk a Mama Africa's féle zulu szósz. Hogy mennyi köze van a zulukhoz, azt nem tudom, de habanero az van benne.

Azt hihetnénk, hogy kész, vége, ezt már nem lehet felülmúlni, de néhány éve már tudjuk, hogy ez nem így van. Az ezredfordulóig - a mostaniig - a szűk hazáját, Indiát kivéve ismeretlen volt a bhut jolokia, 2007-ben azonban a mértékadónak számító Chile Pepper Institute - mert ilyen is van, természetesen az USA-ban - bevizsgálta, és a 10/10+ (1 millió SHU) fokozatra tartotta érdemesnek, ami azt jelenti, hogy veri a habanerot is! Szóval jelenleg övé a világ legerősebb paprikája megtisztelő cím. Érdekes, hogy a kutatások szerint attól függően milyen éhajlati körülmények között termesztik, változik az erőssége. Az mindenestre figyelemre méltó, hogy a termesztők szerint kimagozni csak szabad levegőn, kesztyűben és maszkban lehetséges. Szakács körökben pedig állítólag azt javasolják, hogy ha ilyen chilivel kívánunk fűszerezni, akkor azt feldolgozatlan formában csak finoman hozzá kell érinteni (!) az ételhez. Főképp Nágaföldön, illetve Manipurban honos, emiatt naga jolokiának is hívják, de Indiában emlegetik szellem chili néven is, mivel állítólag olyan erős, hogy még a szellemeket is elűzi. Naga Morich nevű változata pedig nemrégiben 1.598.000. egységnyi SHU-t mondhatott a magáénak. Állítólag érdekes édeskés aromája van, de azt hiszem én még várni fogok a megkóstolásával. Ehhez már csak annyit, hogy kapható a bhut jolokian felhasználásával készült chiliszósz, de felelősségvállalási nyilatkozat is tartozik hozzá.

Ez persze csak egy kis rövid betekintés a chilik világába, akit a téma bővebben érdekel, az itt, meg itt még többet megtudhat, nekem is ők voltak a főbb forrásaim. És ha termeszteni is szeretnénk, akkor pedig ajánlom ezt itt. Most pedig lássuk a mai ebédet. Nem állítom, hogy ez az autentikus recept, de nálunk meglehetősen gyakori, ami a közkedveltségére utal. A nyáron bográcsban is készítettük, osztatlan sikerrel. Annyit azért megjegyeznék, hogy tudomásom szerint az eredetit fele részben marha, és fele részben sertés húsból készítik, gyakran nem daráltan, hanem felkockázva.

__________________________________

Hozzávalók:

1/2 kg. darált marhahús

1 doboz chipotle adobo szószban

3 darab szárított ancho chili

fokhagyma

1 nagy fej vöröshagyma

2 db. kaliforniai paprika apróra kockázva

4-5 hámozott, felkockázott paradicsom

3 vörös bab konzerv

1 konzerv kukorica

1 doboz sűrített paradicsom

1 üveg sör

2 babérlevél

oregánó

só

római kömény

sajt

a tálaláshoz személyenként egy-egy közepes méretű héjában sült burgonya

A hagymát, a fokhagymát, és a porrá őrölt szárított ancho chilit kicsi olivaolajon lepirítom, majd hozzáadom a darált húst, és hagyom, hogy egy kicsit kifehéredjen, ezután hozzáadom a felkockázott paradicsomot, paprikát, egy kis sört adok hozzá, fűszerezem, és hagyom összefőni. Közben a chipotle chilit összeturmixolom, és azt is hozzáadom a többihez, ettől kellemesen csípős, és füstös ízű lesz a chilink. Amikor már majdnem puha a hús, akkor hozzáadom a babot, és a kukoricát is, valamint a sűrített paradicsomot, és hagyom, hogy besűrűsödjön. Amikor kész, félbevágott, héjában sült burgonyával tálalom, és a tetejére reszelt sajtot szórok.

Marha többé-kevésbé Sanghai módra

2009-01-13T08:49:00.000-08:00

Az egyik kedvenc kínai receptemről lesz most szó, de ezzel más is így van, mivel ez az az előétel, ami miatt állandóan késő barátaink is hajlandóak a pontosságra, mióta egyszer a késés miatt lecsúsztak róla. Ez azért nagy szó, mert nyáron, a kikötőben dekkoló hajótól 50 méterre lévő kávézóból mintegy másfél óra csúszással értek a fedélzetre reggelizni, ami a helyi rekord, pedig az ottaniak se azok a kapkodó népség. Na már most, ha az alább részletezett étel van beharangozva, akkor ugyanez az idő maximum 5 perc. Visszatérve a kínai konyhához, az eredeti recepttől szokás szerint már kissé elkanyarodtam, de nekünk teljesen bevált a saját változat. Az autentikus változat a Wang mester vezette Új Lanzhou-ban próbálható ki, de ugyaninnen jó szívvel tudom ajánlani Mao Ce-Tung kedvencét is. Ha jól emlékszem itt ettem Ping hercegnő csókját is. Jobban belegondolva elég régen jártunk arra, úgyhogy rá is veszem F.-et egy kis látogatásra. (Ui.: az épületfotók nagylelkű forrása T.T. volt).

______________________________

Hozzávalók:

1/2 kg. marhacomb,

szójaszósz,

1 kisebb erőspaprika,

csipetnyi őrölt szecsuáni bors,

3 gerezd fokhagyma apróra vágva,

paprikás olaj,

késhegynyi Erős Pista,

1 db. zöldhagyma vagy póréhagyma,

kevéske sötét rizsecet

csipet só

cukor

kínai só

A húst igyekszem minél vékonyabbra vágni, a száliránnyal ellentétesen, majd nagyjából 3x3 cm-es lapocskákra vágom. Ezt követően egy kicsi olajban, és ugyancsak kicsi szójaszószban lepirítom, majd félreteszem. Az erőspaprikát, és a zöldhagymát, meg a fokhagymát a lehető legapróbbra vágom. Fogok egy nagyobb mozsarat, beleteszem az előző hármat, hozzáadom a szecsuáni borsot, az Erős Pistát - ami egyébként más néven, de ugyanezen ízzel létezik Kínában is - a sókat, és a cukrot, és nekilátok masszává törni őket, miközben egy kis pirosopaprikás olajat adagolok hozzá, majd jöhet akb. 1 tk. sötét rizsecet. A végére egy sötét, darabos szósz lesz belőle, aminek az ízén egy kis víz hozzáadásával igazítok, majd ráöntöm a húsra. Melegen is fogyasztható, de a tapasztalatom szerint, ha adunk neki egy órát a hűtőben, időnként megkeverve, akkor még jobban átjárja a szósz, és még finomabb lesz. Rizst adok hozzá, méghozzá jó minőségű kínai, vagy thai rizsből, amelyet még csak nem is sózok, mivel a húsnak olyan intenzívek az ízei, hogy ahhoz már semmi más nem hiányzik, ráadásul a jó minőségű rizsnek igenis minden fűszerezés nélkül is van íze.

Moussaka - egy kis nyáridézés

2009-01-13T07:29:00.000-08:00

Ma besokaltam a hidegtől. Elég volt. Úgy döntöttem, hogy ideje valami olyasmit készíteni, ami a legmelegebb nyári napokat idézi, és a moussakára esett a választásom. Ezt a receptet Gavrilostól tanultam, aki többek között a Lucullus görög vacsoráinak nagyszerű főszakácsa is egyúttal. A görög konyha a kedvencem, szóval nálunk gyakran van ilyesmi, nem csak nyáron. Érdemes eredeti görög fetából készíteni, mivel utánozhatatlan az íze, és amióta az EU Bírósága kicsit odalépett, a sajtokon csak akkor lehet a feta nevet használni, ha valóban a megfelelő módszerrel készült, eredetiről van szó, különben csak a feta jellegű kitétel alkalmazható. Lehetőleg olyan típust vegyünk, amelyik a saját sós levében úszkál, és ki ne nyissuk a főzés. Az alábbi receptehez most darált marhahúst használtam, de autenitkus bárnyhúsból is, azonban teljesen felrúgva a szabályokat, csináltam már vadhúsból is, méghozzá a legutóbbi görög party alkalmával, aminek a telejs menüje így nézett ki:

kis forró spenótos-fetás pitával indítottunk, kísérőnek mellé tzatzikivel,
moussaka , tilápia görög panírban, fokhagymás, citromos krumplipürével ,
gyros pitában sütve jigandes ,
melitzana rolo, azaz fetás, diós, fokhagymás padlizsán tekercsek ,
horiatiki saláta,
baklava,
revani – ez egy narancsos édesség uozóval,
jéghideg görög joghurt forró gesztenyemézzel, pirított dióval.

Ezeket majd szép lassan megcsinálgatom, és felrakom a blogra. De most nézzük a moussakát.

______________________________

Hozzávalók: 1 kg. szép padlizsán, 1 kg. darált marhahús, 1 nagyobb fej hagyma, 5 db. paradicsom vagy 1 doboz hámozott konzerv paradicsom, 5-6 gerezd fokhagyma, 1 kis oboz sürített paradicsom, 2 rúd fahéj szegfűbors 10 dkg. vaj 6-7 ek. fehér liszt, tej eredeti feta sajt (a feta jellegű sajtokkal nem igazán ugyanaz az ízhatás) 2 db. babérlevél, oregano, só, bors, szerecsendió.

A hagymát apró kockára vágom, és olivaolajon dinsztelem, majd hozzáadom a darált marhahúst, fehéredésig hagyom az olajon, majd hozzáadom a kockára vágott hámozott paradicsomokat, és a fahéjat, oregánot, sót, borsot, babérlevelet, szegfűborsot, valamint felaprított fokhagymákat. A fahéjtól ne féljünk, nem lesz tőle édes, hanem ad neki egy nagyon kellemes, pikáns ízt. Addig főzöm, amíg a hús teljesen puha nem lesz, és már nincs leve. Közben a padlizsánt nagyjából 4-5mm. vastag szeletekre vágom hosszában, és a szeleteket forró olajban kisütöm, hogy kicsit barnásak legyenek. A padlizsánszeletekről papírtörlővel leitatom az olajat. Közben elkészítem a besamelt, méghozzá úgy, hogy felolvasztom a vajat, beleszórok annyi lisztet, amennyit fel tud venni. Csomómentes masszává keverem, mjd fokozatosan langyos tejet adok hozzá, folyamatos kevergetés mellett, és hagyom, hogy besűrűsödjön. A végén sózom, borsozom, adok hozzá egy kis szerecsendiót reszelve, majd belemorzsolok egy szép adag feta sajtot. Előveszek egy nagyobb magasabb falú tepsit, az aljára jön egy vékony réteg besamel, erre egy réteg padlizsán, majd a hús, megint besamel, padlizsán, és így tovább. A végét padlizsánnal zárom, a tetejét megkenem a maradék besamellel, majd rámorzsolom a többi feta sajtot. A sütőben nagyjából 20 percig sütöm 180-200 fokon.

Töki pompos, az örök kedvenc

2009-01-10T10:08:00.001-08:00

Töki Pompossal legelőször úgy négy éve futottam össze, egy hűvös októberi napon, egy borfesztiválon. Éppen a kemencéből lépett ki, és azonnal megfogott rusztikus külseje, de legfőképpen az illata. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk, és a baráti kör is azonnal befogadta. Olyannyira, hogy egyszer egy szimpla közös kávézás is úgy végződött, miután T.P. szóba került, hogy az egész banda felugrott hozzánk, és rövid úton bedobott mintegy három tepsi pompost. A borfesztiválokon azóta több változatával találkoztam már, de nálunk a már nem kapható - mi legalábbis már több éve nem találkoztunk vele - eredeti változat a favorit. Az eredete homályba vész a számomra, fogalmam sincs, hogy ez valóban egy eredeti tájjelegű étel reneszánsza, vagy csak ügyes borfesztiváli magyarosch kreáció, de mindegy is, a lényeg, hogy nagyon kapós. Ami azt illeti kicsit utánnanéztem, és úgy tűnik, hogy többen sérlmezik, amiért Tök - úgyis mint a pompos hivatalos szülőhelye - a sajátjának vallja a receptet, noha a kenyértészta különféle feltétekkel történő tálalása országszerte ismert, különböző neveken, mint például langalló, vakarék, stb., de ezzel ne foglalkozzunk, végül is Petőfi értékéből se von le, hogy nem tudjuk pontosan hol született. Ha több időt szánok rá, akkor magam készítem a tésztáját, de mivel ez jellemzően a váratlan baráti lerohanások bevált étele, így szánom-bánom, de gyakran kész pizzatésztából készítem az alapját, de közzéteszem az eredeti tészta receptjét, ami tulajdonképpen egy kenyérlángos féle képződmény, ami kemencében készül, de természetsen sütőben is első osztályúan működik. A receptet a töki pompos hivatalos (!) honlapján találtam.

A tészta:

1 kg finomliszt,

0,5 kg félfogós búzaliszt,

0,07 kg élesztő,

0,30 kg burgonya,

0,05 kg asztali só,

0,5 l langyos víz,

A nyers kenyértésztát 10 adagra számolva egy 40x60cm-es, enyhén olajozott vas sütő tepsire helyezzük, majd egyenletes vastagságúra, kb. 1-1,5cm-re nyújtjuk. 200C-on elősütjük, időtartama kb. 7-9 perc. A félig kész pompost kivesszük, tetejére - az eredeti recept szerint - fokhagymás tejfölt kenünk 1-2mm vastagságban, és rászórjuk a darabolt anyagokat: a félfőre vágott vöröshagymát, a kockára vágott húsos angolszalonnát és a durvára reszelt pannonia sajtot. A megdíszített pompost visszahelyezzük a kemencébe és a tartókonzol felső részén további 5 percig pirítást végzünk. Miután a kenyértészta készresült, valamint a tetejére helyezett anyagok megpirultak, a sütő tepsiről egy vágódeszkára csúsztatva adagokra vágjuk.

És egy egyszerűbb változat, amit magam is használok:

50 dkg fehér liszt,

1 csomag friss élesztő,

2 közepes főtt burgonya,

só,

csipetnyi cukor,

2 dl langyos víz

2-ek. langyos tej.

A krumplit felkockázva sós vízben megfőzöm, és a liszthez adom öszetörve, amikor kihűlt. Közben az élesztőt 2-3 ek. meleg tejbe teszem, kicsi cukorral hagyom felhabosodni, majd a langyos vízzel együtt a többi hozzávalóhoz adom, az egészet sózom, és tésztává gyúrom. Ha kész, kelesztem, amíg kb. a duplájára nem nő, majd kinyújtom, és kivajazott, lisztezett tepsibe teszem. Először elősütöm kissé a tésztát, majd néhány perc múlva kiveszem, megkenem a feltéttel, és megy vissza a sütőbe. A receptem alapja innen van.

További feltét lehetőségek:

saját változat: fokhagymás tejföl, házi mangalica sonka vékony csíkokra vágva, és lilahagyma, mint a képen;
más: fokhagymás tejföl, vöröshagyma, libatepertő;
más II.: fokhagymás tejföl, vöröshagyma, angol szalonna, csíkokra vágott káposzta.

Karfiol leves

2009-01-10T09:34:00.000-08:00

Régen mindig a hagyományos módon, édeskésen ettük a karfiol levest, és egyáltalán nem kedveltem ebben a formájában. Azóta rájöttem, hogy a karfiol tulajdonképpen egy rendkívül sokoldalú zöldség, én főleg indiai ételekbe használom, meg az alábbi levesbe, amiből szinte korlátlan mennyiséget meg bírok enni. Diétás kajának sem rossz, ha az ember elhagyja a tejfölt.

_________________________________

Hozzávalók:

1 kisebb fej karfiol

1 csomó friss petrezselyem

1,5 liter húsleves alaplé, vagy ha sietünk 1 kocka erőleves

csipet reszelt szerecsendió

tejföl

só

A karfiolt felteszem az alaplében, vagy forró vízben, és akkor hozzáadom az erőleves kockát. Sózom, valamint megszórom a reszelt szerecsendióval. Figyelni kell, mert a karfiol gyorsan szét tud főni. Amikor már majdnem kész, akkor hozzáadom a felaprított petrezselymet is. Tálaláskor tányéronként egy ek. tejfölt adok hozzá, de ez utóbbi el is hagyható.

Rizskoch áfonyaszósszal

2009-01-10T09:14:00.000-08:00

Az egyik kedvenc desszertem, de furcsa módon még sosem csinálam saját magam, hanem rendszerint anyukámnál, vagy F. anyukájánál szoktam ilyet enni, de most valamilyen oknál fogva kedvet kaptam az elkészítéséhez. Nem lett teljesen tökéletes, mert a mazsolát kifelejtettem belőle, de a receptbe már beleírtam, mert szerintem nélküle korántsem az igazi. Egyszerű és gyors. Sokat dobott az ízén a házi áfonyaszósz is, ami pompás párosítás. Gyerekkoromban szörppel is ettük, de szerintem így sokkal finomabb. Barackdzsemmel is classic páros.

_____________________________________________ Hozzávalók: 20-25 dkg. rizs 1 liter jó minőségű zsíros tej 15 dkg. cukor - nádcukrot használtam, ezért egy kissé barnásabb lett a színe, és ebből egy kicsit több kellett. 2-3 ek. főzőtejszín 5 dkg. vaj 3 tojás 1 citrom reszelt héja 1 csomag mazsola vízbe áztatva

A tejberizst a szokásos módon elkészítem, talán egy kicsivel több cukrot adok hozzá. Figyeljünk arra, hogy egyrészt a kész rizskoch kicsit kevésbé lesz édes, mint amilyennek az alapot érezzük, másrészt viszont a mazsola még édesít rajta. A mazsolát egyébként előtte vízbe - vagy keserűmandula likőrbe -áztatom. Szóval elkészítem a tejberizst a rizsből, a tejből, és amikor majdnem kész, akkor hozzáadom a főzőtejszínt is. Megy hozzá a vaj, és a tojássárgája is, valamint a külön kemény habbá felvert tojásfehérje, a citromhéj, végül a mazsola is. Az egészet vajjal kikent tepsibe öntöm, és nagyjából 25 perc alatt készre sütöm. Ezt abból látom, hogy egyrészt a teteje megpirul, másrészt elválik egy kissé a tepsi oldalától.

Cékla rocquefort krémmel

2009-01-09T12:34:00.000-08:00

A hűtőben kallódó céklát használtam fel ilyen módon egy salátához, és ami azt illeti nagyo finom lett, szóval ismétlés várható. Maga az elkészítés nagyon egyszerű. A céklát lemosom, és sütőben mérettől függően kb. 1-1,5 óra alatt puhára sütöm. Közben a rocquefort sajtot tejföllel és egy kis vajjal krémesre kikeverem, esetleg egy kis tört diót is beleteszek, e mi csak díszítésként ettük hozzá. Amikor kész a cékla, megpakolom a sajtkrémmel, és a dióval, és már ehető is.

Még több polenta

2009-01-08T03:19:00.000-08:00

Ami a polentát illeti, általában akkor szoktam elővenni, amikor már unom a hagyományos köreteket. Az alábbi receptben a szósz tulajdonképpen tetszés szerint variálható, a lényeg a kukoricadarán van. Ráadásul a polentát ily módon általában még az is megeszi, aki egyébként nem nagy barátja. Pl. F.

______________________________________

Hozzávalók: 1 bögrényi polenta (kukoricadara) 1/2 kg. gomba zöldborsó 4-5 ek. főzőtejszín fehér bor mustár friss petrezselyem vaj parmezán só bors olaj

A gombát, és zölborsót megfuttatom egy kis vajon, majd hozzáadok fél pohárnyi fehér bort, és így párolom, amíg puha nem lesz. Közben sózom, borsozom. Amikor puha hozzáadok egy kis mustárt, a főzőtejszínt, és a végén az apróra vágott petrezselymet. Közben diónyi vjat olvasztok, majd hozzáadom a kukoricadarát, sózom és felöntöm egy kis vízzel. Amikor a polenta kellően megdagad és kész a végén még adok hozzá egy kis reszelt parmezánt. A kész polentát kerek peremes tálba töltöm, és hagyon kihűlni. Amikor megszilárdult cikkekre vágom, és a cikkeket forró olajban kisütöm, ezzel tálalom a gombás zöldborsós szószt.

Blue Hawaiian

2009-01-08T03:00:00.001-08:00

Nyári délutánokra, vagy - mint esetünkben - a nyár után vágyódóknak hideg téli estékre. Persze csak ha van otthon fehér rum, blue curacao, ananászlé, és kókuszlikőr, az alábbiak szerint csoportosítva:

1 rész fehér rum 1 rész kókuszlikőr 1/2 rész blue curacao 2 rész ananászlé jégdara

Sütőtökös pite vargányával

2009-01-07T12:32:00.000-08:00

Az a helyzet, hogy az édes sütőtököt nem szeretem. Ez okoz némi problémát az általam alkalmazott sütőtök receptek kapcsán, révén az említett tökféle eredendően édes. A dilemma azonban megoldódni látszott, amikor találtam egy vargányás sütőtök receptet, amit kissé átvariálva kipróbáltam, és működik! Eredetileg arra gondoltam, hogy az előzőleg kockára vágott, és megsütött tököt hozzáadom vargányához, egy kis vajon lepirítom, és megvan a feltét, de ez annyiban módosult, hogy két kavarás után már vargányás sütőtökkrémről beszélhettünk, de ez mit sem vont le az értékéből. A tanúság az, hogy ha darabosabbra akarom, akkor a tök csak a legvégén jöhet a feltétbe. Arról most ne ejtsünk szót, hogy a sütőtök nyersen történő hámozása micsoda heroikus küzdelmet eredményezett, végül is a lényeg, hogy megoldottam.

_________________________________________

Hozzávalók:

1/4 közepes méretű sütőtök

1/2 kg. vargánya

3-4 ek. tejszín

1 ek. reszelt parmezám

vaj

1 tk. mustár

1 bögrényi polenta (kukoricadara)

sajt

só

bors

A sütötököt meghámozom - már amennyiben esetében hámozásról beszélhetünk, és nem közelharcról - majd felkockázom, és mehet a sütőbe. Közben diónyi vajat olvasztok, majd megfuttatom rajta a polentát, majd egy kis vízzel felöntöm, sózom. Amikor puha, és kész, a végén még hozzákeverem a parmezánt. Egy tortaformát kikenek vajjal, majd kukoricaliszttel. Ebbe a formába töltöm a kész polentát, és egy kicsit hagyom hűlni. Egy kis vajon lepirítom a vargányát, hozzáadom sütőtököt, a tejszínt, a mustárt, sózom, borsozom, és egy kicsit tovább főzöm, de csak amíg az ízek összeállnak. Amikor kész, ráöntöm a polentára, és a tetejére reszelt sajtot teszek. A sütőben kb. 20-30 percet tölt, és már tálalható is.

Az eredeti receptet itt találtam.

Csuka egészben

2009-01-05T12:51:00.000-08:00

A recept a következő. Végy egy méteres csukát. Irdald be fél centinként. Fogj egy mangalica szalonnát, meg egy kolozsvári szalonnát, vágd vékony csíkokra, és tömködd a bevágásokba. Most már csak egy akkora kemence kell, amibe belefér, és már sínen is vagy. Na jó, szóval ez nem egy igazi recept, mivel nem az én alkotásom, de muszáj közzétennem ezt a fotót, ami a karácsonyi családi asztalra kerülő csukát ábrázolja, szerintem elég impozáns. Nagyon finom volt, csak kissé szálkás, szóval én továbbra is harcsapárti vagyok, de az ízére nem lehet panasz.

Lazac tejszínes zöldbors szósszal

2009-01-05T07:41:00.000-08:00

Örök dilemmám a lazac esetében, hogy hogyan készítsem el. Minden különösebb felhajtás nélkül elkészítve is nagyon kedveljük, de azért én szeretem variálni, ha mást nem, hát a hozzá tartozó szószt. Ebből a célból receptvadászatra indultam, és itt találtam a szósz receptjét.

_______________________________

Hozzávalók:

lazac

1 ek. zöldbors

5-6 ek. tejszín

vaj

1 tk. méz

só

A mártáshoz diónyi vajon kicsit megfuttatom a zöldborst - én ehhez pácoltat használtam - majd hozzáadom a főzőtejszínt, a mézet, kicsit sózóm, és besűrítem kissé, és már kész is. A lazacot ezúttal csak sóztam, valamint megszórtam egy kis színes borssal is, és olivaolajban sütöttem ki. Krumplipürével tálaltam.

Skordalia - krumplipüré görög módra

2009-01-05T03:54:00.001-08:00

Ezzel a citromos-fokhagymás krumplipürével először Lefkadán futottam össze, de ott és akkor a nyelvi korlátok okán nem sikerült kiszednem a receptet a görög tulajból, de szerencsére később ráakadtam. Halhoz ideális, de randira ne válaszd.

_____________________________________________

Hozzávalók 4 személyre:

4 nagyobb darab krumpli

fél citrom facsart leve

5 gerezd fokhagyma

diónyi vaj

3 ek. tejföl

tengeri só

A krumplit meghámozom, és kockára vágva megfőzöm. Ha kész, leszűröm és hozzáadom a vajat, tejfölt, összekeverem, majd jöhet a citromlé, és a préselt fokhagyma gerezdek. A végén sózom, és ha szükséges még adok hozzá citromlevet, vagy fokhagymát. Mind a citromlének, mind a fokhagymának markánsan érződnie kell. Első hallásra talán furcsa lehet, de az összhatás nagyon jó, legalábbis szerintem.

Blini fokhagymás tejföllel

2009-01-04T12:41:00.000-08:00

A blinivel történt első találkozásom az Artesanoban volt - amit egyéb iránt minden hasát szerető étteremjárónak melegen ajánlok - furcsa mód egy a Lucullus által rendezett remek andalúz vacsora keretein belül, noha eredendően egy orosz parasztételről beszélünk. A különbség annyi volt, hogy míg az eredeti blini finom lisztből, és hajdina lisztből készül élesztővel, addig ez a blini főtt burgonyával és finom liszttel készül. Az Artesanoban ibér sonkával, friss tojássárgával, és fekete kaviárral tálalták, hagyományosan pedig tejföllel és kaviárral szokták enni. Én e kettőt ötvöztem, és burgonyás blinit készítettem fokhagymás tejföllel. Az Artesano mesterének, Kisko Garcia művészi magaslatait nem értem el ugyan - mondjuk ez várható is volt - de így is másodpercek alatt töröltük be.

_____________________________

Hozzávalók:

2-3 közpes burgonya főzve

2 ek. fehér liszt

2 ek. főző tejszín

2 tojás

só

A burgonyát megfőzöm, és kissé hagyom kihűlni. Ezt követően hozzáadom a tejszínt és a tojást, kikeverem addig amíg egynemű masszát nem kapok. Ne kövessük el azt a hibát amit én, hogy nem bízva a keverékben több lisztet adtam hozzá. Ez egy alapvetően sűrű, de nagyrészt folyékony massza lesz. Vajban, vagy forró olajban sütöm ki a lepénykéket, és fokhagymás tejfölt kínálok hozzá.

Ha Szilveszter, akkor lencse

2009-01-02T06:44:00.000-08:00

A jelen gazdasági helyzetben semmiképpen nem akartunk kockáztatni, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy éjfélkor lencse lesz. A szilveszteri menüben a lencse saláta versenyzett az indiai lencsével, végül az előbbi győzött. Az idén a lencseleves nem indult.

_____________________________________

Hozzávalók: 1/4 kg. lencse, 1 szál Pick Snack kolbász, 1 fej vöröshagyma, 1 paradicsom mustár, balzsamecet, só, bors, babérlevél,

A lencsét 2-3 órára beáztatom. A hagymát vékony karikákra vágom, a felét a lencsével sós vízben a babérlevél kiséretében felrakom főni. A főzőléhez egy kis balzsamecetet is adok. Amikor a lencse megpuhult leszűröm és egy tálba teszem. Hozzáadom a vöröshagyma másik felét, ha szükséges sózom, és egy kis mustárt is adok hozzá, majd a hűtőbe rakom. Evés előtt a kolbászkákat nagyjából másfél centis csíkokra vágom, és kicsi olajban kisütöm, majd forrón adom a lencsesalátához, amit paradicsommal ízesítek, és egy kis őrölt színes borssal is megszórok.

Az én hamburgerem

2009-01-02T05:46:00.000-08:00

Aki szereti a hamburgert, annak valószínűleg megvan a saját kedvenc receptje, nincs ez másként velem sem. Mindazonáltal személyes véleményem szerint a világ legjobb hamburgere Szegeden kapható a Kálvária téren, és az összes közül a francia fantázianevű a legjobb. Ami az én hamburgeremet illeti, a körítés állandóan változik, csak a húspogácsa összetétele állandó, és néhány fiaskó óta a hamburgerzsemlét is kerülöm, ma például a pita kipróbálása volt soron. Azért ha valakinek akad egy jól bevált hamburger zsemle receptje, azt örömmel kipróbálnám. A pitás változat látványban nem hozza az eredetit, de ízben ott volt. Az alábbiakban csak a húspogácsa receptjét közlöm, mivel az összes többi az ember aktuális kedvének függvénye. Ami viszont állandó szereplő: hagyma, paradicsom, ketchup, mustár és sajt. A kolbászos lecsón keresztül a kaviáron át a pirított szalonnáig minden megengedett.

A húspogácsához 1/2 kg. darált marhahúst veszek alapul, ehhez jön 1 kis doboz sűrített paradicsom, néhány gerezd fokhagyma, egy lepirított, apóra vágott vöröshagyma, egy csomag friss petrezselyem apróra vágva, frissen őrölt koriander, őrölt kömény, 2 ek. csípős mustár, só, bors.

Sárgarépás babsaláta

2009-01-02T03:44:00.000-08:00

Ez az egyik kedvenc téli salátám, számos húsétel köreteként is szerepel, legutóbb a Wellington bélszín kísérője volt.

_______________________________________

Hozzávalók:

2 fej vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 konzerv vörösbab

2 db. sárgarépa

balzsamecet

10%-os ecet

1-2 tk. mustár

só

bors

A sárgarépát felkarikázom, és az egyik fej vöröshagymával és a fokhagyma gerezdekkel sós vízben megfőzöm. Amikor puha, leszűröm és a hagymákat kidobom mellőle. A felkarikázott sárgarépához adom a vörösbabot, és a másik fej nyersen vékony karikákra vágott hagymát. A mustárt egy kis balzsamecettel, és fél tk. 10%-os ecetettel kikeverem, sózom, borsozom, ha szükséges, egy kis vízzel felengedem, és ráöntöm a zöldségekre. 2-3 órányit a hűtőben hagyom, hogy az ízek összeérjenek.

Gombás tokány paradicsommal

2009-01-01T11:06:00.001-08:00

Révén a család egyik ága vas megyei - "vazsmegyei" - kötelességemnek tartottam felderíteni a tájjellegű ételeket. Ebben nagy segítségemre volt a Vasi, zalai parasztételek című mű, az alapreceptet innen vettem, de a szánk ízéhez igazítottam, és az alábbiakban ezt a változatot közlöm. A hagyományos tokány vasi változata ez a gombás paradicsomos étel. Maga a tokány eredetileg erdélyi étel volt, jellemzője a hosszúkásra vágott hús, amelyet pirítás helyett a saját levében pároltak, és az eredeti változatba nem került vöröshgyma, a pirospaprikát pedig jellemzően bors helyettesítette. Ma már számos ettől eltérő változat létezik, mint például ez a recept is.

____________________________________

Hozzávalók:

60 dkg. sertéslapocka

3-4 ek. olivaolaj - az eredeti változat szerint sertészsír

bors

majoranna

piros paprika

1 dl. tejföl

1 dl. fehérbor

1 kis doboz sűrített paradicsom

1 csokor petrezselyem zöld

kicsi liszt

1 közepes vöröshagyma

1/2 kg. champignon gomba

fél maréknyi szárított vargánya

só

A kockára vágott vöröshagymát egy kis olivaolajon lepirítom, ezt követően rádobom az eredetileg csíkokra vágni rendelt, de most speciel felkockázott húst, és hagyom, hogy egy kis színt kapjon, majd szórók rá egy kis lisztet, és felengedem a borral, valamint egy kis vízzel. Beleteszem a gombákat - a jól megmosott szárítottat is - hozzáadom a fűszereket, a borsot különösen nem sajnálom. Most jöhet hozzá a sűrített paradicsom is. Az egészet lassú tűzön addig párolom, amíg a hús meg nem puhul. A tejfölt és a felvágott petrezselymet a végén adom hozzá, kicsit még összefőzöm, és kiigazítom a fűszerezést. Egyszerű párolt rizzsel tálaltam.

Gin daisy

2009-01-01T11:01:00.000-08:00

Mit tehetnél, ha a legutóbbi buliból annyi gin maradt, ami egy kisebb szeszfőzdének is a dícséretére válna? Fogod a koktélos könyvet, megnézed, hogy még mi van otthon, azután csak keversz és keversz. A tört jégről sajnos le kellett mondanunk megfelelő eszközök hiányában, mivel a szimplán ledarálni próbált jégkockából tört jég helyett hó állagú valami lett, szóval egy mixertanfolyamról kitettek volna, de ízre nagyon finom volt. Könnyű koktél Szilveszterre.

Hozzávalók:

Jégkocka

tört jég

1 rész citromlé

2 rész gin

1 tk. grenadine

1/2 tk porcukor

1 koktélcseresznye

A shakert félig töltjük jégkockával, erre jön a gin, a citromlé,a cukor, és a grenadine. Jól összerázzuk, majd a tört jégre szűrjük a pohárba. Beletesszük a koktélcseresznyét, végül a poharat tetszés szerint díszítjük. Ami a grenadine mennyiségét illeti a fenti mennyiség a hivatalos recept szerinti, de mi 1 résznyit tettünk bele.

Majdnem Wellington bélszín

2009-01-01T10:59:00.000-08:00

A bélszín már önmagában is remek fogás, Wellington módra azonban egyenesen csodás. Ez a típus azt jelenti, hogy a bélszínt gombapéppel és sonkával vonom be, illetve levelestésztába tekerem. Maga a gombabpép - duxelles-gomba - önálló találmány, és ha minden igaz egy bizonyos 16. századi mesterszakács, Francois Pierre la Varenne nevéhez fűződik, aki egy francia márki számára alkotta meg az első változatát, amelyet azóta számos ételhez használnak. Lényege, hogy a finomra vágott mogyoróhagymát, valamint gombát vajon lepirítom, és pépesítem. Fontos, hogy sűrű, kenhető massza legyen a végeredmény. Ma már számos változata létezik az összetevők függvényében. Az általam készített Wellington bélszínt Gordon Ramsay útmutatása alapján készítettem, csak egy egész kicsit variáltam rajta. Köretként jellemzően párolt, vagy pirított zöldségekkel - pl. sárgarépa, borsó - tálalják, esetleg madeira mártással. Mi sárgarépás vörösbab salátát ettünk hozzá.

_________________________________________

Hozzávalók:

Bélszín

1 csomag Tante Fanny leveles tészta

1/2 kg. champignon gomba

szarvasgombás olivaolaj

néhány szelet fekete erdei sonka

dijoni mustár

só

bors

A gombát ledarálom, majd az így keletkezett pépet kicsit sózóm, egészen enyhén borsozom, majd a szarvasgombás olivaolajon lepirítom kissé. A bélszínt jól bekenem a mustárral, majd egy kis olajon megsütöm, hogy színt kapjon, és egy kissé át is süljön, mivel a leveles tésztában már nemigen fog tovább sülni. Közben egy folpack darabra kiterítem a sonkákat, ráteszem a gombapépet és elkenem rajtuk, erre helyezem a húst, majd az egészet feltekerem úgy, hogy egy csinos kis csomag lesz belőle. Ezt követően 3 órára a hűtőbe tettem. Amikor kivettem, levettem róla a folpackot, és a csomagot a leveles tésztába burkoltam. A sütőben 160 fokon addig sütöttem, amíg a tészta szép színt nem kapott.

"Éhesvendég" elhárítás - töltött minicsigák

2009-01-01T09:45:00.000-08:00

Váratlan rajtaütések ellen több fegyverrel is rendelkezem, ezek a tésztacsigák a legújabbak. Mostanában teljesen rákattantam a leveles tésztára ezen a téren, különösen amióta rájöttem, hogy végszükség esetén 15 perc alatt is ki tudom olvasztani a fagyasztott leveles tésztát a radiátoron. Azóta mindig tartok egy-két rudat a hűtőben. Töltelékként szinte bármi elképzelhető, én a különféle pestókra szavazok.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

sajt

szárított paradicsom

kimagozott olivabogyó

reszelt parmezán

egy friss paradicsom héj nélkül

só

bors

friss bazsalikom

tejszín

A töltelék elkésztéséhez a szárított paradicsomot, az olivabogyót, és a friss paradicsomot a fűszerekkel összeturmixolom. A masszát egy kis olavolajon megfuttatom, és ha szükségét érzem, néhány evőkanál tejszínnel lágyítom. A végén hozzáadom a reszelt parmezánt, annyit, hogy a massza viszonylag sűrű legyen. A leveles tésztát hosszában két részre vágom, és az így kapott lapokat megkenem, majd feltekerem, és nagyjából egy centiméter vastag karikákat vágok a tekercsekből. A tekercseket kivajazott, lisztezett sütőlapra teszem, és jól megszórom reszelt sajttal. Nagyjából 15-20 percnyi sütésre van szüksége. Még langyosan a legjobb.

A disznóvágás dícsérete, avagy házikolbász és szalámi változatok

2008-12-28T09:08:00.000-08:00

Gyermekkori emlékeim a disznóvágásról ott kezdődnek, hogy felkelek, és forró hagymás vért reggelizek, ugyancsak forró fekete teával. Ezzel a technikával mindig sikerült elkerülnöm a disznóvágás tragikusabb pillanatait, és továbbiakban is tartani kívánom magam ehhez a hagyományhoz. Egyetlen alkalommal próbálkoztam a hagymás vér saját kezű elkészítésével, de úgy éreztem magam, mint a Vészhelyzet egy különösen drasztikus részének mellékszereplője. Szóval nem lett rossz, de lényegesen csekélyebb élvezetet nyújt, ha magadnak kell elkészítened.

Ami az általunk töltött kolbászt illeti, annak nincs konkrét receptje, mi általában folyamatos kóstolgatás mellett szoktuk ízesíteni. Ez rendszerint úgy történik, hogy egy ember kever és fűszerez, a többi pedig szakért, és fogja a fejét. Természetesen számomra az alap mindig sok-sok pirospaprika, kömény és fokhagyma. Emlékezetes volt, amikor F. családjánál először voltam disznóvágáson, én az alföldi lány. Ők először is pirospaprikát addig csak mutatóba használtak. Nekem viszont akkor kolbász a kolbász, ha pirosabb, mint a cseresznye. Én kevertem be a húst, állt körülöttem a család, és teljesen rosszul voltak a felhasznált paprika mennyiségétől. Közölték, hogy ennek annyi, kuka. Olyan keserű lesz, hogy nem bírjuk majd megenni. Hát erről csak annyit, hogy ma már az ő kolbászuk is sokkal pirosabb.

Az alábbi receptek édesapám gyűjtése, mind kipróbált keverékek, amelyek ízlés szerint variálhatóak. Na ha valaki ért a kolbászhoz, akkor ő. A húst először kockára vágja, úgy fűszerezi be, majd egy napot állni hagyja. Ezt követően kerül csak sor a ledarálásra, majd a töltésre. Szóval nem egynapos disznóvágásról beszélünk. Utána pedig jöhet a hideg füstölés, vagy a lángolás - természetesen mind sajátkezűleg.

Hideg füstölés és lángolás

Nem mindegy, hogy melyik módszert választjuk, mivel a tartósítás módja jelentősen befolyásolja a végeredmény ízét, állagát. A füstölés az egyik legrégebbi tartósítási módszer, és Magyarországon évszázadok óta komoly hagyományokkal bír. Számos változata létezik, az alábbiakban én csak két alapváltozatot emelnék ki. Nem bírom ki azonban, hogy ne hívjam fel a figyelmet a kísérleti konyhaművészet egyik vívmányára, nevezetesen a vendég előtti (!) füstölésre. Akit ez bővebben érdekel, látogasson el ide: http://culinartist.blog.hu/2008/12/13/fust_a_konyhan

A füstölés minőségét számos tényező mellett befolyásolja az éghajlat is, de leginkább az alkalmazott fafajta. Füstölésre jó az akácfa, bükk, bármely gyümölcsfa, éger, juhar stb. Tűlevelűekkel azonban ne kezdjünk, mivel a keletkező gyanta kellemetlen mellékízt adhat a húsnak. Az is előfordul, hogy a fa mellett fűszernövényeket is égetnek egyidejűleg, így gazdagítva tovább a füstölt ételek ízét. Akit bővebben érdekel a füstölés, annak ajánlom Egon Binder Füstölés című alapművét a témában.

Hideg füstölésről akkor beszélünk, ha a hőmérséklet nem haladja meg a 20-22 fokot. Időtartama több nap, de lehet akár több hét is. Ilyen módszerrel lehet kolbászt, sonkét és szalonnát is készíteni, de így füstölik például a tojást, vagy a belsőségeket, például a libamájat is.

Meleg füstölésről, lángolásról akkor van szó, ha ennél magasabb, de maximum 80-85 fokon készül a hús. Az eredmény kolbász esetében egy kicsit fakóbb szín és szikkadtabb állag lesz, ízlés kérdése, én minkét fajtát nagyon szeretem.

_________________________________

Ami a recepteket illeti, a marhahús helyett mindig alkalmazhatunk szarvashúst, illetve a sertés hús helyett vaddisznót, de ha csak vadhúsból készítjük a kolbászt, vagy a szalámit, fennáll a veszély, hogy esetleg száraz lesz, így mindenképpen javasolt a vad és nem vad hús keverése. A vaddisznóhúst kizárólag hatósági bevizsgálást követően lehet kolbászhoz, szalámihoz felhasználni, ez az előírás egyik másik vadhúst sem érinti. A recepteknél csak az édes paprika mennyiségeket adom meg, de természetesen ízlés szerint használhatunk csípős paprikát is. Sárkányhoz méltóan mi például akkor szeretjük igazán, ha a szánkban is lángol az a kolbász. A receptek tartalmaznak salétrom sót is, amely az avasodást hivatott meggátolni, és egyfajta "kolbászbalzsamként" is felfogható, mivel szebb fényt ad a húsnak, de el is hagyható.

Házi kolbász I.

8,5 kg. sertés/vaddisznó hús

1,5 kg. zsírszalonna

26 dkg. só

15 dkg. piros paprika

2,5 dkg. fekete bors

2 dkg. fehér bors

3 dkg. fokhagyma

5 gramm őrölt kömény

3 gramm őrölt szerecsendió

18 gramm porcukor (elhagyható)

5 gramm salétromsó (elhagyható)

Házi kolbász II.

9. kg. sertés/vaddisznóhús

1 kg. zsírszalonna

27 dkg. só

17 dkg. piros paprika

2 dkg. fekete bors

1 dkg. fehér bors

4 dkg. fokhagyma

6 gramm őrölt kömény

2 gramm őrölt szerecsendió

15 gramm porcukor (elhagyható)

5 gramm salétromsó (elhagyható)

Szalámi I.

4,5 kg. sertés/vaddisznó hús

3 kg. marha/szarvashús

2,5 kg. zsírszalonna

25,7 dkg. só

10 dkg. piros paprika

2,5 dkg. fekete bors

2 dkg. fokhagyma

3 gramm szerecsendió

2 gramm szegfűbors

14 gramm porcukor (elhagyható)

5 gramm salétromsó (elhagyható)

Téli szalámi I.

8,2 kg. sertés/vaddisznó hús

1,8 kg. zsírszalonna

25,1 dkg. só

10 dkg. piros paprika

1,7 dkg. fekete bors

2 dkg. fokhagyma

3 gramm szerecsendió

3 gramm szegfűbors

13 gramm porcukor

5 gramm salétromsó (elhagyható)

Téli szalámi II.

8,2 kg. sertés/vaddisznó hús

2 kg. marha/szarvashús

1,8 kg. zsírszalonna

25,1 dkg. só

10 dkg. piros paprika

1,7 dkg. fehér bors

2 dkg. fokhagyma

3 gramm szegfűbors

13 gramm porcukor

6 gramm salétromsó (elhagyható)

Téli szalámi pikánsan

8 kg. sertés/vaddisznóhús

3 kg. marha/szarvashús

1,5 kg. zsírszalonna

30 dkg. só

4 dkg. fehér bors

3 dkg. fokhagyma

1,7 dkg. őrölt kömény

3 db. reszelt szerecsendió

0,27 dkg. szegfűbors

2 dkg. porcukor

0,22 dkg. gyömbér

2 dl. konyak

3 dkg. salétromsó

Csemege paprikás szalámi I.

4,5 kg. sertés/vaddisznóhús

3 kg. marha/szarvashús

2,5 kg. zsírszalonna

25,8 dkg. só

18 dkg. piros paprika

1,7 dkg. fekete bors

3 dkg. fokhagyma

2 gramm szegfűbors

16 gramm porcukor (elhagyható)

6 gramm salétromsó (elhagyható)

Csemege paprikás szalámi II.

3,18 kg. sertés/vaddisznószalámi

1,82 kg. zsírszalonna

25,5 dkg. só

20 dkg. piros paprika

3,8 dkg. fekete bors

2 dkg. fokhagyma

18 gramm porcukor (elhagyható)

6 gramm salétromsó (elhagyható)

Csípős paprikás szalámi

8 kg. sertés/vaddisznóhús

1 kg. marha/szarvashús

3 kg. zsírszalonna

26 dkg. só

25 dkg. csípős paprika

3,3 dkg. őrölt kömény

17 gramm porcukor (elhagyható)

6 gramm salétromsó (elhagyható)

És végül, de nem utolsó sorban a csabai kolbász egy receptváltozata:

3 kg. sertéshús

80 dkg. hátaszalonna

1 kg hús/

3 dkg. édespaprika

0,5 dkg. csípős paprika

0,5 dkg. fekete bors

0,5 dkg. őrölt kömény

0,5 dkg. salétromsó/3 kg. hús

Libamell narancsos-gyömbéres édesburgonya pürével

2008-12-27T13:00:00.000-08:00

Az ünnepi asztalra szántam ezt a finomságot, és bár a libamell régi kedvencem, ezúttal az édesburgonya püré vitte el a pálmát. Az alapját egy francia főzőtanfolyamon tanultam, és csak egy kicsit módosítottam rajta. Ereredetileg halakhoz ajánlott, azonban szerintem nagyjából mindenhez beválik, de én elfogult vagyok az édeburgonya irányába. Ami a libamellett illeti ezt most tengeri sóval készítettem, de egy nemrég hallott módszer alapján legközelebb a Hunza sóból fogok 6%-os sóoldatot készíteni, és a sóval történő bedörzsölés helyett az oldatban fogom áztatni a húst néhány órára.

Hozzávalók:

libamell

libazsír

1 közepes édesburgonya/fő

1 kisebb narancs facsart leve/édesburgonya

1 db. citrom

vaj

reszelt gyömbér

só, csipetnyi fekete bors (elhagyható)

néhány gerezd fokhagyma

szecsuáni bors

A libamell zsíros oldalát beirdalom, és bedörzsölöm egy kis sóval, valamint szecsuáni borssal. A húst a tűzálló tálba helyezem, jön mellé néhány gerezd fokhagyma, és bors is egészben, majd libazsír, és egy kis víz is, úgy, hogy nagyjából 2/3-ig elfedje a húst. Alufóliát teszek a húsra és megy a sütőbe 160 fokra. Ami az időt illeti, az a hús mérretétől is függ. Én rendszerint egy vékony kést szúrok bele, és ha megfelelőnek érzem, akkor leveszem az alufóliát a tálról, és megpirítom a hús zsíros tetejét, mert mi ropogósan szeretjük. Ha kész, a tálban hagyok 2-3 evőkanál forró libazsírt a pörzsanyagokkal, és belefacsarok egy egész narancs levét, és tűz fölött egy kicsit sűrítek rajta. Ez lesz a szósz a húshoz.

Az édesburgonya püré:

Az édesburgonyát sütőben héjastól megsütöm, Nagyjából 1 órát vesz igénybe, amikr már úgy gondolom, hogy jó, egy éles kést szúrok bele, és ha már teljesen puha, akkor van kész. Amikor már langyos a burgonya, akkor meghámozom, a héja ilyenkor már könnyedén, puszta kézzel is lehúzható. Forró vajat olvasztok fel a serpenyőben, beleszóróm a reszelt gyömbért, majd beleteszem az édeburgonyát, és egy villával összetöröm. Narancslevelt adok hozzá, és egy kis citromlevet is. A lényeg, hogy a narancslé, és a gyömbér íze domináljon, a citromlé csak a harmónia kiegyensúlyozásához kell. Kicsit sózom, és már kész is. Mint már mondtam, halakhoz is remek köret.

Chili chili hátán - marharagu banánlevélben, banángombóccal

2008-12-26T03:41:00.000-08:00

Már régóta szemezek azokkal a receptekkel, amihez valamilyen módon banánlevél szükségeltetik. Még az sem tartott vissza, hogy sokáig nem tudtam honnan szerezhetném meg ezt a hozzávalót. A szomszéd lépcsőházban tartott banánpálmája nem tűnt a megfelelő megoldásnak. Most azonban rám mosolygott a szerencse, a Vásárcsarnok alagsori Ázsia boltjában akadt néhány levél, így semmi sem állhatott az utamba.

Egy mexicói receptet vettem elő, aminek külön előnye, hogy többfajta chili paprika szerepel a hozzávalók között, ráadásul üdítő változatosságot képvisel a taco és burrito tengely mentén leragadt gringo ízlelőbimbók számára. Korábban a chili az chili, csíp és kész állásponton helyezkedtem el, de mára már felülbíráltam ezt az elavult hozzáállást. Valóban van különbség ízben is - és nem csak erősségben - a különböző chilik között. Ez a téma olyannyira felkeltette az érdeklődésem, hogy külön szeretnék majd írni róla, de egyenlőre csak a kóstolás, és tapasztalatszerzés szintjére jutottam, így ezt még érlelném egy kicsit. Ami a receptet illeti, a markáns chili jelenlét ellenére csak kellemesen csípős, köszönhetően annak, hogy mind az ancho chili, mind pedig a guajillo chili 3/10 fokozatú, úgyhogy kevésbé merész vendégeink is nagytételben fogyasztották. A banángombócot eredetileg csak frappáns ráadásnak szántam, de majdnem akkora sikere lett mint magának a húsnak. Fotó most nem készült, mert még a szokásosnál is rosszabb lett a kép, ha megint készítek ilyet, akkor igyekszem ezt a hiányosságot pótolni. A fotók színvonalán különben még dolgozom a többi recept vonatkozásában is, de hát minden kezdet nehéz. Még valami, ha mégsem találtok banánlevelet, a dolog alufóliával is működik. Nem egészen ugyanaz az íz, de úgy is nagyon finom.

Elkészítési idő: fél nap pácolás, és hústól függően 1,5 óra sütés

A banángombóc: 20 perc

Hozzávalók a marhahúshoz:

1 kg. marhahús

1 db. ancho chili

1 db. gujillo chili (vagy ha dobozban kapunk csak, akkor egy jó evőkanálnyi)

néhány szem zöld bors

1 rúd fahéj

1 tk római kömény

1 nagy narancs leve

1 tk kakukkfű

4-5 gerezd fokhagyma

1 nagy fej vöröhagyma

4-5 db. hámozott paradicsom, vagy egy konzervnyi

Hunza só

A chiliket - a magok kivételével - a borssal, római köménnyel, és a kakukkfűvel összeturmixolom, majd a turmixgépbe teszem a felkockázott paradicsomokat, apróra vágott vöröshagymát, és a narancslevet. Az egészet még egyszer összemixelem, sózom, és ha szükséges, kiigazítom az ízeket. A felkockázozz marhahúst összekeverem a fenti páccal, teszek mellé fahéjat, és fél napra hűtőbe rakom. Előkészítem a banánleveleket. Alaposan lemosom őket, és ollóval kivágom belőle a főeret, hogy könnyen tudjak velük csomagolni. Amikor előveszem, a sütőedényt kibélelelem a banánlevéllel, beleteszem a húst a páccal, és a tetejére is banánlevelet teszek, és már mehet is a sütőbe, 180 fokon nahgyjából 1,5 óráig sütöm, vagy amíg a hús omlós nem lesz. A sütőbe teszek egy tűzálló edényben egy adag vizet is a jobb párolódás érdekében. A banánlevelet én végig rajta tartottam a húson. Köretként banángombóc dukál hozzá.

Banángombóc hozzávalói:

4 főzőbanán, vagy 4 nagy éretlenebb banán

reszelt gyömbér

kukoricaliszt

csipetnyi só, cukor, bors

mogyoróolaj

A banánt villával összetöröm, és hozzáadok annyi kukoricalisztet, hogy kézzel gombócokat tudjak formázni belőle. A pontos mennyiséget nem tudom, szerintem az enyémbe kevesebb liszt is elég lett volna, szóval csak óvatosan. Utána jönnek a fűszerek. A megformázott gombócokat mogyoróolajban sütöm ki. Ez utóbbi nem elengedhetetlen, de ad egy kellemes utóízt a banán mellé. A gombóc egy másik változata zsemlemorzsával készül, és a belsejébe egy kis darab mozzarella kerül.

Karácsonyi vásár, forralt bor és bögre mustra

2008-12-26T02:55:00.000-08:00

Nem tudom más hogy van vele, de nekem a karácsonyi hangulat szerves része a forralt bor, és a karácsonyi vásárban való nézelődés. Tavaly mindkettőből kijutott bőven, mivel sikerült végre az adventi időszakban is eljutni Bécsbe, figyelemmel arra, hogy nagyon kíváncsi voltam a híres Rathaus Platzon megtekinthető vásárra. A hangulattal nem is volt baj - ezt összeszokott baráti társaságunk már eleve garantálta - de maga a vásár nagy csalódás volt. Azon túl, hogy a háttér, a Rathaus mint adventi kalendárium, valóban gyönyörű, de egyébként bóvli bóvli hátán. Semmiféle vásárfián nem akadt meg a szemem, pedig F. a megmondhatója, hogy ilyen szituációban ez szinte sosem fordult még elő velem. Nagyon sajnálom a dolgot, mert bár rendszeresen megforulok arrafelé, a bécsi karácsonyi vásárról mindig is valamiféle idealizált képet dédelgettem, amiről kiderült, hogy semmi köze a valósághoz. Azért sokáig nem lógattuk az orrunkat, a Kartner Strasse kávéházai, és süteményei mindig kellő vigaszt nyújtanak, különösen kedvencem a Gerstner Cukrászda. Annyit azonban meg kell hagyni, hogy a forralt bor kínálat illatra és ízre is kifogástalan volt, és azért egy apróságot mégis hoztunk magunkkal, nevezetesen a forralt boros bögréket.

Az előzményekre tekintettel azonban - valamint idő hiányában is - idén maradtunk a Vörömarty tér vonzáskörzetében, és ami a karácsonyi vásárt illeti, egy percig sem bántam meg. A kínálat sokkal színvonalasabb, össze sem lehet hasonlítani a bécsivel, és inkább az volt a probléma, hogy mit hagyjak ott, nem pedig az, hogy mit vigyek haza. A forralt bort viszont senkinek nem ajánlom. Nem állítom, hogy mindenhol ilyen, de több helyen is kipróbáltuk a téren, és leginkább cukrozott melegvízre emlékeztetett, abból is a rosszabbik fajtából, és bort valószínűleg csak annyit látott, mint az antialkoholista liga elnöke. Szóval borzalmas volt. De legalább a bögrék idén jól néznek ki.

Ami a forralt bort illeti, idén arra a következtetésre jutottam, hogy csakis otthon iszunk, saját készítésűt, az a biztos. Ezzel kapcsolatosan több variációt is ismerek, van aki arra esküszik, hogy csak vörösből, van aki szerint csak fehéből az igazi, és olyat is hallottam, hogy a vöröset és a fehéret keverni kell. Én bevallom a klasszikus jó minőségű vörösborból készültre esküszöm, egy rész víz, két rész bor arányban. Idén a forralt bor ihlette ajándék is készült, szerintem elég mutatós lett.

Hozzávalók:

sötét nádcukor

világos nádcukor

fahéj

szárított gyömbér

apró szárított chili paprika egészben

szegfűszeg

szegfűbors

aszalt gyümölcsök

Az üveg aljára jön a kétfajta cukor a képen látható módon, majd a tetejükre tetszés szerinti sorrendben a többi fűszer és az aszalt gyümölcsök. Talán a chili igényel némi magyarázatot, állítólag kitűnően kiegészíti a többi hagyományos fűszert, kipróbáltuk, és valóban így van, azóta a repertoár része.

Gimnáziumi melegszendvics felturbózva

2008-12-25T11:42:00.000-08:00

Ennek a szendvicsnek az eredetijét a gimi büféjében ettem számtalanszor, ezért híresült el a családban gimnáziumi melegszendvics néven. Szerintem minden szülő megérte azt a pillanatot, amikor a lelkét kitette a finomabbnál finomabb ételek elkészítésével, és a drága gyermek az orrát húzva a büfé olcsó, és feltehetőleg meglehetősen vacak kínálatát sírja vissza, esetleg a padtárs uzsonnáját, a förtelmes menzai levest, vagy a szomszéd néni befőtjét, stb. (Ilyenkor persze a találékony szülő véd- és dacszövetséget köt a szomszéd nénivel, átadva neki a saját befőttjeit, amelyeket azután a gyermek tudtán kívül visszakérincsél, és mély megelégedéssel fogyaszt, és mindenki jól jár - ez egyébként esetünkben konkrét családi példa). Visszatérve a szendvicsre, az eredetije némi tejföllel összekutyult reszelt sajt lehetett egy fél kiflire kenve, de nekem azóta is kedves emlék, persze azóta már jelentősen alakítottam rajta. Tulajdonképpen ez nem is igazi recept, hanem eg kis reggeliötlet.

Először is jó minőségű óriáskiflit kell hozzá szerezni, amelyet félbevágok, és meglocsolok egy kis fehérborral, de csak nagyon kicsit, majd a reszelt sajtot - a legjobb erre a célra valamilyen gruyer típusú sajt -kikeverem tejföllel, sóval, borssal, és egy kicsi szerecsendióval. Csak kevés tejföl kell sajt lazításához, mert ha sokat teszünk bele, akkor nagyon folyós lesz. Ha kész a massza, rákenem a kiflire, és megy a sütőbe. Amikor jól megolvadt sajt a tetjén, a kifli pedig ropogós, akkor már ehető is.

Moszkvai tojás

2008-12-25T10:38:00.000-08:00

Különösebb konyhatudományt nem igénylő reggeli, esetleg könnyű vacsora. Az ízesítése kedvünkre variálható, én a szardellás változatot közlöm.

Hozzávalók:

10 db. kemény tojás

6 gramm vaj

1 tubus szardellapaszta

1 citrom leve

dijoni mustár

1 doboz kaviár

só, leheletnyi cukor, bors

friss petrezselyem

jégsaláta

póréhagyma

A főtt tojásokat kettévágom, a tojások sárgáját a vajjal, a szardllapasztával, mustárral és a fűszerekkel kikeverem, és visszatöltöm a fehérjékbe. A tetejükre egy kis kaviárt kanalazok. Apróra vágott póréhagymás jégsalátával tálalom, amit előtte citromléval lespicceltem.

Inkább mint a csokimikulás - házi praliné

2008-12-25T09:54:00.000-08:00

Mikuláskor immár hagyomány nálunk, hogy a barátainknak, ismerőseinknek saját készítésű pralinékat ajándékozunk a bolti csokoládé helyett. Kicsit macerásabb, de mindenképpen megéri. Számomra az ötlet akkor körvonalazódott, amikor egyszer a kozmetikusom megkínált néhány aprócska remekművel, amelyeket az egyik nyugdíjas cukrász vendége készített neki. Még a fél kiló pakolás alatt is érezhető volt a csodás illatuk, az ízük pedig...

Nem vagyok cukrász, úgyhogy csak próbálkozom, és minden évben fejlődik, változik valami az összetevőkben, módszerekben. Az alábbiakban néhány egyszerű receptet közlök, tényleg nagyon könnyen elkészíthetőek, és látványosak, úgyhogy a legnagyobb probléma minden évben a megfelelő számú és méretű doboz beszerzése. Ez utóbbi esetében az időzítés rendkívül fontos, mivel tavaly úgy jártam, hogy már csak pettyes dobozkák voltak kaphatóak a megfelelő méretben, méghozzá olyan ordenáré mintázattal, hogy arra semmiképpen nem lehetett a karácsinyi hangulatot ráfogni. A megoldás az lett, hogy magát a dobozokat is csokoládéba mártottam, és cukormázzal lettek megcímezve, óriási sikerük volt, de ha lehet még egyszer nem vállalnám, mert a végén már bokáig jártam az elcsöpögtetett csokimasszában, és bár jót tesz a bőrnek, legközelebb kihagyom. Szóval vegyük meg időben a dobozokat, ez a baráti jótanácsom. A gesztenyés praliné részletei tegyenlőre nem közlöm, mert még fejlesztés alatt áll.

Whiskys narancsos praliné

2,5 tábla étcsokoládé

250 gramm mascarpone

2 narancs reszelt héja

némi vaj - nagyjából 10 dkg.

3 ek whisky

egy csomag finom keksz darálva

A csokoládét vízgőz felett felolvasztom, hozzáadom a whiskyt, az olvasztott vajat, a reszelt narancshéjat, valamint a mascarponét, kikeverem, majd néhány órára a hűtőbe teszem. Amikor kiveszem, apró golyócskákat fomálok belőle, és a darált kekszbe forgatom. Kakaóporba is forgathatnám, de szerintem úgy nem olyan finom.

Fügés-datolyás praliné

1 csomag szárított füge

1 csomag datolya

keserű mandula likőr

kókusz reszelék

A datolyát és a fügét összeturmixolom, és az így kapott ragacsos masszához annyi likőrt adok, amennyit csak felvesz, és amennyit még nem szégyenlek. Hűtést nem igényel, rögtön golyócskákat formálhatunk belől, majd kókuszreszelékbe forgathatóak.

Vadnyúl aszaltszilva-mártásban, vargányával

2008-12-25T08:15:00.000-08:00

Régóta lapult a hűtőben ez a vadnyúl comb, és bevallom kicsit féltem is tőle, mert F. nem igazán szereti az erőteljes vad ízeket, de végül is kellett a hely a fagyasztóban, így hát sorra került. Szerencsére pont egy héttel korábban kaptam meg Joanne Harris és Fran Warde Francia piacát, és ez kellő inspirációt nyújtott, különösen, hogy van benne egy nagyjából hasonló vadnyúl recept. Én némiképp eltértem az alaprecepttől, az alábbiakban a saját változatomat közlöm.

A főzés előkészületei már egy nappal korábban megkezdődtek a vadhúsok esetében már jól bevált módszerrel, nevezetesen a borban pácolással. Erre a célra leginkább a rokonság Vas megyei ágától beszerzett házi bor a legjobb. Inni csak bátraknak ajánlanám - nekem kicsit éles az íze - de pácolásra kiváló, úgy olvad tőle a hús, mint a vaj. A comb is eltöltött benne egy napot. Az aszalt szilvát pedig jófajta száraz vörösborban ugyancsak áztattam egy éjszakát.

A folytatás:

Ezúttal nem írok pontos mennyiségeket, egyrészt mert fogalmam sincs róla, másrészt mert zömében intuíció alapján szoktam adagolni a hozzávalókat.

vadnyúl comb - úgy 1 kg. körül

aszalt szilva - két maroknyi

vargánya - ugyancsak két maroknyi

fél liter vörösbor a pácoláshoz

liszt

füstölt szalonna

rozmaring ág

egy negyed zellergumó meghámozva

vöröshagyma

fokhagyma

borókabogyó

babérlevél

só, bors

Fogtam egy adag füstölt szalonnát, és apró kockákra szeleteltem, a zsírját kiolvasztottam, és azon lepirítottam az apróra vágott vöröshagymát, utána ezeket kiszedtem egy külön tálba. Ezt követően a falatnyi kockákra vágott húst megforgattam az edényben maradt zsíron - de a szalonna elhagyása mellett ugyanez olivaolajjal is működik -épp hogy csak egy kis színt kapjon, megszórtam egy kis liszttel, majd ráöntöttem a páclevet. Utána következett bele a húsokkal megegyző méretre vágott vargánya, majd az aszaltszilva, a zellergumó, és a fűszerek, valamint a korábban kiemelt hagyma, és néhány fokhagyma gerezd is csatlakozott a társasághoz. Lassú tűzön, fedő alatt egy óra 20 percet igényelt, hogy a hús omlós legyen. Ha elfövi a levét borral, vagy vízzel pótoljuk. Köretként krokett, vagy rizs illik hozzá.

Szilveszterre - főtt virsli helyett

2008-12-25T07:41:00.000-08:00

A Szilveszter mindig az év gasztronómiai kihívása, mivel rendszerint barátaink körében töltjük, és ugyancsak rendszerint én szolgáltatom az étkeket. Ennek körében gyakorlatilag a party falatkák mentén szoktam gondolkodni, de igyekszem a hagyományos szilveszteri ételekre is figyelemmel lenni. Tudom, hogy kezdő gasztrobloggerként kockázatos dolog a virsli dicsőségét zengeni - mivel az köztudottan az élelmiszertermelés legalja - de. Az vesse rám az első követ, akinek még nem esett jól egy hideg téli estén egy jó kis forró, roppanós bécsi virsli (persze az igazi!), friss, reszelt tormával. Különben is, a virsliket utóbb kicseréltem kolbászkákra.

Tehát a hozzávalók:

néhány pár virsli, vagy Pick Snack kolbászka - ebből javaslom a csípőset

csalamádé - nálunk ez házi volt, de jó helyette savanyú káposzta is

friss, reszelt torma

reszelt sajt

lilahagyma karikára szelve

dijoni mustár

ajvar - ez is házi volt, később megírom a receptjét, csak előbb meg kell szereznem, mert nem a mi házink

bolti leveles tészta

A kolbászkákat megfőzöm, majd hosszában bevágom, vigyázva arra, hogy azért ne szeljem félbe. Ezek után jön bele a mustár, az ajvar, majd a csalamádé, vagy helyette a frissen reszelt torma, és végül a lilahagyma. Ennél a pontnál azt fogjuk tapasztalni, hogy egyes alkatrészek szükni próbálnak, tehát legyünk résen. Most jön a neheze. A leveles tésztából nagyjából másfél centis csíkot vágunk le, és az egészet megpróbáljuk betekerni vele. Amikor kész vagyunk, leginkább egy miniatür múmiára fog emlékeztetni a végeremény. Na ekkor ráreszeljük a sajot, és nagyjából 15 percre mehet a sütőbe. Jó étvágyat.

Az a bizonyos kis fekete - avagy csokoládétorta whiskys mascarpone habbal minden alkalomra

2008-12-25T05:14:00.000-08:00

Mértékadó divatguruk szerint minden nő ruhatárának része kell legyen az a bizonyos kis fekete. Véleményem szerint ugyanez vonatkozik a konyhai repertoárra is. Nálunk ezt a szerepet a fenti csokoládétorta tölti be.

Hogy az alapreceptet honnan szedtem, arra már nem emlékszem, és az is befolyásolta a végeredményt, hogy milyen hozzávalókat találtam otthon, ez ugyanis egy előre nem tervezett csokoládékészlet aktiválás volt. A dolog úgy kezdődött, hogy Karácsonyra gesztenye mousse tortát akartam készíteni. Erre nincs recept, mert ezt én szándékoztam kitalálni, de időközben rájöttem, hogy az ötlet további forralása szükséges, ugyanakkor desszertkészítési kedvem elragadott, ami nem sűrűn fordul elő, és ezért mindenképpen ki kell használni az ilyen alkalmakat. Szóval így. És ez lett belőle. Csak pár óráig élt, mert irtóra finom lett.

A tortához:

3 tábla écsokoládé (én Szerencsit használtam)

nagyjából 10-15 dkg. vaj

20 dkg. sötét nádcukor

1/4 dl. habtejszín

15 dkg. őrölt pirított mandula

5 tojás

Az étcsokoládét apró kockákra töröm, és vízgőz felett felolvasztom. Amikor már majdnem minden kocka felolvadt, akkor leveszem, és belekeverem az olvasztott vajat, majd a tejszínt. Közben a cukorral felverem a tojásokat, és végül a két masszát óvatosan elegyítem, majd jöhet bele a darált mandula. Egységes, viszonylag folyós masszát kapunk. 160 fokon 45-50 percig sütöm. Még melegen is finom, de én 1 órára hűtőbe tettem, miután a tetejét olvasztott csokoládéval megkentem.

A mascarpone habhoz:

2 tojás fehérje

150 gramm mascarpone

nádcukor ízlés szerint

whisky ugyancsak ízlés szerint

Felverem a tojásfehérjéket a cukorra, belezúdítom a mascarponét, majd a whiskyt, és kikeverem őket. Nem lesz teljesen kemény állagú, inkább olyan ínycsiklandóan olvadozó. A torta önmagában is finom, de F.-nek, meg nekem is kiegyensúlyozottabb ízű volt a habbal. Ráadásul nekem a csokoládéhoz nagyon passzol a whisky.